A közelmúltban közelítettük meg az agyi bénulást, a kockázati tényezőket és a megelőzést, és ma még többet beszélünk annak formáiról. A gyermekek idegrendszerének egyik leggyakoribb betegsége. Ez az egyik diagnózis, amelyben a modern orvostudomány nem képes gyógyítani a kiváltó okot, csak enyhíteni a következményeket. Az agyi bénulásnak számos formája van, amelyek a mozgászavar típusa szerint feloszthatók.
A spasztikust, amely a DMO-ban szenvedő gyermekek körülbelül 70-80% -át érinti, az érintett területeken merev és tartósan összehúzódó izmok jellemzik. Két problémával találkozunk, a gyengüléssel és a bénulással. Az érintett végtagok számától függően ezek közé tartozik az alsó végtagok érintettsége, a végtagok érintettsége a test egyik felében, mind az alsó, mind az egyik felső végtag érintettsége, végül mind a négy végtag.
- athetoid.
Athetoid forma (a DMO-val diagnosztizált betegek körülbelül 10-20% -át érinti), a kezek, lábak vagy az egész felső és alsó végtagok akaratlan csavarodásától és lassú mozgásától szenvednek. Ezek a mozdulatok azonban hatással lehetnek az arc izmaira is, ami különféle fintorokat, csapkodást és súrlódást okoz a szájban, amelyek különösen stresszes helyzetekben hangsúlyosabbak. A DMO ilyen formájú betegek nem tudnak beszélni, mert nem tudják kontrollálni az artikulációhoz szükséges izomkoordinációt.
- ataktikus.
Az ataktikus forma a DMO-ban szenvedő betegek körülbelül 5-10% -át érinti, és ritka. Károsítja az egyensúly és az érzékenység érzékelését. A fogyatékossággal élők motoros koordinációja gyenge, járása meglehetősen instabil, a lábuk pedig messze van egymástól, ami emlékeztet az ún. részegen járni. A pontos és gyors mozgásokkal is vannak problémáik, amelyekre pl. írás közben, és szenvedhet reszketéstől is, amely akarat vezérelt tevékenység során jelentkezik. Ennek a formának a tünetei általában 3 éves korig jelentkeznek, pl. amikor mászunk, ülünk, állunk és járunk.
- vegyes.
E három forma kombinációja a DMO vegyes formáját eredményezheti, leggyakoribb a spasztikus és az athetoid formák kombinációja.
Gyógyíthatatlan betegség
Bár a DMO gyógyíthatatlan betegség, a kezelés pozitív eredményeket hozhat, és ezáltal befolyásolhatja az érintett gyermek életminőségét. Még azok a gyermekek is, akik időben elkezdték a kezelést, meglehetősen normális életet élhetnek. Ezt a betegséget az is bonyolítja, hogy nincs rá szokásos kezelés. Ezenkívül minden gyermeknek megvannak az egyéni neurológiai rendellenességei és az ezekből fakadó specifikus igények, amelyeket azonban a szakembernek fel kell ismernie és figyelembe kell vennie. A terápiában azonban több terület szakemberei vesznek részt és működnek együtt, kezdve a neurológusokkal, gyógytornászokon, ortopédusokon, idegsebészeken, logopédusokon keresztül, a szociálpedagógusokig és pszichológusokig. Ennek a csapatnak azonban a legfontosabb és legfontosabb tagja a beteg és családja.
A kezelés kezdetétől részt kell vennie a kezelés tervezésében, döntéshozatalában és végrehajtásában. Ennek magában kell foglalnia az epilepszia kezelésére, az izomgörcsök enyhítésére és az agy anyagcseréjének támogatására szolgáló gyógyszerek beadását. A DMO-ban szenvedő betegeket különféle szálak és ortézisek is segíthetik, enyhítve az izomegyensúlyhiány és egyéb segédanyagok hatásait. A terápia céljának a készségek fejlesztésére és a fogyatékossággal élő gyermek teljes személyiségének fejlesztésére is kell irányulnia, akik később képesek lesznek minél jobban gondoskodni magukról, és megtanulják a különböző feladatok alternatív módon történő kezelését.
A tudományos kutatás folytatásával a DMO-k eltávolításának és kompenzálásának módszerei bővülnek. Még egy új módszer is volt egy "öltöny" formájában, amelynek belső csontváza stabilizálja a test helyzetét és koordinálja a beteg mozgását. Rögzített és mozgó részekből áll, amelyek bizonyos mértékben stimulálják a csontokat és az inakat. 3 éves kortól gyermekek rehabilitációjára használják, és stimulálja a fennmaradó motoros funkciókat, valamint a jól ismert Vojta-módszert (neurofiziológiai alapú terápiás testnevelés).
Családi részvétel
A DMO-val rendelkező gyermek számára a szülő közvetlen családjának teljes támogatása, türelme és szeretetteljes gondozása nagyon fontos. Ide tartozik a gyermek bevonása az egészséges gyermekek társadalmába, megtanulni kijönni és kommunikálni a társaikkal, és megtalálni a helyét közöttük. Mert nincs rosszabb, mint a gyermeket teljes elszigeteltségben tartani a betegsége miatt.
A gyermeknek meg kell tanulnia a mozgást és a különböző képességeket, amelyeket szabadidejében fordíthat. Pszichéje alátámasztható, ha emlékezteti rá, hogy bizonyos tevékenységeket is képes végrehajtani, ha nem is jobb, mint az egészséges gyermekek, és fordítva, el kell felejtenie megemlíteni korlátait.
A gyermek hátrányos helyzetében a szülőknek diszkréten és gyengéden segíteniük kell, és inkább hagyniuk, hogy kipróbálja saját lehetőségeit és az állóképesség határait, mert csak akkor ismeri meg őket legjobban és képes megbirkózni velük. És ami a legfontosabb: kerülni kell minden olyan sajnálatot vagy együttérzést, amely több kárt okozhat, mint hasznot a gyermeknek. A DMO-val rendelkező gyermeknek tehát egyenrangú partnernek kell lennie a szülők, szeretteik és társaik számára.