Noha többször is sikeresek voltunk a nemzetközi versenyen, nem hiányoltuk az Eurofund forrásait - mondja Jozef Nosek biokémikus egy interjúban.

Szlovák tudósok megjelentek a rangos Scientific Reports folyóiratban. Elegáns kísérleti stratégia segítségével feltárták a transzportfehérjék szerepét a sejtmembránokban. A projektet Jozef Nosek vezette, Andrea Cillingová szerzői csoportjának vezetésével, mindkettő a pozsonyi Károly Egyetem Természettudományi Karáról. Az interjúban elmagyarázzák felfedezéseik lényegét, és értékelik a szlovákiai tudomány finanszírozását is.

Mi a kutatásod?

Jozef Nosek (JN): Az élesztő biológiája érdekel. Az egyik projektünkben azt vizsgáljuk, hogy a benzol és a benzoesav különböző hidroxiszármazékai hogyan befolyásolják sejtjeiket. Ezek az egyszerű aromás anyagok nagyon fontosak a vegyipar számára. Maga a benzol mérgező és rákkeltő hatású. Másrészt a benzoesavat gyakran használják tartósítószerként az élelmiszeriparban, mert megakadályozza számos mikroorganizmus, például gombák szaporodását. Néhány származéka megtalálható az orvostudományban (aszpirin) és a kozmetikumokban (parabének).

Az aromás anyagok legnagyobb természetes forrása a lignin, amely a bioszféra egyik leggyakoribb szerves polimerje. Az aromás vegyületek által okozott környezetszennyezést azonban nagyrészt az ipar okozza. Az aromás molekulák benzolmagja kémiailag viszonylag stabil. Egyes mikroorganizmusok azonban enzimek útján lebonthatják, és szén- és energiaforrásként felhasználhatják növekedésüket a későbbi biokémiai reakciók során. Az ilyen mikroorganizmusok tartalmaznak bizonyos típusú élesztőket is, amelyekkel laboratóriumunkban foglalkozunk. Azt azonban nem tudni, hogyan csinálták.

Jozef Nosek (1967)

genetikát és molekuláris biológiát tanult a pozsonyi Comenius Egyetemen. Több kutatási időt töltött a francia egyetemeken. Ma a biokémia professzora a Károly Egyetem Természettudományi Karán. 2001 és 2011 között nemzetközi kutatóként dolgozott az amerikai Howard Hughes Orvosi Intézetben. Ľubomír Tomášekkel együtt megalapította a biokémiai és genetikai tanszék laboratóriumát, amelyben az élesztő biológiáját tanulmányozzák.

Amit felfedeztél?

JN: Felfedeztük az élesztő aromás vegyületeinek metabolizmusához szükséges géneket. Megvizsgáltuk a releváns biokémiai reakciók kapcsolatát az eukarióta sejtek központi anyagcseréjével (az összes tág értelemben vett többsejtű organizmus eukarióta sejtekből áll. Bonyolultabb szerkezetűek és általában nagyobbak, mint a prokarióta sejtek), és hogy a sejt hogyan irányítja a funkciókat az egyes gének. Kíváncsiak vagyunk, hogyan alakultak ki ezeknek a biokémiai reakcióknak az útjai az evolúció során.

köszönhetően
A patogén élesztő Candida parapsilosis kolóniái nőnek petri-csészében hidroxi-benzoát táptalajon. Fotó - archívum Nosek és Cillingová

A Scientific Reports legújabb munkájában olyan fehérjéket fedeztünk fel, amelyek a benzoesav hidroxi-származékait szállítják a plazmamembránon keresztül a sejtbe, ahol tovább hasznosítják őket. Noha az ilyen fehérjék baktériumokból ismertek, az eukarióta sejtekben már régóta nem találhatók. Kidolgoztunk egy stratégiát arra, hogy a hidroxi-benzoátokat hordozó sejtekben megtaláljuk a száz transzportfehérje közül kettőt. Kutatásunk eredményei új biológiai ismereteket hoztak, de azt is mutatják, hogy az élesztő felhasználható a mérgező aromás anyagok eltávolítására a környezetből.

Bár a cikk társszerzőinek többsége szlovák, ön egy nemzetközi csapatot vezetett. Hogyan koordinálták az Ön számára az ilyen együttműködést?

JN: Kutatásunkhoz szakértők együttműködésére volt szükség nemcsak a különböző tudományterületekről (biokémia, genetika, genomika, mikrobiológia és informatika), hanem különböző európai országokból is. Igor Zeman, Martina Neboháčová, Ľubomír Tomášek mellett doktorandusaink és a Károly Egyetem Természettudományi Kar hallgatói, magyar, lengyel és spanyol szakértők is részt vettek a kutatásban.

A nemzetközi együttműködés jelenleg kulcsfontosságú a tudományos kutatásban. Ez nemcsak ötletek és tapasztalatok cseréjét teszi lehetővé, hanem a kutatási infrastruktúra megosztását és a pénzeszközök hatékony felhasználását is, amelyek főleg hazánkban nagyon korlátozottak. Külföldi kollégákkal már régóta ismerjük egymást, és más projektekben is együttműködünk, így a munka összehangolása nem volt problémás. Nagyon örülök, hogy több doktorandusz és karunk hallgatója jelentősen hozzájárult az elért eredményekhez. Projektünk a tudományos eredmények mellett a fiatal tudósok oktatásához is hozzájárult, és megmutatta, hogy a szlovákiai problémák ellenére a jó tudomány hazánkban is elvégezhető.

Felül: A hidroxi-benzoát transzporter fehérje aminosav-szekvenciájának elrendezése a sejt citoplazmatikus membránjában. Balra: Petri-csészében hidroxi-benzoát táptalajon növekvő élesztő telepek. Jobbra: Az ábrán látható élesztősejtben a hidroxi-benzoát transzporter fehérje zölden világító fluoreszcens fehérjéhez (GFP) társult, és a sejtet fluoreszcens mikroszkóp alatt figyelték meg. A kísérlet azt mutatja, hogy a vizsgált transzporter a citoplazmatikus membránban helyezkedik el. Fotó - archívum Nosek és Cillingová

A cikk első szerzője Andrea Cillingová, a Biokémiai Tanszék doktorandusa. Miért döntött úgy, hogy a Károly Egyetem Természettudományi Karán tanul, és nem ment külföldre?

Andrea Cillingová (AC): A fő ok, miért ne menjek külföldre, az volt, hogy nem akartam elhagyni a családomat és a barátaimat, akik Szlovákiában vannak. Úgy döntöttem, hogy biológiát tanulok, és a Károly Egyetem Természettudományi Karán volt a legjobb választás. Miután elvégeztem a genetikai tanszéken végzett mesterképzésemet, úgy döntöttem, hogy a tudományos munkának szentelem magam, így folytattam doktori tanulmányaimat, ezúttal a Biokémiai Tanszéken, de továbbra is ugyanabban a laboratóriumban, amely mindkét munkahelyet lefedi. Mindkét részleg tudományos munkája bizonyítja, hogy Szlovákiában is lehetõség nyílik minõségi tudományos munka elõállítására, amely teljes mértékben versenyképes a külföldihez képest. Természetesen nem sajnálom a döntésemet, hogy Szlovákiában maradok.

Andrea Cilling (1988)

doktorandusz a pozsonyi Comenius Egyetemen. A Károly Egyetem Természettudományi Karának Biokémiai és Genetikai Tanszékének közös laboratóriumában dolgozik. Dolgozatában a hidroxi-aromás anyagok metabolizmusát vizsgálja az élesztőben.

Ön külföldi vagy Eurofunds által finanszírozott támogatásra pályázott?

JN: Több mint tíz éve laboratóriumunkat főként a Howard Hughes Medical Institute, az Egyesült Államok egyik legrangosabb orvosbiológiai intézményének két támogatásából finanszíroztuk.

Ami az Eurofund-okat illeti, a SAS és két pozsonyi egyetem kutatócsoportjának tagja voltam, akik előkészítették a projektet. Ezért össze tudom hasonlítani mindkét tapasztalatot. Az USA-ból érkező támogatások esetében a projektek a csoport vezetőjéről, az eddigi eredményekről és a kutatási tervre vonatkozó javaslatot tartalmazták, az értékelési kritériumok pedig egyértelműek és helyesek voltak. Az Eurofunds esetében a tudományos szándék csak elhanyagolható része volt a pályázatnak, és a "projekt" nagy részének tartalmaznia kellett a laboratóriumokban megvásárolni tervezett berendezések részletes leírását.

Noha többször is sikeresek voltunk a nemzetközi versenyen, a felhívásban elkülönített források hiánya miatt nem hiányoltuk az Eurofund forrásait. Hülye ügyintézéssel azonban feleslegesen veszítettünk el sok értékes időt, amelyet a diákjaink kutatásával vagy oktatásával tölthettünk volna el.

Az elmúlt években többször kritizálta Szlovákia oktatási rendszerét és a tudomány finanszírozását. Hogyan nézi ezt a problémát jelenleg? Mit javasolna változtatni?

JN: Alapvetően mindaz, amit a múltban kritizáltunk Ľubomír Tomášek kollégámmal a .týždeň (itt, itt és itt) és a The Scientist magazinokban, nem változott, és még ma is érdemes kritikára. Még azt is érzem, hogy a helyzet jelenleg még rosszabb, mint amiről akkor írtunk.

Az euróalapoknak a tudomány számára történő elosztásával kapcsolatos jelenlegi eset paradox, főleg, hogy az a tény, hogy azok, akik évek óta építik és használják, már tiltakoznak a pénzeszközök ilyen elosztási rendszere ellen. Az elmúlt hetekben sok mindenről írtak, és az ügyészeket intenzívebben kellene bevonni az ügyészségbe, mint maguk a tudósok. Ennek ellenére nem bocsátok meg egy összehasonlítást. Az Oktatási Minisztérium idei költségvetése 780 000 eurót különített el egyetemeink összes csúcscsapatához. Ezzel szemben a minisztérium csaknem 600 millió eurót tervezett szétosztani furcsa vállalatok számára "stratégiai kutatás" céljából.

A tudomány és a kutatás finanszírozási rendszere hazánkban torz, nem tudjuk megkülönböztetni a minőséget az átlagtól

Ján Pišút professzor (az 1990-es évek oktatási minisztere, szerkesztő megjegyzése) a közelmúltban ésszerűbb módszert javasolt az euróalapok tudományos felosztásának. Ez abból áll, hogy minimalizálják a politikusok által ellenőrzött tisztviselők befolyását, és elkezdik a pénzt csak a kutatócsoportok minőségének megfelelően osztani. Ezek lehetnek például olyan csoportok, amelyek már megfeleltek az Akkreditációs Bizottság értékelésén, vagy amelyeket a Szlovák Tudományos Akadémián belül azonosítottak. Egy másik megoldás a VEGA (az Oktatási Minisztérium és a Szlovák Tudományos Akadémia tudományos támogatási ügynöksége, szerk. Jegyzet) és az APVV (Kutatási és Fejlesztési Támogatási Ügynökség) támogatási ügynökségek költségvetésének növelése lehet, amelyek kulcsszerepet játszanak tudományos projektek és európai pénz finanszírozása - megkezdheti a kutatás finanszírozását európai szinten.