Az agyi bénulás (DMO) olyan tünetek gyűjteménye, amelyek az éretlen agyszövet károsodásából erednek, akár terhesség alatt, akár szülés alatt, akár közvetlenül a szülés utáni időszakban. Mozgászavarok, gyakran károsodott mentális képességek, viselkedési rendellenességek és rohamok állnak a betegség élén.
Általánosságban elmondható, hogy a DMO-nak nincs olyan speciális kezelése, amely "gyógyítja" a betegséget, csak a betegség különféle klinikai megnyilvánulásainak enyhítése lehetséges - például - a lehető legjobb mobilitás fenntartása, a rohamok számának csökkentése (akár 50%) ).
A kontraktúrák megelőzése (izomrövidülés) nagyon fontos és szükséges. Ezen megnyilvánulások eredetének ismeretén alapszik. Ugyanis az izmok növekedése a hosszúságban még a csontok növekedésével sincs meg, amelyet fokozatosan kompenzál az inak megrövidülése és az ebből következő mozgáskorlátozás az érintett ízületben. Jellemző a nagy ízületek (különösen a csípő és a térd) kóros helyzete, valamint a lábujjhegyen járás. Ezt megelőzhetjük időben történő és rendszeres rehabilitációval, támogató kezeléssel - pl. masszázsok, paraffin, valamint ortopédiai segédanyagok (úgynevezett ortézisek).
A rehabilitáció megkezdésének egyértelmű jelei az izomtónus változásai, a lemaradt motorfejlődés és a motoros aszimmetria.
A rehabilitáció alapja az ízületek "semleges helyzetben" tartása az izomrövidülés megelőzése érdekében. A rehabilitáció klasszikus formája a testmozgás Bobath és Vojta módszerével.
Bobath módszerét neurodevelopmentális kezelésnek hívják, amely a DMO-ban szenvedő gyermekek kóros mozgásmintázatainak eredetének ismeretében áll, ennek a módszernek az a célja, hogy ezeket a hibás mozgásmintákat "lelassítsa" és helyesen cserélje ki.
Vojta módszerét reflex gyakorlatnak hívják, amelynek célja a helyes mozgásminták "gyakorlása".
A rehabilitációs programot azonban egyedileg kell összeállítani, az egyes betegek klinikai állapotának és szükségleteinek megfelelően, amely képzett rehabilitációs dolgozók tevékenységébe tartozik.
A görcsösség farmakológiai kezelése egyes gyógyszerek beadásából áll - a leggyakrabban baklofént és a botulinumtoxin helyi alkalmazását alkalmazzák, amelyeknek azonban szigorú orvosi kritériumoknak kell megfelelniük.
A DMO-val rendelkező betegek életminőségének javítása érdekében újabb, alternatív kezelési módszereket is alkalmaznak, általában a rehabilitáció klasszikus formáival kombinálva.
Bizonyított és legelterjedtebb a hidroterápia, amely a medencében végzett motoros gyakorlatokon alapszik.
A hippoterápia - lovaglás - olyan rehabilitációs módszertan, amelyben a ló mozgása (járása) mozgásimpulzusokat küld a betegnek, a ló és a páciens mozgása összehangolt, javul az általános koordináció, felszabadul a fokozott izomfeszültség. Fontos az érzelmi érintkezés és az érzelmi kötődés is.
A craniosacralis terápia befolyásolja a beteg mentális és fizikai állapotát, a blokkok felszabadulásán alapul könnyű nyomással vagy húzással a tengely bizonyos helyein, amely a koponyából és a gerincből áll. .
Az adeli terápia bizonyos mozdulatokkal szembeni ellenállás elvén alapul, a mozdulatok szenzoros és érzékeny visszacsatolásának (irányításának) javítása céljából.
A Feldenkrais módszer ismételt apró mozdulatokkal és érintésekkel hangsúlyozza a test tudatosságát.
A rolfing az ízületek mozgósításának módszere, amely a mély izomlazításon alapul, és segít helyreállítani a normális mozgásmintákat.
A szkennert (önkontrolláló Energo Neuro Adaptive Regulator) minden típusú idegrost elektromos ingerléssel történő stimulálására használják, segít a szövetek regenerálásában, a krónikus fájdalom megszüntetésében, és számos betegség egész sorára hatással van.
Ez a cikk tájékoztatást nyújt a DMO-ban szenvedő betegek klinikai állapotának klasszikus és alternatív, kiegészítő módszerekkel történő befolyásolásának lehetőségeiről. Fontos azonban felismerni, hogy minden beteg más, eltérő módon reagálhat a különböző kezelésekre, ezért a beteg szoros neurológiai figyelemmel kísérése, valamint az összes gondozó és saját maga közötti kommunikáció, vagy gyermekgyógyászati betegek esetében a kommunikáció nagyon megfelelő. a szülőket, amit a gyermeket figyelõ gyermekneurológusnak garantálnia kell.