Az első egyértelmű bizonyítékot arra találták, hogy a bélben lévő baktériumok befolyásolják az agy kémiai folyamatait és viselkedését.
Stephen Collins és Premysl Bercik, a kanadai Hamiltoni McMaster Egyetem online bejelentette ezt a Gastroenterology folyóiratban. Ez jól áll azzal a ténnyel, hogy az emésztőrendszer számos gyakori betegségét gyakran szorongás vagy depresszió kíséri. Azt is felvetették, hogy egyes pszichiátriai rendellenességek összefüggésben lehetnek a bél rendellenes baktériumtartalmával, például a késői autizmussal. Körülbelül billió (1000 billió) baktérium él egy tipikus emberi belben. Harmonikusan élnek együtt az emberrel: energiát nyernek ki az étrendből, védenek a fertőzések ellen és táplálják a bélsejteket. Ennek a harmóniának a megszakadása életveszélyes betegségekhez vezet.
Egészséges felnőtt egerek kutatói kimutatták, hogy a normál bél mikrobiális tartalom antibiotikum általi megzavarása viselkedésbeli változásokat okoz - az egerek kevésbé lettek óvatosak vagy szorongók. Ezenkívül BDNF-et (agyi eredetű neurotróf faktor) adtak az agyhoz, amely depresszióval és szorongással társul. Az orális antibiotikumok abbahagyása után az egerek béltartalma normalizálódott. Ugyanez volt az agykémia és a viselkedés is. Megmutatták a baktériumok viselkedésre gyakorolt hatását azáltal, hogy az élő kutató magatartású egerekből baktériumokat juttattak passzív viselkedésű, eredetileg csíra mentes félénk egerekbe. Ezt követően kezdtek aktívabban és bátrabban viselkedni.
Ez fordítva is működött - az aktívabb egerek megtakarítottak, miután baktériumokat juttattak el az egerektől, amelyek származási sora inaktivitással társult. Számos tényező határozza meg az emberi viselkedést. Úgy tűnik azonban, hogy a bélbaktériumok jellege és stabilitása meghatározza a viselkedést. Bármely zavar, akár antibiotikum, akár fertőzés okozza, viselkedésbeli változásokat okozhat. Premysl Bercik szerint ez képezi a probiotikus baktériumok és termékeik viselkedési rendellenességekben rejlő terápiás potenciáljának kutatásának alapját.
Forrás: McMaster Egyetem 2011. május 17-i közleménye