Földényi László magyar művészetelméleti és esszéista a kortárs magyar értelmiség egyik legkiemelkedőbb képviselője. Novemberben a pozsonyi Közép-európai Fórumon a populizmusról és a félelemről szóló testületen beszélt. A Capitalnak adott interjúban a legtöbbet lefordított könyvének témáját kommentálja - Melankólia, amelynek megértése szerint nincsenek depressziós tünetei, de a tudatos önismeret eszköze. Földényi szerint a mai melankolikus a társadalmi hálózatok számos barátságában tisztában van magányával.

emberek

Legendás könyvében rehabilitálta a melankóliát, megfosztotta attól a betegségtől, amelyet a múlt században szerzett. Mi motiválta ezt a gesztust, és feltérképezni a melankólia történelmi terepét és átalakulásait?

Mélabúsan írtál egy nyelvet, amely inkább zenei, mint tudományos. Gyönyörűen írsz a melankóliáról. Mi vezetett el ehhez a fajta íráshoz?

Nem akartam a melankóliáról, mint tudományos tudományos témáról írni, sok könyv már íródott. Úgy éreztem, személyesen kell hozzá fordulnom, mert különben soha nem fog minket foglalkoztatni. A melankólia megteremtésére a legalkalmasabb nyelv valószínűleg a zene, de ezt nem lehet visszajátszani, ezért megpróbáltam olyan nyelvet találni, amely segíti az olvasókat abban, hogy a zenehallgatás során átélhető állapotba kerüljenek.

A mai fiatalok generációja kapcsán gyakran beszélnek a krónikus elégedetlenség érzéséről, arról, hogy az életünket hogyan zavarja a mai folyékonyság. Mit gondolsz, mi határozza meg a melankóliát a mai fiatalokban?

A leglátványosabb jelenség a közösségi hálózatok, amelyekben mindenkinek több ezer barátja van, de a valóságban mind magányosak. Minél több barátjuk van, annál magányosabbak. Nem hiába halljuk, hogy a bulimia vagy az anorexia, valamint más mentális és fizikai rendellenességek nagyon elterjedtek a fiatalok körében - ez a látszólag sok embert megbetegít. Kétségbeesett a reakciójuk a látszólagos otthonra, amelyet az internet jelent számukra. Vegyük például a Skype jelenséget. Látom valaki arcát a képernyőn, de amikor a szemébe akarok nézni, a kamerát kell néznem. Úgy tűnik, látjuk a másikat, de nem igazán nézünk rá. Ez a mai metafora.

Mitől más a mai magányérzet? Milyen melankólia kíséri?

A magány érzése ma abban különbözik, hogy az emberek nem veszik észre magányukat. Ez nem a magány tükröződik, hanem az otthon érzése egy olyan világban, amely nem otthon van. Ugyanaz a melankólia érzése, mint korábban, de másként nyilvánul meg.

Könyved bevezető fejezetében ezt írod: „Ahhoz, hogy valakit eluralkodjon a melankólia, szükség van arra, hogy mások ne legyenek melankolikusak. Ahhoz, hogy a melankólia valóban elmélyüljön, kell lennie valaminek a mélységben, kell lennie felületnek és mélységnek. ” Ma minden eddiginél több szempontról beszélnek és írnak a felszínességről. Mi a kapcsolat a felszín és a mélység között manapság?

Nagyon csábító azt mondani, hogy minden felszínes, hogy csak azt a felületet látjuk, és nincs semmi mélységben. De szerintem nagyon sok van benne, és bár még nem történt meg, valami nagy parázslik ott. Olyan időszakban vagyunk, amely kulturálisan nagyon változni fog, és a mélységből nagy változás fog ránk érkezni.

Ez a változás elképzelhető?

Nem tudjuk elképzelni, mert környezeti szennyezéssel, éghajlatváltozással, növekvő migrációval vagy mesterséges intelligenciával jár. Mindezek a jelenségek olyan sok szférára terjednek ki, hogy olyan nagy kulturális és társadalmi átalakulás előtt állunk, mint a Római Birodalom bukása. A görög mitológia legrosszabb korszaka a Titánok korszaka volt. Ma ebben a korszakban élünk, bár egyáltalán nem látjuk.

Könyvedben azt írod, hogy egy melankolikus ember mélyebben tudatában van a halálnak, elfogadja és valahogy együtt él vele. A halál egzisztenciális kérdése ugyanolyan fontos, mint az élet kérdése, de hajlamosak vagyunk kiszorítani. Hogyan jellemezné a mai halálhoz való viszonyát?

Nagyon körültekintően viszonyulunk a halálhoz. Megpróbáljuk kiszorítani a tudatunkból, láthatatlanná tenni. A legtöbb ember ma kórházakban hal meg. Nem akarjuk érzékelni és látni a halált. Mintha eltűnt volna az életünkből. A felvilágosodás idején született az a gondolat, hogy az ember mindent meg tud magyarázni, és egyszer mindennek ura lesz. Ez bizonyos értelemben nagyon szép ötlet, de ha tökéletessé tesszük, abban a hibában élünk, hogy mindent megoldunk, és az élet és a halál uraivá válunk. A technológia el fogja érni ezt a tökéletességet. A mai melankólia egy olyan ember, akinek ezer Facebook-barátja van, de tudja, hogy senki sem tudja levenni a válláról saját létünk súlyát. Rájön, hogy mindent egyedül kell megküzdenie.

A melankólia azt is jelenti, hogy egy embert belerohan az irracionálisba. Milyen irracionális felé menekül a mai melankólia? Számomra némi segítség lehet e folyamat internalizálásában - a melankólia eszköz lehet a túléléshez?

A melankólia abszolút segítség. Ez az önismeret eszköze. A depresszióval összehasonlítva arra a következtetésre jutunk, hogy míg a depresszió teljes veszteség, a melankólia éppen ennek ellentéte - tudatos önismeret.

A melankólia mindig is népszerű művészeti téma volt és ez. Ha a kortárs magyar művészetet nézzük, tele van melankóliával. Az irodalomban találhatók például Krasznahorkai László művei, az operatőrségben Tarr Béla, Mundruczó Kornél vagy Pálfi György filmjeinek egész sora.

Emil Cioran francia-román filozófus elmondta, hogy a világon három melankolikus nemzet létezik. Portugálok, oroszok és magyarok. Nem tudom pontosan, mit jelent. Talán azért, mert csapdába esnek a germán és a szláv hagyomány közötti magányban.

Ön Budapestről Pozsonyba érkezett, hogy beszédet mondjon a Közép-európai Fórumon, amelynek témája ebben az évben a közönség a félelem ellen. Kelet-Európa egy meghatározott időszakon megy keresztül - harminc év telt el a szocializmus bukása óta. Mit gondolsz, mit veszítettünk és mit nyertek?

Olyan világot nyertünk, amelyről senki sem mert álmodni, mert akkor mindenki félt álmodni egy liberális világról és a demokráciáról. Viszont magában foglal egy furcsa világot, amelyről akkor sem álmodott senki. Ilyen világunk van ma Magyarországon vagy Lengyelországban. Ezt nem akartuk.

Az interjút Matej Sotník filmkritikus készítette

Földényi F. László

Magyar művészet teoretikus, irodalomtudós, esszéista és az egyik legfontosabb kortárs magyar értelmiség. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Összehasonlító Irodalomtudományi Intézetének docense, ahol él. A Budapesti Színház- és Filmakadémián a Művészetelméleti Tanszék vezetőjeként dolgozik. Juliana Szolnokiová szlovák fordításban jelent meg Goya kutyája és leghíresebb könyve Melankólia .