szerzetesek

Számos könyvből tudjuk, hogy a nagy szellemi tanárok és mesterek természetfeletti képességekkel bírtak. Azok számára azonban, akiket nem érdekel a meditáció és a spirituális gyakorlat, ezek a történetek inkább fikciónak tűnhetnek.

De mit mondjak, amikor a meditáló szerzetesek rendkívüli képességeinek megcáfolhatatlan bizonyítékát maguk a tudósok nyújtják be?

Az 1980-as években Herbert Benson tudományos csapata a Harvard Medical School-ból távoli kolostorokba ment a Himalája hegyeiben. Céljuk az volt, hogy megvizsgálják az ottani szerzeteseket és a testük irányításának módját. A tudósok ezután a helyszínen meggyőződtek arról, hogy a szerzetesek valóban képesek akár 17 fokkal is megemelni az ujjak és a lábujjak testhőmérsékletét. Ezt egy belső meditáció (Tibeti Tummy) nevű speciális meditációval érik el.

Ugyanez a csapat az indiai Sikkim állam fejlett meditálóit is megvizsgálta, akik viszont 64 százalékkal csökkenteni tudták anyagcseréjüket.
A kutatók készítettek egy videót is, amely közvetlenül bemutatja a szerzetesek természetfeletti képességeit. Például dokumentálták azokat a szerzeteseket, akik téli éjszakákat töltenek kint a Himalája sziklapárkányának szélén 4500 méter feletti magasságban, ahol a hőmérséklet -18 fok alá csökken, és csak gyapjú vagy pamut törülközőbe burkolják őket. A Harvard csapatának ezen figyelemre méltó eredményeit a szerzetesek napi meditációk, speciális gyakorlatok és spirituális fegyelem révén érték el.

"Egy észak-indiai kolostorban ritkán öltözött tibeti szerzetesek csendesen ültek egy körülbelül négy fokos hőmérsékletű hideg szobában. A Tummy technika segítségével mély meditáció állapotába kerültek. Más szerzetesek métereket metszettek darabokra hideg vízben (9 ° C), és a meditálók vállára tették "- áll egy tudományos tanulmány szerint. Amint a szerzők tovább hangsúlyozzák, egy ilyen hideg köntös kontrollálatlan borzongást okozna egy képzetlen egyén számára. Ha testhőmérsékletük tovább csökken, halál bekövetkezhet. A vizsgált szerzetesek esetében azonban a nedves anyagból viszonylag rövid idő alatt elkezdett emelkedni a gőz. "A hő hatására, amelyet a szerzetesek meditáció során testükben termeltek, a takarók körülbelül egy óra alatt kiszáradtak" - mondták a tudósok.

Meditáció a jobb agyműködés érdekében

2011-ben Zoran Josipovic, a New York-i Egyetem tudósa és professzora több prominens buddhista szerzetest mágneses rezonancia eszköz alá helyezett, majd meditáció közben figyelte az agyukba áramló vér áramlását. Ily módon megállapította, hogy a hétköznapi emberektől eltérően a szerzetes agya kiegyensúlyozottan működik, miközben az idegi és a külső idegi áramköröket egyaránt aktívan tartja. "Ez az a képesség, hogy egyszerre stimulálja az agy belső és külső áramköreit, oda vezethet, hogy a szerzetesek harmonikus egységérzeteket élnek meg a környezetükkel" - összegzi Josipovic.

Richard J. Davidson idegtudós 2008-ban a Wisconsin-Madison Egyetemen kutatást is végzett a tibeti szerzetesekről annak kiderítésére, hogy a meditáció hogyan teszi emberfelettivé a szerzetesek agyát. Felfedezte, hogy több tízezer órás meditáció során a hosszú ideje gyakorló szerzetesek drámai módon növelhetik a neuroplasztikusságot, és gyakorlatilag megváltoztathatják agyuk szerkezetét és működését.

A meditáció, mint gyógyszer

Herbert Benson tudós szerint a meditáció fejlett formáinak jobb ismerete a stressz okozta betegségek sikeresebb kezeléséhez vezethet a jövőben. Az emberek megtanulhatták, hogyan használhatják elméjüket olyan folyamatok irányítására a testükben, amelyeket korábban úgy gondoltak, hogy nem lehet irányítani. Ez az elme-test megközelítés, a táplálkozás és a testmozgás együttesen egyszer fel lehetne egyenlíteni a gyógyszeres kezeléssel, a műtéttel és a hagyományos kezelések más típusaival - véli Benson.