A magány szubjektív érzés, de nagyon veszélyes lehet. Guy Winch nevű brit pszichológus szerint a magány a civilizáció egyik legveszélyesebb betegsége napjainkban. Ez a pszichológiai beállítottság abszolút befolyásolja a környezet megítélését és saját magatartásunkat is, amely gyorsan áttér az önvédelmi módra. Felmérések szerint a magány érzése még veszélyesebb, mint a cukorbetegség, a dohányzás és az elhízás, mert hosszú távon az immunrendszer gyengülését és számos más fizikai reakciót okoz.

nehéz

A magány személyes és szubjektív tapasztalat, amelyet nem a jelenlegi kapcsolatok száma, hanem azok minősége határozhat meg. Nem minden magányos ember él elszigetelten. Sok barátja lehet körülötted, élhet párjával vagy házasságban, és mégis mélyen magányosnak és társadalmilag elszigeteltnek érezheti magát.

A magány csapdába sodor minket, mert kivált egy önvédelmi mechanizmust, amelyből nagyon nehéz kitörni. Minél tovább tart ez az érzés, annál nehezebb megszabadulni az elszigeteltséget támogató gondolkodási mintáktól.

A magány befolyásolja, hogyan érzékeljük meglévő kapcsolatainkat. Ilyen hangulatban sokkal negatívabban és pesszimistábban nézünk rájuk. Feltételezzük, hogy amúgy senki sem szeret minket, nem törődnek velünk, és nem érdekli a társaságunk. Ha még kapcsolatba lépünk valakivel, automatikusan feltételezzük az elutasítást. Ennek az az eredménye, hogy még jobban bezárkózunk, nem kezdeményezünk társadalmi kapcsolatot azzal, hogy mit tegyünk, ha a másik fél úgyis elutasít minket.

Saját negativitásunk akkor kétségessé teszi a környéket, amikor ennek eredményeként saját magatartásunk még jobban elűzi őket tőlünk. De nem érzékeljük. Vakok vagyunk arra, hogy ezt a rést mi magunk hoztuk létre, és annak létezését elsődleges érzésünk megerősítéseként érzékeljük. Az az érzés, hogy már senki sem törődik velünk igazán. Az ilyen negativitás további oka annak, hogy valóban fokozatosan vonzó társakká válunk.

A magány ragályos! Tanulmányok megerősítették, hogy a magányos emberek magányérzetet keltenek a környezetükben, ami szintén csak azt eredményezi, hogy a környezet még távolabb kerül tőlük. Minél társadalmilag és érzelmileg elszigeteltebbek vagyunk, annál inkább elveszítjük szociális készségeiket. A kommunikációért és az interperszonális kapcsolatok gondozásáért felelős "izom" egyszerűen atrófál minket.

Hogyan szabaduljunk meg a magánytól?

A kezdeményezést meg kell hozni! Ha társadalmilag elszigetelt vagy, próbáljon ki önkéntes munkát, közösségi szolgálatot vagy más tevékenységet, ahol bármilyen segítséget szívesen látnak. Készítsen listát a körülötted lévő emberekről, akik már régóta nem beszéltek, akik már régóta nem beszéltek, és javítsd ki.

  1. Vegye fel a kapcsolatot kapcsolattartójával. Napi egy telefonhívás elegendő. Meg fog lepődni, hogy közülük hányan szeretnek veled beszélgetni vagy akár találkozni. Különösen, ha hosszú idő után felveszed a kapcsolatot magaddal.
  2. Címezze optimizmusával a kapcsolattartókat! Az elutasítástól való félelem teljesen normális, de megfelelő hangulatban kell lenned ahhoz, hogy kapcsolatba lépj a listádon szereplő emberekkel, hogy a sugárzásod pozitív és nyitott legyen. Nagyon jó hangulatjelek vannak a szöveges üzenetekben.
  3. Eljár szórakozni! De légy óvatos, miután elfogadtad a bulira szóló meghívót, ne állj két órán át a sarokban. Senki nem akar ilyen emberrel beszélni. Csak harminc percig kell odamenned, de harminc percig legyél pozitív. Harminc pozitív perc sokkal több, mint két felhős óra egy sarokban.