német

A filmekből emlékezünk arra, hogy orosz katonák lőttek spagettiből, vagy hogy szlovák partizánokról készült képeken lássák - állapította meg a történész.

Pozsony, május 9. (TASR) - A második világháború időszakából származó háborús filmek rajongói nemcsak a Vörös Hadsereg katonáinak vagy a náci Németország fegyveres erőinek tipikus egyenruhája alapján ismerhetik fel a harcoló feleket. Az automatikus fegyverek megjelenése és felépítése szintén világos tájékozódást kínál számukra. A Špagin (PPŠ-41) és a Maschinenpistole 40 (MP 40) becenevű géppisztoly legendássá vált.

"A géppisztolyt védelmi fegyvernek tekintették, német oldalon tüzérséggel, sofőrökkel, háttér- vagy egységparancsnokokkal voltak felfegyverkezve. Hasonló volt a háború kezdetétől a szovjet oldalon, de a PPŠ-41 gyártása egyszerű és olcsó volt, így később a hadsereg képes volt tömegesen teljes egységeket felfegyverezni ezzel a géppel,"- magyarázta Peter Holík a Hadtörténeti Intézetből (VHÚ), a Svidník Múzeum osztályából, amelynek gyűjteményében ezek a fegyverek találhatók.

Holík emlékeztetett arra, hogy távolról könnyen felismerhetők. A szovjet modell hatalmas volt, és a legtöbb ember tipikus kerek dobos tálcákkal ellátott filmekből ismeri. A német karcsú volt egy hosszú, egyenes tárral.

"A filmekből emlékezünk arra, hogy az orosz katonák spagettiből lőttek, vagy a szlovák partizánokról készült képeken láthatók. Dabač kapitány, a legendás film főhőse is felhasználta,"mondta a történész.

A képen egy orosz géppisztoly látható II. Világháború PPŠ-41 becenevén Špagin. A géppisztoly a svidníki Hadtörténeti Múzeum gyűjteményeiből származik, amely a Hadtörténeti Intézet (VHÚ) szervezeti része. Svidník 2020. május 9. Fotó: TASR - Milan Kapusta

Az orosz PPŠ-41 géppisztolyt Georgiy S. Špagin tervező tervezte, és 1940 és 1947 között több mint ötmillió darabot gyártottak. A 71 töltő kapacitású, feltöltött dobtárral ellátott gép körülbelül 5,5 kilogrammot nyomott. Emellett azonban lehet egy szegmensmagazinja is, 35 fordulóval.

A német hadsereg könnyebb MP 40 automata gépet használt, hosszú tárral, 32 fordulóig, amelynek súlya 4,7 kilogramm volt. 1938-ban a német Heinrich Vollmer tervezte, és 1945 végére körülbelül egymillió darabot gyártottak. Elsődleges SS egységek és ejtőernyősök használták.

"A német géppisztoly könnyebb volt, de taktikai szempontból hátránya volt az orosz gépfegyverhez képest. A hosszú magazin akadályozta a fekvő tüzet, és a katonának fel kellett fednie a testének nagy részét. " Holík meghatározta.

Bár az orosz géppisztolynak több lőszere és jobb szerkezete volt, gyakran előfordult, hogy a lőszer beszorult a dobtárba, és a katona nem tudta a helyszínen megoldani és gyorsan megoldani. "Itt található a válasz arra is, hogy például a háború után miért találtak sok, lőszerekkel teli folyóiratot a harctéren. Ha a katona nem tudta megjavítani a tárat, egyszerűen eldobta az egészet. " - fejezte be a történész.

A szöveg a Hadtörténeti Intézettel együttműködésben jött létre.