A NATO katonai struktúráinak reformja

review

A nemzetközi biztonsági környezet folyamatosan fejlődik, és új fenyegetések jelennek meg, amelyek mennyiségileg és minőségileg különböznek a 20. századi hagyományos és hagyományos kihívásoktól. Az olyan fenyegetések tudatában, mint a radikális fundamentalizmus, a nemzetközi terrorizmus és a transznacionális bűnözői hálózatok, a Szövetség vezetői a 2002. novemberi prágai csúcstalálkozón megállapodtak abban, hogy mély és történelmi változásokat vezetnek be a NATO működésében.

A Prágában megkezdett átalakítási folyamat a NATO új jövőképét képviseli, és radikálisan eltér a Szövetség eredeti alapvető céljától, amely Nyugat-Európa védelme a szovjet fenyegetéstől. Amint a Szovjetunió hatalmas konvencionális és nukleáris erői által jelentett fenyegetés jellege megváltozott, felmerült az igény a Szövetség katonai erőinek átszervezésére és felkészítésükre azokra a nem konvencionális és aszimmetrikus fenyegetésekre, amelyekkel a NATO tagjai ma szembesülnek. Ahogy Lord Robertson volt NATO-főtitkár elmondta: "Ez azt jelenti, hogy a dolgok nem a megszokott módon mennek tovább, hanem egy új és modernizált NATO jön létre, amely készen áll az új évszázad kihívásaira."

Ez a szükséges átalakítás áthidalja a háborúskodás két különböző korszaka közötti fizikai és fogalmi különbségeket. A hidegháború idején a Szövetség a feltételezett nyomásháború előkészítéseként a mennyiségre és a tűzerőre összpontosított - a tagállamok által biztosított bármely egység vagy képesség segítene elrettenteni az ellenséget. A mai erőknek mozgékonyaknak, aktívaknak és tiszta frontvonalak nélkül manőverezniük kell a harci térben. A hidegháború idején a szövetségi erők otthoni harcokba kezdtek, és a nemzeti logisztikai támogatásra támaszkodtak, amely csak rövid távolságra található a harctértől. Ma a NATO-erőknek fel kell készülniük arra, hogy a világ bármely pontjára bevethetők legyenek, és ott maradhassanak.

Új parancsstruktúra

A prágai csúcstalálkozó egyik legfontosabb döntése a NATO parancsnoki struktúrájának kiigazítása egy "karcsúbb, hatékonyabb, eredményesebb és bevethetőbb parancsnoki struktúra létrehozása érdekében, amely megfelel a szövetség teljes missziójának operatív követelményeinek". az összes operatív hatáskört átruházta az Allied Command Operations (ACO) -ra, korábban az Allied Europe Legfelsőbb Parancsnokságra (SHAPE), Belgiumban, Monso-ban. Ugyanakkor a Szövetséges Átalakítási Parancsnokság (ACT) megkezdte működését a szövetség katonai reformjáért felelős amerikai virginiai Norfolkban. Ezenkívül egy harmadik közös központot is létrehoztak Lisszabonban, Portugáliában. Ez hivatalosan 2004 márciusában kezdte meg működését, és ez képezi majd az alapját a tengeren található NATO Multinacionális Közös Műveleti Csoportnak (CJTF). Tizenkét beosztott regionális központot kell bezárni a következő néhány évben.

E változások eredményei már kezdenek megmutatkozni és szembetűnőek. Annak a ténynek köszönhetően, hogy minden művelet jelenleg az ACO alá tartozik, az átfedő és nem egyértelmű kompetenciaterületek tisztázásra és egyértelmű meghatározásra kerültek. Világosabb munkamegosztás történt az ACO és az újonnan létrehozott ACT között: Az ACO meghatározza azokat a normákat, amelyeknek az egységeknek meg kell felelniük ahhoz, hogy a NATO parancsnoksága alá kerülhessenek, és az ACT felelős ezen egységek számára szükséges képzés kialakításáért. Az ACO és az ACT egyaránt igazolja, hogy az egységek megfelelnek az előírt szabványoknak. Azzal, hogy az összes operatív felelősséget egy központba összpontosította, a másik stratégiai központot pedig a folyamatban lévő átalakítás és a tagok növekvő interoperabilitásának kihívásaira összpontosította, a NATO elindult a folyamatban lévő reformok útján, hogy megfeleljen a biztonsági környezet manapság folyamatosan változó kihívásainak.

NATO válaszerők

A második úttörő változás, amely a prágai csúcstalálkozón jött létre, az a döntés volt, hogy létrehozzák a NATO Reagálási Erőt (NRF), amely egy technikailag fejlett, rugalmas, bevethető, átjárható és fenntartható erő. Tartalmazniuk kell a szárazföldi, a haditengerészeti és a légierő elemeit, és fel kell készülniük a gyors mozgásra, ahol csak szükséges, és az Észak-atlanti Tanács (NAC), a NATO legmagasabb döntéshozó testületének döntése alapján. Ezek az egyértelmű utasítások - amint azt minden katonai parancsnok szeretné megkapni - hatalmat adtak az Európai Szövetséges Legfelsőbb Parancsnokságnak (SHAPE), hogy létrehozzanak egy valóban NRF átalakító erőt, amely jelentős katonai képességeket ad a Szövetségnek.

Amint az NRF-ek működésre készen állnak, a történelemben először a NATO állandóan integrált haderővel rendelkezik szárazföldi, haditengerészeti és légi elemekkel, valamint a különleges műveletekhez szükséges komponenssel, egyetlen parancsnok irányítása alatt. Ezek az erők együtt fognak edzeni, átmennek a tanúsítási folyamaton, és ha szükséges, együtt telepítik őket. A magas fokú készültségű NRF elem az átadási utasítások kiadásától számított öt napon belül képes lesz bevetni, és legfeljebb 30 napig tartózkodhat a területen. Tekintettel a Szövetség új, globális álláspontjára - amely abban nyilvánul meg, hogy felelősséget vállal a Nemzetközi Biztonsági Támogató Erőkért (ISAF) az afganisztáni nemzetközi békefenntartó művelet keretében -, az NRF-nek fel kell készülnie arra, hogy a világ bármely pontján bevetje magát és fenntartsa magát.

Az NRF transzformációs jellegének egyik fontos szempontja, hogy nem mindig lesz erő. Ellentétben más NATO-erőkkel, amelyeket szükség esetén hoztak létre egy speciális misszióra, és amelyek gyakran mobilizálást igényeltek, az NRF-erők azonnali bevetésre állnak rendelkezésre minden olyan misszióban, ahol az Észak-atlanti Tanács megfelelőnek tartja. Ebben az értelemben az NRF hasonló lesz a korai figyelmeztető légierőhöz és az állandó haditengerészeti erőkhöz. Ezzel a két erővel szemben, amelyek egyetlen komponensre - a levegőre - összpontosulnak. haditengerészet - az NRF-nek minden alaptípusú csapatai és képességei megvannak, ugyanakkor a kezdetektől fogva valóban integrált, közös és multinacionális NATO-erők lesznek.

2003. október 15-én a hollandiai Brunssumban található Északi Regionális Parancsnokságon a Szövetség rotációs úton elindította az NRF erők első prototípusát - az ún. NRF 1 erő. Az NRF első két forgása, bár operatív módon elő van készítve, kísérleti jellegű. Kis erőként fogják fel és korlátozott hatókörűek. A SHAPE, ACT és a regionális parancsnokság kísérletezik ezekkel az erőkkel a szükséges doktrínák, kiképzési és képesítési szabványok, működési követelmények és működési készenléti jelentési követelmények kidolgozása érdekében, hogy biztosítsák az NRF-erők sikerét, amikor 2004 októberében elérik az első műveleti képességet. A teljes üzemi készültséget 2006 októberében érik el.

Aktívnak lenni azonban nem mindig jelenti az erő alkalmazásához való gyors igénybe vételt. Ugyanolyan fontos az NRF számára, mint az, hogy mennyire képesek hatékonyan működni a műveletek spektrumának legmagasabb pontján az intenzitás szempontjából, az a tény, hogy ezen erők mozgékonysága és expedíciós jellege elsősorban a konfliktusok megelőzésében segíthet. Amellett, hogy részt vehet a békeidőben olyan programokban, amelyek elősegítik az állami intézmények megerősödését, az NRF-erők mozgékonysága és expedíciós jellege katonai képességet nyújt a Szövetségnek arra, hogy egy elrettentő romló szakaszban kis csapatokat telepítsen a területre. Például ezen erők jelenléte humanitárius válság idején segíthet stabilizálni a helyzetet, még mielőtt kiéleződik, és akár a végső politikai rendezés feltételeinek megteremtését is jelentősebb emberveszteség nélkül. Különösen humanitárius válsághelyzetekben jobb, ha katasztrófa bekövetkeztével telepítünk katonákat, mint megvárni, amíg bekövetkezik, majd foglalkoznunk kell annak következményeivel.

A NATO Macedóniában * tapasztalatai * 2001 augusztusa és 2003 márciusa között szemlélteti a proaktív megközelítés lehetőségét. A szkopjei kormány kérésére a NATO 2001 augusztusában viszonylag kis számú katonát vetett be a bizalomépítő intézkedések részeként. Ez a küldetés, az Alapvető betakarítás művelet segített lefegyverezni az Albán Nemzeti Felszabadítási Hadseregben (KLA) tevékenykedő lázadókat, és lehetővé tette az újjáépítési folyamat megkezdését. Egy kisebb NATO-erő maradt Macedóniában * az Amber Fox hadművelet alatt, hogy megvédje az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) megfigyelőcsoportjait, akik figyelemmel kísérték a Béke Keretmegállapodás végrehajtását. A Szövetség ezen lépései nagyban hozzájárultak a helyzet békés rendezéséhez, megakadályozták a válság kiéleződését és kétségtelenül számtalan életet mentettek meg.

Az NRF-erők mozgékonysága és gyors telepítési képességük a Szövetség számára intézményesített katonai képességet biztosít a hasonló műveletek végrehajtására a jövőben. Ezenkívül az NRF képes lesz ellátni az Észak-atlanti Tanács rendeletei szerinti egyéb feladatokat is, ideértve a humanitárius műveleteket, a békefenntartó és a békefenntartó műveleteket, a közvetlen beavatkozási feladatokat, beleértve a kényszerű belépési műveleteket is, és szükség esetén képes lesz nagy intenzitású műveletek végrehajtására. .

A fegyveres erők szerkezetének megváltozása

A Szövetség aktív képességeinek biztosítása mellett eszközként szolgálnak a NATO fegyveres erőinek és az egyes tagállamok fegyveres erőinek struktúrájának megváltoztatásához is. Erre azért van szükség, mert a Szövetség továbbra is megőrzi a hidegháborúhoz kapcsolódó struktúrák és képességek sokaságát, amikor a NATO számának és tűzerejének támaszkodott küldetésének végrehajtásához, a követelmények középpontjában a nagy csapatszám és a nagy katonai felszerelések arzenálja állt. Például a tagállamok fegyveres erőiben 279 dandár található, amelyek közül 169-et 2002-ben a NATO-ba osztottak be. A 2004-es NATO-haderő-generációs célkitűzések követelményei azonban csak 102 dandárt képviselnek. Más szavakkal, a tagállamok ügyesen birtokolnak 177 felesleges brigádot, ill. 55 megosztottság, amelyekre a Szövetségnek nincs szüksége. A legtöbb fegyveres erő felépítése azonban, amelyet a tagállamok vállaltak a Szövetség számára, kevés haszonnal jár a tagállamok által jelenleg fenyegetett fenyegetésekkel szemben, mivel ezek a csapatok nem kellően mozgékonyak, bevethetők vagy fenntarthatók.

A probléma megértésének jó módja az, ha összehasonlítjuk a NATO-t egy olyan céggel, amely a piaci környezet miatt kénytelen létszámcsökkentést folytatni. A vállalat túl nagy kapacitással rendelkezik arra, amit korábban tett, és túl kevés kapacitással rendelkezik arra, amit a jövőben meg kell tennie. Ezért a flotta hatékony újjáépítéséhez kemény döntéseket kell hozni annak érdekében, hogy a jövőben befektetési alapok szabaduljanak fel.

A biztonsági környezet változásaihoz való alkalmazkodás és a hozzájuk való alkalmazkodás érdekében a Szövetség most lépéseket tesz a létszám, a fegyverkezés és az álcázás csökkentése érdekében. A NATO elemzéseket végez a csapatok alkalmasságának felmérésére a tervezett feladatokra, az NRF alapján. Ezek az elemzések arra szolgálnak, hogy meghatározzák a NATO-nak a 21. századi harci küldetéseinek teljesítéséhez szükséges csapatok és képességek minimális számát. Miután elkészült a követelmények ezen listája, minden tagállam köteles lesz olyan katonákkal és képességekkel hozzájárulni, amelyekről úgy véli, hogy képesek ellátni őket. Ha a NATO követelményei teljesülnek, a tagállamok maguk dönthetnek arról, hogy a Szövetséghez szükségeseken kívül milyen további katonai erőkkel kívánnak rendelkezni. Az NRF paramétereinek fokozatos alkalmazkodása a rotáció és a folyamatos követelmények tekintetében ösztönzést jelent a tagállamok katonai összetevőinek átalakításához.

1921-ben a légi potenciál felhasználásának olasz teoretikusa, Giulio Douhet ezt írta: "A győzelem azokra mosolyog, akik változásokra számítanak a háború természetében, nem azokra, akik arra várnak, hogy alkalmazkodjanak a változásokhoz, ha azok bekövetkeznek." több mint 80 évvel később, amikor a szerző ezeket a szavakat írta, még mindig ugyanolyan érvényesek, és rámutatnak a Prágában megfogalmazott NATO-reformprogram fontosságára. Az átalakulás azonban nem egy varázspálca meglengetésével történik, és még mindig nagyon sok kemény munkát igényel.

Annak ellenére, hogy számos kihívást kell leküzdeni az NRF-erők bevetésének útján, miután teljes operatív felkészültségüket elérték, a Prága óta elért fejlődés optimizmusra ad okot. A Szövetség sikeresen végrehajtott jelentős változásokat a parancsnoki struktúrában, és kevesebb mint egy év alatt a koncepció valósággá vált. Kiváló eredmény, különös tekintettel arra, hogy milyen nehéz megváltoztatni bármely katonai szervezetet és kultúrát. A Szövetségnek dicsőséges története van, és nagyszerűen teljesített a hidegháború idején. Ma ugyanolyan jól teljesít, egyszerre hajt végre műveleteket Afganisztánban, a Balkánon és a Földközi-tengeren. Meggyőződésem, hogy a NATO elképzeléseinek a prágai megállapodás szellemében történő megvalósításával a legjobb idők még mindig a Szövetség előtt állnak.

James L. Jones tábornok a szövetségesek legfőbb parancsnoka Európában és az Egyesült Államok európai parancsnokságának parancsnoka.