Óvodás gyermekek alapvető fejlődési lehetőségei.
Az óvodai időszakban jelentős változások mennek végbe a gyermek személyiségének pszichés fejlődésében az észlelési-motoros, kognitív és szocio-érzelmi szférában. Minden gyermeknek eltérő fejlődési előfeltételei vannak, és más sajátos oktatási környezete van. Különböző belső előfeltételek és a családi oktatási környezet eltérő kulturális és társadalmi-gazdasági szintjei miatt a gyermek más egyéni ütemben fejlődik. Ezért az óvodás korban, de egy korosztályon belül is természetes különbségek vannak a gyermekek között az elért fejlettségi szinten.
A pedagógiai gyakorlatban és a megfelelő oktatási eljárásokkal a helyes orientáció a gyermekek alapvető fejlődési lehetőségeiben segít bennünket.
2-3 éves gyerekek: nem túl függetlenek, ezért függnek a felnőttektől, az alkalmazkodási időszakban, de a betegség után néhány nappal, hétvégén is segítségtől és érzelmi támogatástól függenek. Az anyához való erős érzelmi kötődés érvényesül (a biztonság érzése - non-verbális érintkezés, gyengédség kifejezése).
Ebben az időszakban a gyermek az érzékszervi-mozgásos gondolkodás szintjén oldja meg a feladatokat, amelynek szituációs jellege van. A gyermek figyelme ingatag. Az észlelések szintetikus természetűek, ugyanakkor általánosak és pontatlanok. Ez a fejlődés az érzékszerveket, különösen a tapintási és hallószerveket érintő ingerek egyre pontosabb és összetettebb szintézisében áll (ezért a gyermek hajlamos először a tárgyakat érinteni). A fizikai tevékenységek automatizálásával fokozatosan a gyermek figyelmét nem a tevékenység minden egyes szakaszára összpontosítja, hanem fokozatosan átviszi a tevékenység céljára és eredményére.
A felnőtt tevékenységének utánzása annak utánzásával a legalapvetőbb módja ennek a korosztálynak a gyermekei számára. Ebben a korban a gyermek beszédét intenzíven elsajátítják és fejlesztik, javul a beszéd általános érthetősége. A gyermek beszéde nemcsak a társas kommunikáció, hanem az érzelmek közlésének is fontos eszköze.
A gyermek viselkedését azonnali, intenzív, kezelhetetlen érzések befolyásolják. A gyermek érzelmi hozzáállást mutat a dolgokhoz, a jelenségekhez és az emberekhez, és a harmadik év körül hasonló érzelmi tulajdonságok kezdenek kialakulni, mint egy felnőtt esetében.
Még 3-4 éves gyerekek is még mindig kissé külön vannak. ez a helyzet fokozatosan változik, mivel a gyermek függetlenségének folyamata ebben a korban gyorsan zajlik. Különösen az önkiszolgáló szokások és készségek kialakításában és elsajátításában, de egyéb tevékenységekben is gyakran megismétli önmagát a gyermek! ami valójában növekvő autonómiájának megnyilvánulása. Az öntudat folyamata szorosan összefügg a fejlődési sajátossággal - a gyermekek negativizmusával (a gyermekek dacával). Ezek a viselkedések fokozatosan elhalványulnak, a gyermek személyiséggé válik, fokozatosan megszerzi saját identitását.
A városokat ellentmondások jellemzik, ezért a gyermek általában érzelmileg instabil, hangulatos és még az apróságoktól is ideges. Ezért a gyermeknek arra van szüksége, hogy biztonsággal és biztonsággal teli környezetet teremtsünk.
A fokozatos motorikus képességek és a mozgások általános koordinációja fokozatosan javul. Javul a tárgyak kezelése, és kialakulnak a finommotorika alapjai. Jelentősen kialakulnak és javulnak a kulturális-higiénés és erkölcsi szokások, valamint az önkiszolgáló szokások és az alapvető munkakészségek, de megfelelő időre van szükségük e tevékenységek elvégzéséhez.
Ebben az időszakban a gyermekek érzékszervi-mozgásos gondolkodása továbbra is fennáll, és a konkrét véleményes gondolkodás fokozatosan kezdődik. A gyermek figyelme továbbra is ingatag és rövid életű. A gyermek gyorsan megváltoztatja érdeklődési körének témáját, ami a belső előfeltételek mellett a gyermek magas fokú kíváncsiságát is eredményezi a környező világ iránt.
A gyermek játéka ezért rövid és viszonylag egyszerű. Megtartja az egyéni karaktert annak ellenére, hogy több gyermek játszik együtt egymás mellett, de nem együtt. A harmadik év végén a gyerekek 2-3 tagcsoportot alkotnak, és a közös csoportos játék jelei vannak.
4-5 éves gyerekek már önállóbbak és mozgékonyabbak. Viszonylag megalapozott higiéniai szokásokkal rendelkeznek, vannak munkájuk és erkölcsi szokásaik, valamint a kulturális viselkedés alapjai. az érzelmi állapotok ingadozása fokozatosan alábbhagy, és a magasabb érzelmek, kognitív, erkölcsi, esztétikai és társadalmi érzelmek jelei kezdenek megjelenni. Ebben a korban a gyermek jobban alkalmazkodik a csoport elfogadott viselkedési szabályaihoz, és megkönnyíti a kapcsolatok kialakítását más gyerekekkel. Csoportos tevékenységeket folytatnak, és a kooperatív viselkedés jeleit mutatják. Meghosszabbodik az egyéni vagy csoportos játékokban és tevékenységekben való tartózkodás időtartama, ami szintén a figyelem kialakulásával függ össze.
Javul a mozgáskoordináció és a durva motorikus képességek, fokozatosan javul a finommotorika és automatizálódnak a mozgási szokások. Ebben a korban a gyermek gondolkodása összefügg azzal a konkrét céllal, amelyre az eljárás irányul.
A képzelet és a képzelet fejlődése, valamint a beszéd és a gondolkodás gyors fejlődése lehetővé teszi, hogy állandóan új problémákat vet fel, amelyekre még nem talál egyedül választ. Ezért felnőttek segítségével próbálja megoldani őket, akiknek sok kérdést tesz fel (miért?).
A gyermek beszéde fokozatosan elveszíti szituációs jellegét, és a gondolkodás eszközévé és a társas kommunikáció eszközévé válik. Azok a különféle tevékenységek, amelyeket a gyermek az óvodás korban egyedül vagy egy felnőtt részvételével végez, kezdettől fogva kognitív tevékenységek, amelyekben mentális folyamatok vesznek részt. A gyermek szenzomotoros és mentális tapasztalatai egyre szélesebb körben terjednek el. A környező valóság ismerete azonban továbbra is felszínes, mert a gyermek még nem veszi észre a tények és események lényegét, és nem érti az őket összekapcsoló sok logikai kapcsolatot.
Ez a folyamat minőségileg változik és fokozatosan javul az 5-6 éves korban, és szintje meghatározza az érettség mértékét az iskolába lépés előtt .
A gyermek alkalmazkodása az óvodához. A felnőtteknek segíteniük kell a gyermeket egy új és stresszes helyzetben való megbirkózásban. Egyéni alkalmazkodási folyamat - otthoni előkészítés módja:
- otthoni jólét megteremtése
- minőségi érzelmi kötődés az anyához
- a mentális ellenálló képesség elősegítése
- az érzelmi stabilitás erősítése
- a stresszállóság erősítése
- az otthoni és az óvodai napi rutin adaptálása
- a gyermek önállóságának fejlesztésére
Fokozatos alkalmazkodási folyamat az óvodában:
- az óvodák, a gyermekek és a felnőttek környezetének megismerése
- a szülőnél való tartózkodás fokozatos időtartama
- meghosszabbítja a gyermek tartózkodását és lerövidíti a szülő jelenlétét
- csecsemő fogadása kedvenc játékkal együtt
- a megfelelő módszerek és munkaformák kiválasztása
- nyugodt, nyitott és barátságos légkört teremtve
- egységes eljárás minden felnőtt számára
- egyéni eljárás, figyelembe véve a gyermek speciális igényeit
A tartózkodás időtartamáról és a fokozatos alkalmazkodás módjáról az óvoda megkezdése előtt az igazgató és a szülő írásban megállapodik. Miután az osztályfőnökök kiértékelték az alkalmazkodás menetét, az igazgató a szülővel egyetértésben dönt az alkalmazkodás folytatásáról vagy megszüntetéséről abban az esetben, ha a gyermek képtelen megszokni az óvodai környezetet.