Alapinformációk. Megkülönböztetünk külső és belső nemi szerveket. Külső nemi szerveken a vulvát értjük különféle részeivel, például a szemérem nagy és kicsi ajkaival, a nagy pitvari mirigyekkel, valamint az irritáló anyaggal (clitoris) és a Vénusz dombjával.

felépítése

2004. január 29., 13:35 Primar.sme.sk

Alapinformációk

Megkülönböztetünk külső és belső nemi szerveket. Külső nemi szerveken a vulvát értjük különféle részeivel, például a szemérem nagy és kicsi ajkaival, a nagy pitvari mirigyekkel, valamint az íriszrel (clitoris) és a Vénusz dombjával (mons pubis). A belső nemi szervek, amelyek mind egy kis medencében fekszenek, tartalmazzák a hüvelyt, a méhet, mind a petevezetéket, mind a mindkét petefészket.

Petefészek és méh

Szeméremajak

Minden külső nemi szervet együttesen vulvának nevezünk. A Vénusz dombja (mons pubis) és a nagy szeméremajkak (labiae majores) ajkai zsírpárnákként határolják a vulvát. A pubicus szőr nő a bőrön ezen a területen, ezen kívül vannak verejték és faggyúmirigyek.

A külső női nemi szerveket a szemérem két nagy ajka és a szemérem két kis ajka (labiae minorae) határolja. A szemérem nagy ajkai két zsírszövettel megtöltött bőrredő, amelyek egyrészt védő módon fekszenek a női nemi szerv körül, másrészt egyéb merevedőszövetet és idegeket tartalmaznak. A szemérem nagy ajkainak alsó harmadában mindkét nagy pitvari mirigy (Bartholini mirigy) van elhelyezve, amelyek gondoskodnak a pitvari hüvely hidratálásáról. Kimeneteik a szemérem kis ajkának belső és hátsó harmadában nyílnak

A szemérem kicsi ajkának elülső hajtásán fekszik az írisz (clitoris), egy kis szerv, amely szintén erekciós szövetből áll, és amely erősen "összefonódik" idegvégződésekkel, ezért különösen érzékeny az érintésre. Fejlődési szempontból a csikló megfelel a férfi péniszének. A szemérem ajka körülveszi a hüvely pitvarát, amelybe a húgycső nyílása nyílik, a hátsó része pedig a hüvely. A szemérem ajka általában egymás mellett fekszik, így a hüvely hüvelyéből csak egy keskeny rés látszik.

Hüvely (hüvely)

A hüvely összeköti a külső női nemi szerveket a méhsel. Ez a nemi közösülés (= az együttélés szerve) helye, ugyanakkor a méhcsatorna végszakasza.

A hüvely kb. 7 - 12 cm hosszú cső, amely a hüvely bejáratával kezdődik (introitus vaginae). A hüvely a méhnyakig (Porto vaginalis uteri) ér el, és ezáltal hüvelyi ívet képez. Mivel a hüvely előre hajlik, a hátsó hüvelyív vastagabb, mint az elülső. A nemi aktus során a sperma lerakódik a méh külső nyakán. Úgy gondolják, hogy a hüvely ezen hátsó boltozata és a nyaki csatorna spermatárolóként játszik szerepet.

A hüvelyi csövet részben átjárják a hosszanti izmok, különben a simaizom rostjai rácsos összefonódást képeznek, mint a kör alakú izmok. Az izomfonat nagyon erős összehúzódásokat hajthat végre a medencefenékkel együtt. Születéskor a hüvelycső és annak izomrészei az a szakasz, amelyen keresztül a babát "ki kell tolni".

Gyermekkorban és serdülőkorban, az első nemi aktus előtt a hüvelyt a szűzhártya részben lezárja. Általában az első nemi aktus során szakad meg. Ezt nevezzük deflorációnak. Az első születés után csak apró papillák maradnak a szűzhártyából.

A hüvelyi nyálkahártya szövete mirigymentes, és egy többrétegű sejtösszeköttetésből áll, amelynek saját szekréciós képessége van a hüvelykupola nedvesen tartására.

A hüvelyi szövet magassága a nemi hormonok hatásától függ, és ezáltal lehetővé teszi a felület védelmét. Egy ivarérett nőnél a felszínes szövet 20-30 sejtrétegből áll. A hámlasztó sejtek lehetővé teszik az adott hormonális helyzet felmérését. A hormonális pihenőidő alatt, azaz gyermekkorban és idős korban a szövet a női nemi hormonok (ösztrogének) hiánya miatt néhány sejtrétegre redukálódik, és így elveszíti mechanikai és biológiai védelmi funkcióját.

Ezenkívül a hüvelynek különleges szerepe van a belső nemi szervek védelmében a növekvő fertőzésekkel szemben. A fertőzések elleni biológiai védelmet a hüvely savas környezete biztosítja. Ezt a savas hüvelyi környezetet az úgynevezett Doderlein baktériumok hozzák létre. A hüvely hámozott nyálkahártyájából származóak tejsavat termelnek, és így átjutnak a kórokozó baktériumok populációján. Ha azonban ezt a fiziológiai flórát megzavarják, ez a savas hüvelyi környezet megváltozik, ami más csírák által okozott fertőzéseket eredményezhet.

Méh

A méh hátul fekszik a hólyag és a végbél között, és ivarérett nőnél kb. 7-9 cm hosszú körte. A szűz méh súlya 45-65 g, egy felnőtt nő méhe 80-120 g. Terhesség alatt a méh súlya több mint kétszeresére nőhet.

A méh felső kétharmadát a méh testének (corpus uteri), az alsó harmadának a méh méhnyakának (méhnyak méh) nevezik. A test és a méhnyak hossza az élet során változik. Az arány újszülöttnél 1: 2, ivarérett nőnél 2: 1. A méh teste és a méhnyak között van egy keskeny tér (isthmus uten). A hüvelybe nyúló méhnyak legalsó pólusát méhnyílásnak nevezzük. A méhüreg hasított alakú és lefelé nyúlik a méhcsatornába.

A felső oldalsó szögeknél, amelyeket petevezeték-szögeknek is neveznek, a petevezetékek a méh üregébe nyílnak. A méh külső felülete részben az alhas köré van tekerve, részben kötőszövet veszi körül, amely az egész méh "tartó" funkcióját tölti be.

A méh nagyrészt vastag simaizomrétegből áll, amely terhesség alatt jelentősen megsokszorozódik. Az izomrostok egy elágazó hálózat, amely kibővülhet és újra összehúzódhat. A terhesség végén ezen izomrétegek összehúzódásai vajúdási fájdalmakként jelentkeznek, és "kiűzik" az "érett" babát, kiszélesítve a nyaki csatornát. Szülés után az anyatortát (placentát) és a pelenkát, mint gyümölcstortát további összehúzódások is megszüntetik. A méh belső bélése (endometrium) tartalmazza a nyálkahártyát, amely nagyon gazdag mirigyekben. Ha megtermékenyítés történt, a petesejt ebben a nyálkahártyában fészkel, és mirigyszekrécióval táplálja, amíg létre nem jön a kapcsolat az anyai erekkel.

Ha a petesejt nem megtermékenyített, havi menstruációs vérzéssel távozik a méh exfoliatív nyálkahártyájával együtt. A méh belső bélésének szerkezetét és működését a petefészkek hormonjai irányítják. A méh támogató összehúzódásait a nyálkahártya vérzéssel járó "lebontása", az úgynevezett menstruáció is befolyásolja, amelyet gyakran a görcsös fájdalom többé-kevésbé húzó erejének éreznek.

Tubae

A petevezeték két csatorna, vastagságú ceruzával, átlagosan kb. 11-14 cm hosszúak, amelyek a petevezetéktől a petevezeték szögéig terjednek. Az alsó has vére veszi körül őket, amely a méh széles kerek szalagjához hasonlóan a méh szélétől keresztben a kis medence faláig terjed. A petevezeték kitágulását a külső harmadban ampulla tubae néven említik.

A petevezetékeknek van egy külső hosszanti izomrétegük és egy belső körrétegük, nyilvánvaló összehúzódással.

A petevezeték lumenében lévő belső nyálkahártyán ciliáris sejtek vannak, amelyek a méh üregébe néznek. A petevezeték falán simaizom található, amely féreg alakú mozgásokat tesz lehetővé. A petevezeték kitágult vége a belső nyálkahártyán elhelyezkedő csillósejtekkel úgynevezett csilló- vagy fibrillatölcsért képez. Ez a tölcsér kémiai irritáció hatására felvihető a petevezeték azon helyére, ahol az érett petesejt felszabadul. A petevezeték megtermékenyítésének helye általában az ampulla tubae.

A petevezeték féreg alakú mozgásaival kombinálva a petevezeték nyálkahártyájának irányított tölcsérével, a tojás 3-4 nap alatt eljut a méh üregébe. Ha a megtermékenyített petesejt megmarad, amikor a petevezetéken keresztül mozog, pl. a gyulladás leküzdését követő növekedés miatt méhen kívüli terhesség vagy tubális terhesség következik be. Ha a petesejtet a felszabaduláskor nem a petevezeték tölcsére veszi át, hanem megtermékenyíti az odajutott spermával, akkor hasi terhesség következik be (hasi terhesség).

Petefészek

Egy ivarérett nő petefészkeinek formája és mérete egy kis szilva, súlyuk körülbelül 7-10 g. Rostos szálak függesztik fel őket a méh és a kismedence falai, valamint a petevezetékek között. A petefészkeket a méh kerek ínszalagjának hátuljához rögzítik az alsó has speciális vére, ezáltal a petefészek szinte függőlegesen lóg, amikor a nő áll.

A petefészek felszínes és csíraszövete velőből és kéregből áll. A velő rostos rétege sok eret tartalmaz, a kérgi réteg vezikulákat (tüszőket) tartalmaz.

Egy újszülött lánynál mindkét petefészekben több mint 1 millió tüszőembrió van, az úgynevezett elsődleges tüsző. Legtöbbjük életük során eltűnik. Pubertáskor csak körülbelül 300-400 tüsző fejlődhet tovább érett tüszőkké. Minden hónapban 1-2 tüsző érett, felszabadulásra kész érett tüszővé válik, amely aztán follikuláris hormonokat (ostradiolt és ösztront) tartalmaz. Az érett tüsző kb. 24 mm, és lassan halad a velőszövettől a kéreg felé. A folyadék nagy nyomása alatt és a proteolízis enzimek hatására végül megszakadás következik be, az úgynevezett ovuláció.

Normális ciklusban a petesejtet a petevezeték tölcsére fogja el. A tüsző perifériás szövete a petefészkében marad és sárgatestvé válik, míg a sejtek sugárzó sárga színezéket tárolnak. A sárga test általában két hétig marad, és sárgatest hormonokat és follikuláris hormonokat termel, amelyek megakadályozzák a méh nyálkahártyájának idő előtti "lebomlását" (menstruáció).

Megtermékenyítés esetén a sárgatest aktivitása a 4. hónapig fennmarad, a hormonális aktivitás így fenntartja a terhességet. A 4. hónaptól a sárgatest hormonális aktivitását az anyatorta (méhlepény) váltja fel. Hozzá kell tenni, hogy a hím nemi hormonok (androgének) a petefészek interstitiumában termelődnek.

Szomszédos hatóságok

Alapinformációk

A húgycső, az ureter és a vesék olyan szervekként fekszenek, amelyek vagy a vizelet kiválasztása a női nemi szervek közvetlen közelében, és egyes esetekben akár közvetlenül is érintkezik velük. Körülbelül 1500 liter vér áramlik át a vesén 24 órán belül. A finomított szűrőrendszernek köszönhetően ez kb. 1 - 1,5 liter vizelet naponta. Ez teszi a vesét a legfontosabb kiválasztó szervekké, a tüdőn kívül.

Húgycső

A húgycső a hüvely bejárata és a csikló között helyezkedik el a hüvely pitvarában található kis íven. A húgycső 2,5 - 3 cm viszonylag rövid, és az ágyéki csont alsó széle alatt, a hólyag aljáig egy lapos íven fut.

Hólyag (versica urinaria)

A hólyag egy kis medencében fekszik, egy ölelőkapocs mögött, amelyen keresztül megtelik. A húgycső üreges szerv, és az alhasból nézve a méh előtt helyezkedik el. A hólyag fel van osztva a hólyag testére (korpuszra), a hólyag aljára (funus), amely az ureter és a húgycső kimenete között helyezkedik el, és a hólyag nyakára (méhnyak), ahonnan a húgycső ered. A hólyag vizelettartályként szolgál. A hólyag feltöltése általában 300-600 ml között van, de nagyobb töltettel 1 liter vagy annál több is lehet. A hólyag alakja a töltés mértékétől függ. A teljes hólyag nagy kiterjedése miatt gömb alakot ölt, a kevésbé kitöltött hólyag héj alakú.

A hólyag külső felületét az alsó has borítja, és könnyen csúsztatható, így alkalmazkodni tud a különböző töltési körülményekhez. A hólyagfal külső rétege különféle módon összefonódó, simaizomzatból áll, amely rácsra hasonlít, és ürítéskor szorosan meghúzódik. A hólyag belső fala a nyálkahártyából áll.

Két állat megakadályozza a vizelet áramlását. A felső körkörös izom a hólyag nyakán fekszik, és függetlenül működik a hólyag kitöltésétől függően. Az alsó körkörös izom a medencefenéken helyezkedik el, és szándékosan szabadulhat fel a vizelet leeresztésekor. Ez azt jelenti, hogy amikor a hólyag megtelik, a felső bilincs felszabadul, az alsó pedig behúzódik. Az ürítést reflektorok vezérlik, de az alsó bilincs segítségével tudatosan lehet ellensúlyozni az ürítést.

Húgyvezeték

Az ureterek a vesékből származnak, és lefelé vezetnek az ágyéki csigolya előtt, átlépik a hólyag hátsó részén található kis és nagy medence és száj határait, akárcsak a húgyhólyag hasadékai a hólyag alján. Érdekes, hogy ha a hólyag túl kitágult, a vizelet visszaáramlik a vesékbe. A hólyag lumen csillag alakú. Az ureter szövetében lévő sima izomrétegek segítségével a vizeletet hullámos mozgások szállítják a hólyagba, általában 2-3 hullám/perc sebességgel.

Vese (renes)

Mindkét vese a gerinc mindkét oldalán fekszik, a mellcsigolya 11. testének és az ágyéki csigolya 3. testének magasságában. A jobb vese a máj alatt, a bal a lép alatt fekszik. A jobb vese általában valamivel alacsonyabb, mint a bal vese.

A vese bab alakú, súlya kb. 160 g, hossza kb. 12 cm, szélessége 6 cm és vastagsága 3 cm. Ennek a babformának a "lenyűgöző" helyén erek, nyirokerek, ideggubancok, valamint az ureter lépnek ki a vesemedencéből. A vesék zsírbevonattal és rostos kapszulával vannak bevonva. Ez lehetővé teszi a vese stabil helyzetét. Anorektikus betegeknél ez a zsír feloldódik, és a vesék rendellenesen mozgékonyakká válhatnak. Ha a vese mentén bemetszést végeznek, akkor ez a középső réteg megmutatja a velővelőt és a vese kéregét. A vese kb. 16-20 vesepiramis, amelyek teteje a vese kelyhébe nyúlik ki, mint az ágak a fa koronájába. A vese csésze a vese medencéjébe, végül az ureteren keresztül a hólyagba nyílik.

A vesekéreg képezi a külső réteget és tartalmazza Malpigi testét (glomerulusait), amely alatt el lehet képzelni egy gömbölyű érrendszert a vizelet szűrésére. Malpigi testében az úgynevezett elsődleges vizelet a vérből képződik, kb. Percenként 120 ml. Mivel ez a mennyiség túl nagy ahhoz, hogy ürüljön, a víz visszavételével a vese pulpájában, a vesepiramisokban csökken, kb. 1 - 1,5 liter naponta.