A napsütéses októbertől eltekintve a terhesség hatodik hónapja is nehéz pillanatokat idéz elő. Szeptember végén kedves nagymamám örökre elhagyott minket, és babánk rossz vérvizsgálati eredményeket kapott.

hatodik

2007. december 17., 11:42, Martina Biela

Egy egész hétig csak sírtam, és anyám felhívta az összes orvost. Végül megismételték a tesztjeimet, és szerencsére rendben jöttek. Istennek köszönhetően Terezkánk született. A születésig azonban nem szabadultam meg a felesleges félelemtől és idegességtől, a rossz álmok és a végtelen félelmek sajnos sok szempontból megakadályoztak abban a tiszta örömben, hogy vártam a babát, amely ekkor körülbelül egy kilogrammot nyomott harminc centiméter hosszan. . A terhesség hatodik hónapjában született csecsemőnek már nagy az esélye a túlélésre.

A karom és a lábam váratlanul megrándulni kezdett, amitől az elején nagyon féltem. Inkább nem is említem az orvosnak, nem akartam extra vizsgálatokat. Ügyetlen és halálra rémült, távollétben botorkáltam valahol a munka és a magánélet között. A happy end egyetlen garanciája a gyermek mozgása volt. Ezt mondtam újra és újra, elnézve a lábam görcseit és a kiálló köldököt.

Nem sokkal a szülés után a köldök majdnem eredeti méretéhez és alakjához igazodik, ezért ne aggódj. A baba születése után három-négy hónapig viseltem bikinit férjem nagy örömére.

A helyzetet tovább rontja, hogy titokban azon gondolkodtam esténként, hogy mi is a szülés. Akár aggódni, akár hogyan. Meggyőzve magam arról, hogy amit mások tettek, azt én is meg tudom csinálni, a környezetnek - a hősnőnek - semmit sem árulok el, természetesen titokban ettem. Az éjszakák után feleslegesen gondolkodtam a fejemben, hogyan lehet ezt megkönnyíteni, nappal pedig ismét halmozom a szakirodalmat. A fülemben a császár epidurális generátorral csengett. Feltűnés nélkül kérdeztem mindenkitől, hogy mit és hogyan. A tortán meggy azonban egy kórházi túra volt, amelyet egy nővér szervezett a terhességre való felkészülésünkből.

Minden régi, nyomasztó. Túl sok nő van a teremben, vonakodó nővérek. Káosz, rendetlenség, személyzet hiánya mindenhol. Amikor a WC-ről kérdeztem - mennyire terhes vizelni állandóan -, nem akarták engedni, hogy csaknem egy órán át használjam! Van mit elviselni. Ha nem bírnám így, akkor érdekes lehetett.

Bepánikoltam. Megkérdeztem ismerőseimet, akiknek már volt gyermekük, és mindenki melegen ajánlotta a miénk helyett a Martin egyetemi kórházat. Szóval odamentem odanézni, és ez eldőlt. Tanszék új, szponzor ajándékként három évvel ezelőtt. A szülészethez kapcsolódó újszülött. Kényelem, béke, az ápolók mosolyognak. Privát zuhany a szobában, újonc. Semmi sem tér meg, éppen ellenkezőleg, aláír egy papírt, hogy nem ad megvesztegetést. Megkapod az ajándékot. Egy csomag krémekkel, pelenkákkal és teákkal az Ön és nagymamája számára. Terezka születése után valószínűleg a kórházi élmény volt a legszebb dolog, amire emlékszem. De erről később.