Japánnak, a technológia szülőhelyének és a mozgalmas életmód világának békés és barátságos oldala is van, ideális a természet szerelmeseinek.
Gyönyörű és változatos hegyek vannak, amelyekre a szigetország szinte minden sarkában el lehet jutni. Mindenki megtalálja a személyre szabott dombokat itt, akár a nagy, érintetlen erdőket szereti, ahol minimális a látogatottság, a misztikus templomokkal teli dombokat, a vulkanikus csúcsokat és a kalderát, tavakkal vagy az alpesi típusú meredek csúcsokkal - Japánban jó helyen jár . Van fogása Talán csak a távolság Szlovákiától és az a tény, hogy egy lelkes turista egyetlen egész élete sem lehet elegendő az összes helyi nemzeti park és hegy megismeréséhez.
(balra) A Shimokita-félsziget egyik természetes onzénje. (jobbra) Ókura gát a hegyekben Sendai közelében. Fotó: Hupka Péter
A Fuji távolról szebb
Inspiráló és ikonikus rétegvulkán, a Fuji Japán legmagasabb csúcsa, 3776 méterrel. A helyiek leggyakrabban Fujijam-ot vagy Fujisan-t mondják nemzeti jelképüknek. Mindkét változat fordításban "Fuji-hegyet" jelent, és a "san" szó ebben az esetben nem az udvarias "lord" megjelölést jelenti az emberek nevének utótagjaként, hanem a hegyi jel kínai-japán olvasatát. Sok vulkánhoz hasonlóan a Fuji is a legszebb a távolságból, és ha lejtőit részletesen szemügyre veszi, romantikájának nagy részét elveszíti. A törékeny kövek és az erodált, hatalmas támfalakkal rendelkező részek, amelyeket különösen a Yoshida ösvény felett talál, legalább egyensúlyba hozza a kilátást a legmagasabb pontról. A legkellemesebb út a Fujinomiya-ösvény, amely a vulkán déli oldaláról érhető el a 152-es aszfaltúton keresztül. Bár a hivatalos turisztikai szezon általában július és szeptember 10 között tart, gyakran jobb kimenni . Ha nem hiányzik a tapasztalat, a jutalom ebben az évszakban egy hegy lesz, végtelen turistahordák nélkül, fenséges és csendes…
A légi felvétel a Fuji-hegy vulkáni kúpjára. Fotó: Hupka Péter
Nihon Arupusu
A Honshu-sziget középső részén átnyúló kétszáz kilométer hosszú és negyven kilométer széles hegycsíkot az őshonos japán Alpok - Nihon Arupusu - hívják. A Hida, a Kisó és az Akaiši hegyek gyűjtőnevét fél másodpercszázaddal ezelőtt vezette be William Gowland, az akkor Japánban dolgozó brit kohász és amatőr régész. Népszerűsítette honfitársa, Walter Weston is, aki itt papként és misszionáriusként dolgozott. Végül is a dombok neve nem a legfontosabb, energiájuk és szépségük fontos. Azt azonban nem lehet tagadni, hogy az Alpok a japán jelzővel sok tekintetben emlékeztetnek európai megfelelőjükre vagy Tátrainkra.
Čihara barátunk édesanyjának otthoni konyhájából. Fotó: Hupka Péter
Északi domb
"A Japán Alpokban sportolni lehet - a völgyeik mélyek, és ez jó magasság a csúcsok számára" - mondja a hegyen rendszeresen látogató ismerősünk, Aiko. Nem hazudott. Az Arakawa folyó völgyétől két függőleges kilométerre vannak az ország második legmagasabb hegyének, 3193 méter magas Kitadake csúcsáig. A magasabb lépések azonban megéri, a mély erdők fokozatosan váltják egymást a rétekkel és dombokkal, valamint a sziklás hegygerincekkel. Bár nincs tömeg, a hegyekben nincs sivatag. A Širane Oike nyaralóban gyakorolhatnak minket, ahol egy ideiglenes munkás Juka és Sajak jókedvre derít minket, akiknek humora a nyelvi akadály ellenére a Tátrai nyaralókban töltött pillanatokra emlékeztet bennünket. Remek hely a kikapcsolódásra, mielőtt felmászna a csúcsra, a Kitadake Sansó menedékház a kellemes Harimot-kunyhóval. A házikókban való alvás meglehetősen drága ügy az országban, de a sátor felállítása távolból körülbelül öt euróba kerül, és kétszer kell élvezni a Kitadake varázslatos csúcsába való feljutást, amely Fuji felé néz, ahol néhány napja álltunk: esti és reggeli fénnyel.
Japán természetjáró a Fujinomya-ösvényen a Fuji-hegy teteje alatt. Fotó: Hupka Péter
A sziklaóriások mögött
Míg a Déli-Alpok - az Akashi-hegység valószínűleg leginkább Roháčeinkra emlékeztet, az Északi-Alpok esetében - a Hida-hegységre, az összehasonlítás a Magas-Tátrával lenne helyénvaló. Hasonlóak nemcsak az éles gránit dombormű, hanem a megnövekedett turisták száma is. Az idősebbek csak körbejárják a festői szépségű Kamikochi nevű helyet, az Azusa folyó széles völgyéből csodálják távoli végeiket, ajándéktárgyakat vásárolnak és sietnek vissza a városokba. Akinek azonban a feltétel megengedi, annak egyértelmű célja van: ez az Okuhotaka dake 3190 méter magas gránit ága, az ország harmadik legmagasabb csúcsa. Ha nem tetszik, megtalálja a legnehezebb turista hegygerincet északabbra, a Jarigatake tetejéig is, amelyet alakja miatt japán Matterhornnak hívnak. A Hida-hegység időjárása zord lehet, éles napsütés és fagyos éjszakák lesznek. Ami azonban a tájat illeti, valószínűleg az Északi-Alpok a legszebbek, amelyeket a japán hegyek kínálnak.
Mély havazások által átszúrt út a Zao-hegy közelében. Fotó: Hupka Péter
Tóhoku jég tavak
A Honshu északi részét képező Tohoku régió jellegében nagyon hasonló Szlovákiához. Késő tavaszig azonban még több hó maradt a hegyekben. "Megállítlak? A belföldi turistáinkat mindig itt fényképezik "- mondja egy félidőben egy leállított autó sofőrje, amikor az 1841 méter magas Zaó vulkán alatt egy kemény firno mély bevágásain vezető szerpentineken hajtunk át. A Zaósan egy fotogén, színes vulkán az Ókama krátertóval, amely japán nevét a főzőedényhez való hasonlóságának köszönheti. Felületét késő tavaszig vastag jégréteg borítja. "Zao-nak sok csúcsa van, a legmagasabbnak pedig saját neve - Kumanodake" - tudjuk meg a hegyvidéki hazai szerelmesektől. Este van, de a Zao-hegy úgy dönt, hogy ajándékot ad nekünk. A Kumanodake közelében egy kis pilóta nélküli menedékhely, fából készült sínekkel és kellemes minimalista légkörrel, nagyon hasonló ahhoz, amit kevésbé látogatott hegyeinkből ismerünk. Reggel a barátommal annyira barátságosak leszünk, hogy nem akarunk elmenni. Más magasságok azonban hívnak!
A Zaó san és az Ókama-tó a legszebb kora tavasszal. Fotó: Hupka Péter
Erdők, templomok és vízi utak
Nem minden, ami messze és magasan kell, hogy legyen a legnagyobb vonzerő. "Tudod, én inkább az erdős lábakon járok. Nyugalmat és nyugalmat találok ott. Nincs szükségem felsőkre, hadd hódítsák meg őket a fiatalok és az ambiciózusak "- mondja Akira (60), akivel a japán természetben kóborolva találkozunk. Szavait nehéz megjegyezni, amikor az erdőn át a Sendai város közelében lévő Akiu Ótaki vízesésekig sétáltunk. Az istentiszteletet jelenleg a közeli Takimotosan hegyi templomban tartják, de a legszebb a fák alatt tett séta. A Natori folyó féktelen energiája vonzza az embereket. A szomszédos völgyekben más, az embert szolgáló vízfolyások láthatók. Japán hegyvidéki részeinek keskeny völgyei tele vannak vízerőművekkel és víztározókkal, árvízvédelemként szolgálnak, áramot termelnek vagy ivóvizet szállítanak a közeli városokba.
A Tazawa-tavon, a Tohoku területén. Fotó: Hupka Péter
Az egyik az Akkura-gát magas építésű gáttal, amely az azonos nevű folyón található Akiutól kissé északabbra. "A sendai emberek szívesen járnak ide - a vízterületre, de a közeli Kumano buddhista templomba is" - tudhatjuk meg az egyik hétvégi család tagjaitól. A beszélgetés egy kumáni szerzetessel inkább csalódást okoz nekünk. Beszél családja évszázadok óta gyakorolt hatásáról és arról, hogy mennyi ima kerül a boldog házasságért vagy az üzleti sikerért. Elég messze van az igazi buddhizmustól. Milyen volt abban az időben, amikor a szerzetesek közelebb voltak Buddha tanításaihoz, gondoljuk másutt, a Jamagata kolostoregyüttesében, Jamagata város közelében. Több mint ezer éve alapították, és a Tendai buddhista szektához tartozik, amelyet hivatalosan Risshakuji-nak hívnak. Ez a mahájána buddhizmus japán iskolája, amelyet Saich szerzetes alapított 806-ban. Igazi szerzetesekkel itt sem találkozunk. Csak összehúzott szemmel nézzük a környező hegygerinceket, és megpróbáljuk időben átgondolni gondolatainkat ...
Hogy hogyan éltek itt korábban az emberek, a szapporói Hokkaido falu múzeumában is megtalálható. Fotó: Hupka Péter
A legjobb nem biztos, hogy a legjobb
"Lássunk ma mást!" Régi ismerőseink - japán Chiharu és férje, kaliforniai Rey, aki Naganóból költözött a környékre, optimista módon jelentik be a reggeli után Sendaiban. Elindultunk egy alacsony havas dombra, 1253 méter magas Kita Izumigatake-ra. Az Izumigatake csúcspár legészakibb és egyben magasabb. Az erdőket, amelyeken keresztül lassan, a nedves hóba ásva járunk, a nap aranyos vidám napja díszíti. Lehet, hogy a helyi nézetek nem veszik el a lélegzetét, de annál kellemesebbek: lehelik a lelket és a szemet. A japán robot turisták már régen visszatértek autóikhoz, de az ereszkedésben csak néhány későn találkozunk. "Ez klasszikus. Kora reggel indulnak, és otthon vannak a túráról ebédelni. És ez így jó, legalább van erdőnk magunknak! ”- mondja Čiharu. Bizonyos szempontból már olyanok vagyunk, mint a tipikus helyiek, közvetlenül a tetején dobozokat nyitunk sushival, és bambuszpálcákkal fogyasztjuk. Egy ilyen kis társasági élet nem örvendezteti a túrát követő örömöket: élvezhetjük az otthon melegét és egy remek vacsorát Čihar szórakoztató szüleivel, az onsen termálfürdő pedig - például több száz van az országban - kikapcsolódást nyújt . Az Onseny a pihenés és beszélgetés kedvelt helyszíne, és lehet beltéri, természetes a szabadban vagy az utcai "aschia", amely a pad és a lábfürdő egyszerű kombinációja.
Buddhista templom az Okura folyó mellett, Sendal közelében. Fotó: Hupka Péter
Füstölt hegy Asó
Még mindig fázunk egy kicsit a hegyektől! Nem fontos. Menjünk dél felé Kyushu szigetére. Itt nemcsak a barátságosabb éghajlat melegít bennünket, hanem a hegy lehelete is, amely az ország legnagyobb, még mindig aktív vulkánja. Az 1592 méter magas Asó san kalderával, amelynek kerülete legfeljebb 120 kilométer, feltétlenül érdemes meglátogatni. Az Asóig vezető utat azonban sok felesleges kereskedelemmel kell megküzdenie - standok, lovaglást kínáló üzletemberek környékén, de rögtönzött alpesi golfpályákon keresztül is. Mindent teljes mértékben kihasználnak a helyi modern színek tekintetében. Ha természetesebb élményt szeretne szerezni az Asó-hegyről, érdemes inkább felfelé sétálnia a közeli, 6000 fős Takamori város füves lejtőin.
Az Asó vulkán teteje. Fotó: Hupka Péter
A legrövidebb, 298-as útvonal az Aso Farm Landon és Kusasenrin keresztül tele van turistákkal, és bár a kráter széléig tartó Aso kötélpálya a 2016-os földrengés óta nem fut, a kevésbé képes turisták rendszeresen exportálják ide a buszokat. Valahogy nincsenek itt ma. Kíváncsi vagyunk, vajon ilyen szerencsések vagyunk-e, amikor egy szkafanderbe öltözött dühös ember jön, hogy kidobjon minket a kráter széléről. Nem, nem egy másik bolygón vagyunk, és nem is szívunk be vulkanikus füstök hatására. A gázok koncentrációja azonban már nem normális, és a tudatlan külföldieknek, "gaijin" -nak ide kellett jönnie, hogy felhívja a figyelmet a park felelős alkalmazottjára. Nem haragszunk és nem becsüljük alá a helyzetet. A hegyekbe látogatók néha külön fizetnek a hirtelen kitörésekért a vulkánok földjén. Amikor 2014 szeptemberében hirtelen kitört az egyébként népszerű turisztikai célpontnak számító Onons vulkán a Honshun, 63 ember életébe került. De senki sem figyelmeztette őket: nehéz volt megjósolni a freatikus robbanást, amikor a magma túlmelegítette a hozzá közel álló felszíni vizet.
A Jamadera kolostorkomplexum egyik oltára. Fotó: Hupka Péter
(balra) Az ember még a japán hegyek erdős részein is megkapja a maga útját. (jobbra) A Kiotó közelében található Fushimi Insari templom szintén a hegyekben található. Fotó: Hupka Péter
TUDNI TUDNI
A szlovák útlevelek birtokosai vízum nélkül három hónapig utazhatnak Japánba turizmus céljából. A Bécsből vagy Budapestről az egyik japán városba menő retúrjegy ára általában 500 eurónál kezdődik, szinte mindig összekötő járatokkal. Az ország pénzneme a japán jen, körülbelül 121 jen/euró árfolyamon. Könnyebb pénzt felvenni egy ATM-ből, mint egy pénzváltóban, de néhány ATM-nek csak japán menüje lehet.
Az Európából származó elektromos készülékeknél a japán aljzatokhoz kell egy reduktort vásárolni, a helyiek "aljzatnak" hívják. Az ország idegen nyelvének ismerete nagyon gyenge, célszerű legalább alap japán kifejezéseket megtanulni.
Rishiri-sziget a Wokkanai fölötti domboktól Hokkaidában. Fotó: Hupka Péter
Japán telefonról Szlovákiába történő híváskor a klasszikus +421 kód nem működik, bonyolultabb előtagokra van szükség, beleértve az operátor kódot is (például 0033-010-421). A közlekedés, a gasztronómia és a szállás hasonlóan működik, mint bármely más fejlett ország, de helyi sajátosságok léteznek. Ilyenek például a sushi menzák, amelyek futópadon étkeznek, vagy éttermek, ahol az automatánál kell fizetni, és a kiállított jeggyel a szolgáltatói pultnál kell megállni.
Kevésbé fejlett régiókba történő utazáskor, ami gyakran előfordul a hegyvidéki területeken, jó számítani a nagyon korlátozott és időigényes közlekedésre. Ha állandó gyógyszert igénylő beteg, érdemes tanulmányozni, hogy hány és milyen kábítószert lehet bevinni az országba, annak érdekében, hogy elkerülje a problémákat a bejárati ellenőrzésnél.
Hosszabb útvonalakon utazva gyakran a belföldi légi közlekedés a legelőnyösebb, a vonatjegyek általában nagyon drágák. Alternatív megoldás lehet a JR Pass vasúti bérlet, amelyet az ország külföldi látogatói beszerezhetnek, mielőtt Japánba utaznának.
Wokkanai külvárosainak négylábúi Hokkaidában. Fotó: Hupka Péter