A rákot gyakran kizárólag aktuális problémának tekintik. Egy ilyen elképzelésnek azonban van néhány hiányossága. A daganatos sejtek ellenőrizetlen szaporodásának kockázata nemcsak az emberi fajok, hanem az összes többsejtű organizmus egészének fejlődését illeti. Végül is inkább egy kis csoda, hogy az emberi élet meghosszabbodása és a testünkben lévő sejtek száma miatt a daganatok nem sokkal gyakrabban alakulnak ki.
"A rák az emberi test szinte minden részén kiváltó okokat okoz. A daganatok befolyásolják az agyat, a beleket, az izmokat, a csontokat és más szerveket. Egyesek lassan növekednek, mások agresszívek és gyorsan növekednek. Jelenlétük mindig káoszt és a normális funkciók kudarcát jelzi. Bárhol előfordulnak "Mintha egy idegen életforma jelent volna meg. Mint egy betolakodó, amely titokban behatol a testbe és belülről kezdi a pusztítást. De a látszat csalóka. A valóság sokkal prózaibb" - írja Robert A. Weinberg molekulobiológus Az egyetlen változatos sejt, amely ebben az évben jelent meg az Academia-ban.
Belülről fenyegetés
A daganatok nem idegen betolakodók. Ugyanabból az anyagból készülnek, amelyet a test felhasznál a saját normális szöveteinek létrehozásához. Ez az anyag sejt - a daganatok rendezetlen anyagokat képeznek velük, amelyek egy bizonyos méret elérése után megzavarják a szövetek biológiai rendjét és működését. Ha a fellépő daganat ellen semmilyen intézkedést nem tesznek, akkor ez egy folyamatos életképes neoplazmát hoz létre, amely végül az egész szervezet összeomlásához vezethet.
A tumorsejtek sok szempontból különböznek a normálistól. Különböző alakjuk, növekedésük és anyagcseréjük van. Úgy tűnik, hogy sok ilyen daganatsejt hirtelen megjelenése a normális sejtek millióinak azonnali átalakulását mutatja tumorággyá.
De a látszat ismét megtévesztő. Az információ-megelőző kampányok tanulságait figyelembe véve tudjuk, hogy a daganat kialakulása rendkívül lassú folyamat (korai felismeréssel a gyógyulás esélye nagyon magas), amely gyakran évtizedeket vesz igénybe. A daganatképző sejtek egyetlen, távoli progenitor közvetlen leszármazottai, amelyek jóval a tumor jelenlétének kimutatása előtt jelentek meg. Ez az előd egyetlen termékeny sejt, amely úgy döntött, hogy a saját útját járja el és saját programját hajtja végre egy adott szöveten belül.
Mikor kell abbahagyni a növekedést
Az emberi testben több száz különböző sejttípus van. A különbségek közöttük az, hogy a szervezet embriójának egyik részének sejtjei a genetikai információnak más részét olvassák, mint a másik rész sejtjei. A vörösvérsejtek a hemoglobin szintetizálásával foglalkoznak, míg a hasnyálmirigy-sejtek az emésztőrendszer enzimjeinek elkészítéséről. A különböző tulajdonságokhoz vezető gének szelektív kiválasztása nem az egyetlen fontos döntés, amelyet minden csírasejtnek meg kell hoznia. Ezenkívül információkat kell szereznie a fő programtól, mikor kell növekedni, mikor kell osztani és mikor kell abbahagyni a növekedést.
Ezek az utasítások még az embrionális szakasz után is fontosak maradnak. A test szinte minden sejtje folyamatosan haldoklik, és újakkal helyettesíti őket. Ha kevés a helyettesítő sejt, a szövet zsugorodik és szétesik. Ha éppen ellenkezőleg, sok van, a szövet kitágul, a környezetére nyomódik és végül daganattá válik.
Ennek a proliferációnak a megértése tehát azt jelenti, hogy tudjuk, mikor kell a normális sejteknek szaporodniuk, és miben különbözik programjuk a tumorsejtekétől. A tumor gyökerei a program hibáira vezethetők vissza.
Ellenőrizhetetlen növekedés
E megállapítások ellenére még a XX. Század közepén is nagy rejtély volt a mutagének által okozott mutációk. A genetikusok egy szervezetből a következő generációkba átjutott mutáns géneket tanulmányozták. Daganatok esetében azonban kimutatták, hogy a mutagén anyagok károsítják a test pontosan elhelyezkedő részein elhelyezkedő sejtek génjeit. A mutációelmélet kimutatta, hogy ha a célsejtben lévő gének megsérültek, a sejt kontrollálhatatlan növekedésnek indulhat, és előbb-utóbb számos leánysejtekké fejlődik, amelyeket aztán daganatnak érzékelünk.
Úgy tűnt, mintha két genetikai rendszer létezne. Az egyik, amely géneket visz át az anyaszervezetből az utódokba, a másik pedig, amely egy sejt génjeit utódaihoz továbbítja ugyanabban a szövetben. A bél, az agy vagy a tüdő sejtjeinek génjei soha nem befolyásolják az utódok genetikai összetételét. Csak a spermiumok vagy a petesejtek által továbbított gének mutációs károsodása továbbterjedhet a következő generációra.
Így a mutációk azzal jellemezhetők, hogy spermában vagy petesejtekben keletkeznek-e, vagy a test más részeinek szomatikus sejtjeiben. Ezek a szomatikus mutációk egyértelmű jelöltek a rákhoz vezető döntő változások végrehajtására.