Zuzana Trencséntől

elleni

Két gyermek édesanyja vagyok, 2,5 éves Adamek és 10 hónapos Karolínka. Adamko rendesen megszületett és egészséges csecsemőként született. Oltatlanul hagytuk a szülészeti kórházat, mert kevés gyermek kezdte el a 10 adagos oltóanyag-csomagot, ezért csak az első oltásra kaptunk idézést, ami egy tbc-oltás volt. Természetesen szülőként, akik a legjobbat akarják gyermeküknek, jó szándékkal oltottuk be (2 hetes csecsemőként kapta a TB oltást). Addig sem én, sem a férjem nem foglalkoztak az oltás kérdésével.

Körülbelül kevesebb, mint 4 héttel az oltás után elkezdődött. Adamek testében vörös lerakódások alakultak ki az egész testén, beleértve a fejét is, amely viszketett és megnedvesedett. Amikor erre felhívtuk a figyelmünket gyermekorvosunknak, ő csak annyit mondott nekünk, hogy ez szinte minden gyermeknek van egy gyermeki ekcémája, és ez elmúlik. Jómagam 8 hónapos koromtól kezdve atópiás ekcémában szenvedek, és mindig attól féltem, hogy gyermekeim nem kapják meg a betegséget, mivel hajlamosak rám. Természetesen felhívtam a gyermekorvosunk figyelmét erre a tényre (hogy nekem, mint anyának, atópiás ekcémám van), és hogy a családomban (nagymamám) súlyos cukorbetegségben szenvedünk, de ő nem tulajdonított ennek semmilyen súlyt.

A gyermekorvos következő 3 hónapos látogatásakor be akartak oltani minket, annak ellenére, hogy akkor Adamkónak megfázása és rossz állapotú ekcémája volt. Aztán arra kértük, hogy halassza el az oltást, amíg Adamkónak az ekcéma megnyugszik és megfázik. Végül is csak akkor kell oltani, ha a gyermek teljesen egészséges. A gyermekorvosnak azonban ez nem nagyon tetszett - valószínűleg azért, mert nem volt pipája gyermekünk számára - beoltva. Javasolta az allergológus látogatását.

Közvetlenül a trencséni bőrgyógyász első látogatásakor elmondták, hogy Adamkónak arany staphylococcusza van, és antibiotikum-kezelést írtak elő nekünk. A bőr problémája azonban nem csillapodott, és megkérdeztük gyermekorvosunkat, tud-e ajánlani nekünk egy alternatív gyógyászatra szakosodott bőrgyógyászt/allergológust. Topolya városában ajánlott allergológust.

Ott megtudtuk, hogy a fiunk felesleges antibiotikumokat szedett, mert nem arany staphylococcus, hanem atópiás dermatitis van, és kortikoszid kenőcsöket, kúpokat és nyugtatókat tett ránk. Ettől az orvostól is kaptam vádakat, miszerint egy állapot fia lehetek, bizonyára erős allergént ettem, mint pl. paradicsom, citrusfélék stb. (mivel éppen szoptatott), vagy kicseréltem a kozmetikumokat és a mosóport. Csak megjegyzem, hogy gyermekeink születése óta csak ökológiai tisztítószereket használtam. A kortikoid "kezelés" útját azonban nem akartuk követni, mert én magam is végigjártam ezt az utat, és sehová sem vezetett. A kortikoszter kenőcsök, gyógyszerek és kúpok nem gyógyítják az okot, hanem elnyomják a hatást és károsítják más szerveket.

4 hónap múlva Adamko gyermekorvosunk határozott sürgetésére megkapta az Infanrix Hexa és a Prevenar első adagját. Akkor sem voltunk biztosak abban, hogy helyesen cselekszünk-e. Az oltás előtt gyermekorvosokat kérdeztünk ezen oltások mellékhatásairól. A válasza az volt ha engedi, hogy elolvassuk a betegtájékoztatót, biztosan nem oltjuk be gyermekünket, és hogy ne viselkedjek felelőtlen és mentálisan instabil anyaként, mert még mindig egyetemi végzettségű vagyok. Ezen oltás után Adamko úgy nézett ki, mint egy kismalac, egész teste gyulladt volt, nagyon nyugtalan volt, nem tudott aludni, és minden borzasztóan viszketett. Gyermekorvosunk megnyugtatott minket, hogy örülhetünk annak, hogy csak ekcémája van, és ez biztosan nem kapcsolódik az oltáshoz.

2009 novemberéig felkerestük Topolčany allergológusát, majd egy alternatív kezelési módszer mellett döntöttünk, amellyel ma is együtt vagyunk. A 6. hónapban Adamka természetesen újabb adag Infanrix Hexet és Prevenart akart adni nekünk, de nem értettünk egyet, és mégis elhalasztottuk az oltást. A gyermekorvosunk azzal, hogy nem értett egyet fiunk további oltásával, megváltoztatta a ránk és gyermekünkre vonatkozó általános megközelítést. A kiállításokon csak rövid ideig figyelmen kívül hagyta őt, és a teljes látogatás körülbelül 5 percig tartott. Amikor Adam 9 hónapos volt, eljöttünk vele gyermekorvosunkhoz, mondván, hogy reggel óta folyamatosan sírt, mintha valami fájna. Valószínűleg azért, mert nem voltunk népszerűek számára, Adamka egyáltalán nem hagyta figyelmen kívül, nem hallgatott, nem nézett a torkába, nem nézett a gyomrára, csak látta, hogy ülőn sír a kezünkön és hazaküldött, mondván, hogy torokfájása van, és antibiotikumot adott neki.

Este voltunk a sürgősségi osztályon, ahol amint levetkőztem és az orvos megvizsgálta a hasát, mentővel küldtek minket műtétre a pozsonyi Kramáre-be műtétre, mert Adamkónak volt egy játékterme (= szünet = sáv - a szerkesztő megjegyzése) ). A BA kórházban egy orvos felhívott, és megkérdezte, miért adok antibiotikumot a fiamnak, amikor egyáltalán nincs szüksége rá. Érdekes - ilyen rövid idő alatt másodszor is teljesen feleslegesen szedett fiunk antibiotikumot.

Miután visszatért a kórházból, a férj elment kérni fiunk egészségügyi kártyáját, kijelentve, hogy ezen tapasztalatok után már nem bízunk gyermekorvosunkban, és másik gyermekorvoshoz szeretnénk váltani. Az orvos nem akarta odaadni neki a kártyát, azt mondta, hogy neki be kell fejeznie, és másnap el kellett volna érte jönnie. Férjem sürgetésére egészségkártyát adott neki, miután kb. 2 órát várt. A kártyán aláírták, hogy Adamka rendesen megnézte a legutóbbi látogatást, állítólag a fülét, a torkát, a hasát nézte, majd minden rendben volt, ami persze nem igaz. Most egy másik trencséni gyermekorvoshoz látogatunk mindkét gyerekkel, akitől legalábbis nem érezzük úgy, hogy kényelmetlen betegek vagyunk számára csak azért, mert nem akarjuk, hogy gyermekeinket beoltassák.

Tehát Adamko csak a TB oltást, valamint az Infanrix Hexa és a Prevenar első adagját kapta. Karolínkának nincs oltása. 2011. május 19-én aláírtuk gyermekorvosunkkal, hogy nem értünk egyet gyermekeink oltásával. 2012. január 20-án idézést kaptunk a trencséni RUVZ-be, hogy megvitassuk, nem sikerült biztosítani gyermekeink kötelező rendszeres oltását. Mivel gyermekkorom óta atópiás ekcémában élek, tudom, hogy ez nem könnyű, és sok mindenben korlátozza az embert, és azért is, mert a családban erős cukorbetegünk van, és etikai meggyőződésünk miatt is, úgy döntöttünk, hogy gyermekeink nem oltanak be.

A www.slobodaVockovani.sk adminisztrátora körülbelül 30 percet vett igénybe a cikk közzétételével (helyesírás és tipográfiai lektorálás).

Ha ez az információ érdekes vagy hasznos az Ön számára, támogathatja tevékenységünket.