Miért íratja be gyermekét az óvodába
Kedves Szülők.
A cikk elolvasása után sokan megtudhatják a választ a kérdésre: "Miért tegyem a gyermekemet óvodába? ”
Minden szülő gyakran más módszerekkel neveli gyermekét, mint más szülők. Igaz, hogy minden család másként neveli gyermekét. Talán néhányan azt mondják, hogy gyermekét senki más nem fogja nevelni, mert mindent megtanít neki, amire szüksége van az általános iskolába lépéshez. Nem mernénk egyetérteni veled.
Az óvoda kiegészíti a családi nevelést olyan oktatási tevékenységekkel, amelyek a gyermek személyiségének teljes körű fejlesztésére összpontosítanak. Az óvodai látogatás és maga a gyermekcsoport látogatása megtanítja a gyermeket viselkedni olyan helyzetekben, amelyek általában nem fordulnak elő a családokban. A gyermek megszokja, és megtanul csapatban élni, gyakran megtanul játszani, de érvényesülni egy gyermekcsoportban is. Már ebben az időszakban is világos és látható a gyermek személyisége a többi gyermekhez viszonyítva. Ezért a szülőnek vagy a tanárnak még van ideje reagálni és helyesen vezetni a gyereket. A gyermekek egyenlő csoportjában való viselkedés teljesen különbözik a család szűk körében tanúsított viselkedéstől. A gyermek megtanul más tekintélyt is tiszteletben tartani, mint a szülő. Végül, de nem utolsósorban a gyermek sok játékot, dalt, verset vagy mondókát tanul meg, és számos új ismeretet, felismerést és készséget szerez az óvodai óvodai nevelés állami tantervének megfelelően, amelyek révén az állam garantálja az intézményi oktatás minőségét óvodába olyan tanárok, akik megfelelnek a szakmai és pedagógiai kompetencia feltételeinek.
Előfordul, hogy néhány szülő nem biztos abban, hogy gyermeke készen áll-e az óvodába. Lehet, hogy ismerőseitől vagy barátaitól kérdezi, mit kell biztosítani, elvégezni, vagy hogyan kell felkészíteni gyermekét az óvodára.
Adjon néhány hasznos tanácsot sokéves tapasztalatunkból.
Gyakran nehéz elegendő időt találni arra, hogy gyermeke tanáraitól jó tanácsokat hallhassunk, és a gyermekeiről szóló beszélgetések nem felelnek meg nekünk, tanároknak, különösen, ha még mindig néhány gyerek fut az osztályteremben, akikre figyelnünk kell. Ezért mindenkinek el kell gondolkodnia a kérdésen:
"A GYEREKEM KÉSZEN KÉSZEN, ÉS LEHET LÁTNI AZ ÓVODÁT? "
Az elején meg kell válaszolnia a kérdéseket:
A babám kommunikál? Sok gyermek nem kommunikál, vagy csak veled, szüleiddel kommunikál. Ezért gyermeke adaptálása nehezebb lehet, de ha türelmesek vagyunk, akkor neked és nekünk is sikerülni fog.
Világosan beszél a gyermekemmel? Beszédével gyermeke kifejezi igényeit, amelyeket mi, tanárok, megpróbálunk kielégíteni. Fontos számára, hogy képes legyen kifejezni az alapvető biológiai szükségleteket - be kell pisilnem; Éhes vagyok; szomjas vagyok-
Gyermekemnek van megfelelő szókincse? A gyermeknek nem kell gazdag szókincse lenni. Beszéde fokozatosan fejlődik.
Gyermekem papucsot, cipőt viselhet, nadrágot vehet fel? Ha gyermeke irányítja ezeket a tevékenységeket, ez nyer a tanár számára. Ha ez nem számít, akkor együtt tanuljuk meg. Képzelje el, hogy kimegy a babájával, és pulóvert, cipőt, kalapot, széldzsekit visel, és kész. De a tanárnak gyakran fel kell vennie 15-22 pulóvert, cipőt, kalapot vagy széldzsekit. Ezért tanítsd meg gyermekeidnek, hogy legyenek függetlenek otthon, és az egyik cél érdekében húzódjanak össze. Hadd öltözködjenek otthon.
Ehet a gyermekem egyedül? Gyakran előfordul, hogy ha hiányzik az idő, vagy egyéb okokból táplálja a babát. Tehát kész, a baba tiszta és otthon tiszta. Képzeljünk el ismét egy olyan tanárt, akinek sokkal több gyermeket kell etetnie, mint Önnek. NE hagyja, hogy gyermekei egyedül otthon étkezzenek, adjon nekik elegendõ idõt, NE LÉGY MEGINT, ha rendetlenséget okoznak.
Az óvodában rendesen felöltöztetem a gyermekemet? Lehet, hogy azt gondolja, hogy már túlozunk, de hidd el, hogy a megfelelő ruházat fontos mind a gyermeke, mind pedig a tanárok számára. A gyakorlatban szeretnénk adni néhány tanácsot a gyermek óvodai öltözködéséhez.
- a gyermeknek laza és igénytelen ruhákra van szüksége, amelyek könnyen felvehetők.
A szorosan illeszkedő ruházat megakadályozza gyermeke erőfeszítéseit az önálló öltözködésben, nem tudja. A gombokkal, cipzárakkal és alátétekkel teli ruhák abszolút nem praktikusak, még akkor is, ha szépek. De a gyermekeid nélküle kedvesek, és boldogabbak lesznek, ha én magam is meg tudom csinálni. Végül is azt akarjuk, hogy függetlenek legyenek, és ne várjanak a sorban annak a tanárnak a kezéért, aki viselni fogja/hanem segíteni /.
- a papucsnak elég nagynak kell lennie az egész lábához. A papucs egészségügyi és biztonságos szempontból nem megfelelő, a papucs pedig cipzárral és csattal.
- adjon tartalék ruhát gyermekének, különféle balesetek történhetnek akár az órán (áztatás, ebéd, festés), akár a szabadban (tócsába esés stb.). Nem ártana tartalék cipő. Képzelje el, hogy óvodába jár, és rossz az idő. Tágas cipőt vagy gumicsizmát visel gyermeke számára, de remek alkalom arra, hogy kint maradjon, és nincs nálunk szandál. GONDOL RÓLA.
És ami a legfontosabb:
1. Beszélünk gyermekünkkel az óvodáról?
2. Megmagyaráztuk neki, miért megy óvodába?
3. Mi, szülők is képesek leszünk kezelni a gyermek csapatba való távozását?
A szakértők a gyermek 3 éves időszakát határozták meg, amikor fizikailag és szellemileg érett az óvodába lépéshez.
A baba lelke nagyon törékeny. 3 éves korukra szüleikkel egy harmonikus családban (akár teljes, akár nem) nőnek fel, szeretteikkel, és mellette vannak. Hirtelen 15-20 hozzájuk hasonló gyermek jön a csapatba. Mindannyiuknak érzékeny megközelítésre, simogatásra, összebújásra, segítségre, odafigyelésre van szükségük, de minden gyermek számára csak egy "pótanya" létezik. Nagyon nehéz kezelni mindezt nekik, nekünk és neked.
NE FÉLJEN, Bízzon bennünk, meg tudjuk csinálni!
Fokozatos lesz, türelmes és negatív érzelmek nélkül.
Ne ijessze meg gyermekét egy óvodával egy ilyen beszélgetéssel: Várjon, muszáj lesz az óvodában. Ne kérdezze meg gyermekét folyamatosan, hogy várja-e az óvodát. Magyarázza el az óvodába járást, mint olyan természetes jelenséget, amelynek helye van az életükben (én más nénikéhez és jövedelmekhez megyek dolgozni, te pedig óvodába jársz gyerekeket vállalni). A lehető leghamarabb rövidítse le a szétválasztást. Csókolj, változtass, bólogass, osztályozz és távol. A túlzott búcsú 100% -kal ronthatja az osztályba való belépést. Minél tovább búcsúzol, átölelsz, elmagyarázol az ajtóban, annál inkább kötözöd egymáshoz a gyermekedet. Ezután a gyermek sír, és nem lép be az osztályterembe. Ha valamit elfelejt, ne menjen vissza, de ha szükséges a tanár hívása, mert mindegyiken megvan a tanára száma.
Kedves Szülők.
Csak töredéke annak, ami vár ránk, de ne félj. Ha belegondol a tanácsunkba, és komolyan veszi, akkor határozottan HISZÜNK abban, hogy sikerrel jár. Ez főleg a gyermekeinek, de nekünk is segít.