A bor esetében a szó eredete könnyen megmagyarázható. A latin "vinum" szóból származik, ahol a későbbi módosítások más nyelveken, például a németen, "wein" -re, angol "bor", spanyol "vino", francia "vin" -re változtatják. A "sör" szó eredete szláv. A régi szláv "SÖR" szó az ital igéből származik, és elterjedt italra utal. Az ószláv nyelvű -vo utótag tömeges jelentőségű dolgokat jelölt. Például: műtrágya, dohányzás, ivás…
Ezt követően a "sör" szóból egy másik szó származott, mégpedig a "kocsma". Ez a szó a mai napig fennmarad nemcsak Szlovákiában, Csehországban, hanem Lengyelországban és Fehéroroszországban is. A pince, amint mindannyian tudjuk, arra a területre utal, ahol különféle italokat, például házi sört, bort, rétet, élesztőt és különféle ételeket tároltak és tárolnak. Szlovákiában és a már említett országokban is a sör szó eredeti jelentése csak a komlóból és árpából készült ital megjelölésére szűkült le.
Néhány érdekes tény a sör történetéből
A sörgyártás kezdete nagyon szorosan összefügg a kultúrával általában. Az első sört a rendezett életmód megjelenésével kezdték gyártani, vagyis a nomádról a letelepedettre való áttéréssel. Elmondható, hogy a sör az első olyan kulturális kényelem, amelyet az ember felfedezett a kőkorszakban, és a mai napig része nekünk.
A gabonafélék termesztése az őskorban kezdődött az úgynevezett neolitikum kezdetén. Az akkori emberek életmódjának alapos megváltoztatásával, akik a vadászatról és a gyülekezésről a letelepedett életmódra váltottak. Így a fő megélhetési forrás a mezőgazdaság lett. Az első háziasított gabonafélék között volt búza és árpa, később zab, rozs, hüvelyesek stb. A letelepedett életmód és a megélhetés változása más előrelépéseket hozott magával, például kerámia edények, földi szerszámok és ruházati termékek gyártásával. Alapvető változás volt az állandó lakások építése és a települések létrehozása is.
A sör előállításának döntő lépése az volt, hogy a búzából vagy árpából nedvesített tárolt gabona vagy cellulóz bizonyos körülmények között fermentálódhat. Lehetséges, hogy az erjedést már korábban felfedezték. Például a kenyér felé vezető úton vagy áztatott már sült kenyérben. Lehetséges, hogy ezek a jelenségek együtt jelentek meg. Akkoriban még senki sem sejthette, hogy ez egy olyan folyamat, amelyben az élesztő a keményítőből a szénhidrátokat gabonafélékké bontotta le, és alkohollá és szén-dioxiddá alakította.
Az alkoholos erjedésben az élesztő játszik nagy szerepet, az egyszerű szénhidrátokat alkohollá és szén-dioxiddá bontva. A történészek, a régészek és az őslénykutatók körében nem világos, hogy a „kankalin” célzottan Mezopotámiában vagy Egyiptomban kezdett-e előállni. A legtöbb jel arra utal azonban, hogy az első sört Mezopotámiában főzték. A mezőgazdaság, a gabonatermesztés és az állatok háziasítása az első volt a világon, mintegy 12 000 évvel ezelőtt. Természetesen az eredeti sör ízében, állagában és megjelenésében nagyon távol állt a mai naptól, de a folyamat ugyanaz volt.
Már a Kr. U. 9. század elején a katolikus egyház nagy része pogány italnak tartotta a sört. Fokozatosan azonban a sör iránti kedvezőbb hozzáállás kezdett érvényesülni. Az egyház a szerzetesek révén később nagyon hatékonyan vette a sörgyártást, és fontos gazdasági ágaként fejlesztette ki. A mai Bajorország, Svájc és Ausztria területén a sörfőzést (főként a kolostorok miatt) művészetté emelték. A kolostorok szinte kizárólag sörtermelők voltak Közép-Európában.
A közelmúltból
Ilyen érdekes tény például, hogy az első világháború idején szigorúan tiltották a gabona sörtermelésre való felhasználását. Érdekes tudni, hogy a sörfőzők miből próbáltak akkoriban sört készíteni. Használtak például cukorrépát, keményítőcukrot, finomítatlan cukrot, természetes mézet, burgonyát, rizst, kukoricát, sárgarépát, köleset, gesztenyét és egyéb.