Szédül, szapul a szíve, szorong, gyengeséget és mellkasi fájdalmat érez? Előfordulhat szívritmuszavarod, amelyet szív pitvarfibrillációnak neveznek. Súlyos katasztrófát okozhat nemcsak a szívedben, hanem az agyadban is.

2011. november 9-én, 0:00 órakor Miriam Vojteková, Miriam Vojteková

A stroke kockázata (CMP) - közismerten, legyőzi a szív pitvarának fibrillációjának ötszörösét. Szakértők becslései szerint az összes stroke körülbelül 15 százalékát a pitvarfibrilláció (FP) okozza. És a pitvarfibrilláció a 65 évesnél idősebb betegeknél is a stroke körülbelül egyharmadát teszi ki.

Mi történik valójában a pitvarfibrillációval? A pitvari izom nagyon gyors és koordinálatlan rezgésének lehetne leírni, amelynek feladata vért injektálni a szívkamrákba. Ennek eredményeként még a kamarák sem működnek rendszeresen, és munkájuk kevésbé hatékony. Ez szívelégtelenséghez és vérkeringéshez vezethet.

A pitvarfibrilláció kockázata az életkor előrehaladtával növekszik, mivel a szív- és érrendszeri betegségek különböző kockázati tényezői nőnek. Így a fibrilláció gyakran más betegségek következménye: cukorbetegség, elhízás, egyéb szív- és érrendszeri betegségek, például artériás magas vérnyomás, a szívizom torlódása (a koszorúerek szűkülete), szelephibák, a szívizom gyulladása. A pitvarfibrilláció előfordulhat például szívműtét után. Néha akár más szervek - pajzsmirigy vagy tüdő és az alatti - betegségei is okozhatják őket.

Sokan szenvednek tőle

Az orvosok csaknem 400 éve vonzzák az orvosok figyelmét. A pitvarfibrilláció a leggyakoribb tartós aritmia, amely nemcsak a lakosság egészségét, hanem a gazdaságot is érinti. A jelenlegi adatok szerint a lakosság 1-2% -át érinti, ami azt jelenti, hogy 5-6 millió európait szívritmuszavar szenved, számítva kontinensünk lakosságára. Ez azonban csak a jéghegy csúcsa, mivel a becslések szerint a betegek egyharmada nem is érzékeli aritmiáját, és ez csendes - tünetmentes formában fordul elő, és így gyakran nem diagnosztizált ritmuszavar.

Ahogy megismerjük?

Ha váratlan remegése van, amelyet gyakran kellemetlen érzés kísér, például szédülés, gyengeség,

vereség
szívdobogás, légszomj, szorongás és mellkasi fájdalom, valószínűleg pitvarfibrillációja lehet. Ha a nem állandó (azaz nem állandó) pitvarfibrillációt nem kezelik, ennek következménye lehet, hogy állandóvá (állandóvá) válik, és szövődménye az említett stroke is. Laikus kifejezéssel - trombus - vérrög képződik, amely akkor szabadul fel, amikor a szív rezeg, majd eltömíti az egyik agyi eret.

Veszélyes kombináció

A tromboembóliás stroke-ok viszonylag súlyos következményekkel járnak. A pitvarfibrillációban szenvedő, agyvérzésben szenvedő betegek hátrányos helyzetben vannak azokhoz képest, akiknél agyvérzés történt, és pitvarfibrilláció nélkül voltak. Az előbbiek általában hosszabb ideig és gyakrabban kerülnek kórházba, gyakoribbak a funkcionális fogyatékosságaik és gyakrabban visszatérnek, valamint magasabb a halálozásuk.

A pitvarfibrillációban szenvedő betegek kezelésében olyan hatóanyagokat alkalmaznak, amelyek feladata vagy a normális sinus ritmus helyreállítása (antiaritmiás szerek), vagy a kamrák frekvenciájának szabályozása állandó pitvarfibrilláció során. A kezelés magában foglalja a vérlemezke-gátlók - olyan hatóanyagok alkalmazását is, amelyek csökkentik a véralvadást a vérlemezkék és antikoagulánsok működésének megzavarásával - vérhígítók.

Ennek alapján azonban az orvos dönt a vérlemezke-gátlókkal és antikoagulánsokkal történő kezelésről?

Kardiológus a ritmuszavarok és a folyamatos szívstimuláció osztályán, a NÚSCH a.s. Pozsonyban MUDr. Anna Vachulová, PhD. Megmagyarázza, hogy az ilyen betegek kezelése két alapvető célt követ, amelyeket párhuzamosan kell végrehajtani: a pitvarfibrillációval járó tünetek csökkentése és a súlyos tromboembóliás szövődmények megelőzése. Az adott beteg számára egy adott terápiás megközelítés megválasztása szigorúan egyéni. Az orvosnak először számos fontos tényezőt kell figyelembe vennie, például az aritmia okát, a tünetek súlyosságát, az életkort, a beteg szívkompenzációját.

Az orvos hozzáteszi, hogy a fibrillációval járó szövődmények megelőzése konzisztens antikoaguláns, ill. antitrombotikus kezelés (vérhígítás és a vérrögképződés megelőzése), a kamrai sebesség szabályozásában és a kapcsolódó szív- és érrendszeri betegségek megfelelő kezelésében. Így antitrombotikus, ill. a beteg antikoaguláns kezelése.

Ez azt jelenti, hogy csökkenteni kell az összes olyan kockázatot, amely trombishoz vezethet - vérrögök. Ha a keletkező trombák felszabadulnak, véráramlásuk továbbjuthat például az agyba, ahol eltömítik az eret és agyvérzést eredményeznek. Ezért meg kell határozni a páciens ilyen kockázatának kialakulását és a vérrögök felszabadulásának kockázatát - tromboembólia.

"Természetesen" - teszi hozzá Anna Vachulová kardiológus ", amikor az antikoaguláns terápia eldöntésénél értékelni kell a beteg klinikai állapotát, és nemcsak az összes javallatot, hanem a kezelés lehetséges ellenjavallatait is figyelembe kell venni." szívelégtelenség, artériás hipertónia, 75 év feletti életkor, diabetes mellitus, korábbi stroke.

A pitvarfibrillációban szenvedő betegeket érintő thromboemboliás események viszonylag súlyosak. Az ilyen betegeket gyakran hosszabb ideig hospitalizálják, gyakrabban halnak meg, mint azok, akiket legyőztek, de nem szenvedtek pitvarfibrillációban. Hogyan magyarázható ez a feltételesség?

A pitvarfibrilláció "protrombotikus állapot". A trombus képződés nemcsak a véralvadási faktorok aktiválódásával függ össze, hanem a trombus lerakódásra való hajlammal is. Ilyen leggyakoribb hely a trombák - vérrögök képződésében és tárolásában - a szív bal pitvarának füle, ahonnan a trombák a szisztémás keringésbe szállíthatók.

Ugyanakkor fennáll a bal pitvar mechanikai funkciójának zavara, és emellett bebizonyosodik, hogy a pitvarfibrilláció önmagában procoaguláns hatást fejthet ki (elősegíti a vérrögképződést). A stroke előfordulása nem szelepes fibrillációban (azaz a szívbillentyű károsodásának hiányában) ötször magasabb, mint az FP nélküli betegeknél. A stroke kialakulása nem függ a pitvarfibrilláció típusától, azaz paroxizmális, tartós vagy tartós.

A pitvarfibrillációban szenvedő betegek harminc napos halálozási aránya 25%, a pitvarfibrilláció miatti pitvarfibrillációban szenvedők legfeljebb 50% -a egy éven belül meghal. A pitvarfibrillációval társult CMP esetében a legrosszabb prognózis 55 évesnél fiatalabb betegeknél van. FP-ben szenvedő betegeknél is gyakoribb a stroke visszatérése (kiújulása).

Ez az ismeret nem új keletű. Ezért több évtizede erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy a pitvarfibrilláció során megakadályozzák a vérrögök kialakulását és azok átjutását az agyi erekbe, a szíverekbe és az érrendszer más részeibe.

Vérrög továbbadása a szívből az agyba

A fibrilláció kezelésében újdonságnak kell lennie az antikoagulánsoknak tabletta formájában. Eddig a K-vitamin antagonistákat, a warfarint alkalmazták a kezelés során. Hogyan különbözik a warfarin hatásmechanizmusa és hatásának sebessége az új antikoagulánsokhoz képest?

A warfarin egy klasszikus orális antikoaguláns, amelyet trombózis megelőzésére vagy trombózis és tromboembóliás szövődmények kezelésére alkalmaznak. A rutin klinikai gyakorlatban már több mint 50 éve használják. Lenyelés után a warfarin gyorsan felszívódik a gyomor-bél traktusból, nagy a biológiai hozzáférhetősége (hasznosulása a szervezetben), a maximális koncentrációt a bevétel után 90 perccel éri el.

A warfarin felezési ideje 36-42 óra, a plazmában kering, a plazmafehérjékhez, különösen az albuminhoz kötődve, és a májban felhalmozódik. A warfarin adagolása és a biológiai válasz közötti kapcsolatot genetikai és külső tényezők módosítják, amelyek befolyásolhatják a warfarin felszívódását, farmakokinetikáját és farmakodinamikáját. A warfarin adagja nem egységes, a warfarint naponta egyszer adagolják.

A warfarin hatását számos gyógyszer és étel befolyásolja. Ezek a kölcsönhatások erősíthetik vagy gyengíthetik a warfarin hatását. A warfarin olyan gyógyszer, amelynek ún "Keskeny terápiás ablak" (azaz olyan warfarin adag, amelyben a vér már hatékonyan hígul a maximális warfarin adagig, amely felett a vért már túlzottan hígították, és fennáll a vérzés veszélye).

A rendszeres laboratóriumi ellenőrzés fontos a hatékony warfarin-kezelés eléréséhez a megfelelő terápiás tartományban, és ezáltal a nemkívánatos események minimalizálása érdekében. Így megakadályozzuk a thromboemboliás szövődményekkel járó beteg aluladagolását és veszélyeztetését, valamint a túladagolást, ha fennáll a vérzési szövődmények veszélye.

A warfarin-kezelés hatékonyságának figyelemmel kísérése érdekében meghatároztunk egy vérparamétert: a protrombin időt, és annak érdekében, hogy nemzetközileg összehasonlítható legyen, az ún. INR (nemzetközi normalizált arány). Ezt a páciens vénás véréből határozzák meg, ezért a "warfarinizált betegeknek" rendszeresen havonta egyszer kell INR-vizsgálatot végezniük. A warfarin-terápiát kapó betegek jól ismerik ezt a paramétert.

Tehát mik az új gyógyszerek előnyei?

Jelenleg számos új antikoagulánst fejlesztenek ki a CMP megelőzésére a pitvarfibrillációban. Az új molekulák zavarják a koagulációs kaszkád különböző helyeit. Előnyük, hogy nem igényelnek rendszeres vérvizsgálatot. És amint az új nagy klinikai randomizált vizsgálatok eredményei azt mutatják, ezek az új gyógyszerek kevésbé hatékonyak, mint a warfarin, és néha még hatékonyabban is megakadályozzák a tromboembóliát, a vérzési szövődmények kisebb gyakoriságával.

A dabigatrán hatóanyag, amelyet az ortopédiában már használnak a vénás tromboembólia megelőzésére, piacra lép. Az anyagcsere a következő: a dabigatrán-etoxilát hatóanyag szájon át történő beadása után gyorsan és teljesen átalakul dabigatránná, a plazma aktív formájává. A Dabigatránt naponta kétszer kell bevenni, két különböző erősség áll rendelkezésre.

A piacra lépő másik új molekula a rivaroxaban. Tervezett csípő- vagy térdprotézisen átesett felnőtt betegeknél a vénás thromboembólia megelőzésében 2008 óta alkalmazzák.

Az új orális antikoagulánsok előnye, hogy a dabigatránnal vagy rivaroxabannal végzett kezelés során a rutin klinikai gyakorlatban nem szükséges monitorozni a beteg alvadási paramétereit.

Ez lényegesen nagyobb kényelmet jelent a használatban és kevesebb utóvizsgálatot jelent. Viszont meg lehet-e különböztetni minden betegben az antitrombotikus kezelést warfarinnal ezekkel a tablettákkal? Melyek az ellenjavallatok azoknak a tablettáknak, amelyek - egyenesen fogalmazva - hígítják a vért?

Visszatérek a pitvarfibrilláció kezelésére vonatkozó európai ajánlásokhoz, amelyek tavaly (2010. augusztus) kimondják: Lehetséges, hogy rövid távon megfontoljuk az új orális antikoagulánsokkal (vérhígítókkal) való kezelést is, amelyek vált a warfarin életképes alternatívájává.

Amint az antikoagulánsok fejlesztésének jelenlegi helyzete mutatja, a rövid időhorizont eltelt, és új orális antikoagulánsokat már használnak világszerte (pl. USA, Kanada, Japán). A dabigatrán-etoxilát hatóanyagú gyógyszert Szlovákiában is regisztráltuk 2010 augusztusa óta. A stroke és a szisztémás embólia megelőzésére javallt nem szelepes FP-ben szenvedő felnőtt betegeknél, egy vagy több kockázati tényezővel:

  • stroke, átmeneti iszkémiás roham vagy szisztémás embolizáció,
  • szív kamrai rendellenességek Néhány zöldség tabu a warfarinnal kezeltek számára.

Tehát milyen előnyei vannak az új kezelésnek?

Az új antikoaguláns gyógyszerek előnyei főleg sokkal nagyobb biztonságban vannak, azonos kezelési hatékonysággal. A betegeknek nincs szükségük rendszeres véralvadásra, és nincs annyi gyógyszer- vagy étel kölcsönhatásuk, mint a warfarin. Rövidebb a hatásuk kezdete/visszafejlődése, ami jobb perioperatív kezelést tesz lehetővé, azaz antikoagulánsokkal történő kezelést a műtét előkészítése és a műtét után.

Szlovákiában még nincs sok tapasztalat az új antikoagulánsokról. Noha néhány molekula már be van jegyezve a Szlovák Köztársaságban, a pitvarfibrilláció indikációjában még nem lépték át a Szlovák Köztársaság Egészségügyi Minisztériumának Besorolási Bizottságát. Más országok tapasztalatai azonban rendelkezésre állnak. Például Kanadában az új antikoagulánsok alkalmazásának első évében a betegek akár 70% -a is átállt warfarinról új antikoagulánsra.

Ezeket a gyógyszereket gyermekek is használhatják?

Sem a rivaroxaban, sem a dabigatrán nem ajánlott 18 év alatti gyermekek számára, mivel nincsenek adatok a biztonságosságról és a hatásosságról ebben a korcsoportban.

A varfarin nagy számban kölcsönhatásba lép más gyógyszerekkel. A warfarinra gyakorolt ​​hatásukra vonatkozó adatokat a következő gyógyszerekkel együtt tették közzé:

A hatás erősítése: acetilszalicilsav, allopurinol, amiodaron, amoxicilin, argatroban, azapropazon, azitromicin, bezafibrát, celekoxib, cefamandol, cefalexin, cefmenoxim, cefmetazol, cefperazon, cefurazim, cimethoxiloxin, cimetipropilazin, cifipropilazon, cimetiproxil, ciprofoxil, ciprofoxil, ciprofoxil, ciprofoxil, ciprofoxil, ciprofoxil, ciprofoxil, ciprofoxil, gemfibrozil, grepafloxacin, kinin, kinidin, klorál-hidrát, indometacin, interferon alfa és béta, ifoszfamid, itrakonazol, carboxyuridine, ketokonazol, klaritromicin sav, klaritromicin, latamoxefet, leflunomid, lepirudinra, levofloxacin, lovasztatin, metolazon, metotrexát, metronidazol, mikonazol ( orális adagolásra is gél formájában), norfloxacin, ofloxacin, omeprazol, oxifenilbutazon, paracetamol (1-2 héten keresztül egyidejűleg adva) proguanil, propafenon, propranolol, rofekoxib, roxitromycin, szimvasztatin, szulfafurazol, szulfametizol, szulfametoxazol-trimetoprim, szulfafenazol, szulfinpirazon, szulfofenur, szulindak, szteroid hormonok (anabolikus és androgén), tamoxifen, tegafur, tetraciklin, tolmentin, trasztuzumab, troglitazon, (dextro) tiroxin, E-vitamin vakcina, influenza-vitamin.

A hatás csillapítása: azatioprin, (barbiturátok), ciklosporin, dicloxacillin, dizopiramid, grizeofulvin, fenobarbitál, klordiazepoxid, klórtalidon, izoniazid, karbamazepin, kloxacillin, merkaptopurin, mezalazin, mitotira, rampicin, nevampin.