A Bridget Jones naplója a rendező Sharon Maguire első filmje, amely csak tökéletes finom vonalat talált a komédia és a megható romantika között.
Helen Fielding regénye alapján a forgatókönyv (a Négy esküvő és egy temetkezési írnok, Richard Curtis írta) sikeresen adaptálja a könyvet egy könnyen kezelhető 90 perces darabra, miközben megtartja a humor nagy részét és hű marad a hangnemhez.
Akárcsak a könyvben, Bridget (Renee Zellweger) harminckettedik születésnapjára érkezik szülei otthonába, elhatározva, hogy átveszi az irányítást az élete felett, ami kevesebb dohányzást, kevesebb ivást, fogyást és a megfelelő férfi megtalálását jelenti. Bridget-nek két jelöltje van: Mark Darcy (Colin Firth) jóképű, magas rangú emberi jogi ügyvéd, aki akarata ellenére ünnepi partiban van, rossz hangulatban, és akit Bridget hallott, aki „verbálisan inkontinens spinsternek” minősítette, és a szórakozás szerelmese és a szexi Daniel Cleaver (Hugh Grant), aki Bridget főnöke, akivel e-maileket cserél. Nem meglepő, hogy Danielért megy, míg Darcy érzelmileg székrekedésként viselkedik. Néhány hetes szórakozás után Danielrel kiszámíthatatlan dolog történik. Bridget megtudja, hogy Daniel megcsalta őt New York-i kollégájával. Kilép a munkájából, és egy TV-hírcsatornához megy, ahol véletlenül találkozik Markkal, és neki köszönhetően interjút kap, és ismertté válik. amikor Mark iránti érdeklődése kezd jelentkezni, Mark összekapcsolódik Natasha (Embeth Davidtz) ügyvéd kollégájával, aki elhatározta, hogy feleségül veszi. Ezen a ponton Bridget megtudja, hogy Daniel is hazudott Markról. Mark találkozik Daniellel, és szemtanúi vagyunk az utcai harcnak.
Vizuálisan a film egymás után vonja össze a vicces jeleneteket, például amikor Bridget jelmezbe megy egy partira, ahol azt gondolta, hogy a „Tarts and Vicars” a téma, vagy amikor elhelyezkedik egy tévében és lecsúszik a tűzoszlopon, vagy amikor nem tudja eldönteni, hogy szexi G-húrokat vagy hasra ropogós nagy trikókat viseljen.
A mexikói Renee Zellweger szerepeltetése azonban nagyon kockázatos lépés volt, összehasonlítva olyan megbízható brit színészekkel, mint Hugh Grant, akit láthattunk a „Notting Hill” és a „Négy esküvő és temetés”, vagy Colin Firth a „Büszkeség és balítélet” című filmben, de én azt kell mondanom, hogy határozottan megtérült.
Összefoglalva: a Bridget Jones napló remek eredménye mindannak, amit a rajongók remélhettek. Az én szempontomból ezt a filmet mindenképpen érdemes megnézni, és nagyon ajánlom.