terhesség

Jonaskát egyszer az édesanyja hozza az óvodába, néha az apja. Néha Jonáškónak még az egész reggelre szüksége van a játék megkezdéséhez. A hétvége után különösen nehéz leválni a szülőről. Minden gyermeket általában óvodába visznek, és egy másik szülő veszi fel. A hétvége után pedig sok gyermek nem akar óvodába járni, inkább otthon van. Jonáškónak két otthona van. Az egyik az anyámmal, a másik az apámmal. Jonášek szülei elváltak, majd később elváltak. Jonahas egyformán szereti mindkettőt. A fiú mindkét szülő váltakozó gondozásában van. (Megváltoztattuk a nevet és a körülményeket, hogy titokban tartsuk.) Egyre több a szülők gyermeke, akik nem élnek együtt, és egyre több gyermek utazik egymással a hátizsákjából. Beszéltünk Mgr. Pszichológussal a váltakozó gondozásról, előnyeiről és hátrányairól. Martinou Mózsi.

Martin, három gyereked van - kettő az első házasságból, a legfiatalabb a másodikból. Gyermekekkel és szülőkkel dolgozott az óvodában, ő alapította Pozsonyban az Alma Központot. Klasszikus pszichológiát tanult, elvégezte Virginia Satir képzését és a Waldorf előtti pedagógiát. A gyerekek, a kapcsolatok, a család és a szülői viszony már régóta az életed központi témája. Jelenleg két idősebb gyermekkel él váltakozó gondozásban. Ez a téma egyre több család számára releváns. Oktatóként és tanácsadóként olyan kérdésekkel találkozom, amelyek hatással vannak a gyerekekre, vajon jó-e számukra. Amikor kicsi voltam, nem is hallottam olyasmiről, mint a váltakozó gondozás. Az elvált családok gyermekei az egyik szülenél, általában az anyjuknál éltek, a másikat meglátogatták. Ahogy történt, a forgatás ma viszonylag elterjedt?

Úgy gondolom, hogy minden ellátás, ha nem ugyanabban a háztartásban van, annak ellenére, hogy nyolcvan és húsz százalékra oszlik, váltakozó gondozású. Ma a váltakozó gondozást újdonságnak nevezik. Ezzel a koncepcióval csak egyre jobban tudatosult, hogy mindkét szülőt be kell vonni a gyermek nevelésébe. Amikor felelősséget akarnak vállalni az oktatásban, akkor rajtuk múlik, hogyan kell ezt megtenni. Nem tudom pontosan, ki volt az, vagy a bírák, az apák, az állam találta ki, hogy az 50 és 50 közötti váltakozó gondozás csak egyformán legyen apa és anya számára. Meggyőződésem, hogy az igazságosság nem jelent egyenlőséget.

A váltakozó gondozás mellett az áll, hogy mindkét szülőnek joga van a gyermekkel lenni. Úgy tűnik, hogy a gyermeknek is joga van arra, hogy mindkét szülőnél legyen. Hogyan lehet megtalálni egy adott családnak megfelelő módot és modellt?

Amikor két partner úgy dönt, hogy többé nem akar együtt élni és közös gyermekeket szülni, szükségszerűen szembesülnek azzal a kérdéssel, hogyan lehet továbbra is gondoskodni róluk. Több síkot érzékelek ott, több látószöget, ahonnan nézhetem. Egyrészt létezik a gyermek szintje - a gyermeknek apára és anyára van szüksége, egészséges fejlődéséhez ugyanazon női és férfi szerepmintát kell megtapasztalnia. A következő szint a szülők, az apa és az anya nézete. És a kultúra, a közös viselkedési minták, elvárások szempontjából is. És ezen a két szinten káosz van most - ennek nagyon sok módja van.

Először is nagyon érzékenyen kell észlelni, hogyan kell vigyázni a gyermekekre. Ahogy nem jó egyösszegű összeget adni a gyerekeknek az anyának, és az apa csak minden második hétvégén, vagy a hét néhány napján vesz részt a nevelésben, szintén nem jó alternatív gondozást nyújtani, amikor a szülő kéri . Nagy téma, hogyan lehet megtalálni a megfelelő váltásmodellt, a gondozás megfelelő váltási ritmusát. Mindenképpen meg kell néznie egy adott családot. Fontos tényezők ebben a gyermek életkora, a szülők kommunikációs hajlandósága és képessége, és megfelel a gyermek javának. A gyermek korábbi kapcsolatai, mentális beállítottsága és aktuális fejlődési szükségletei Mindezt figyelembe kell venni és folyamatosan frissíteni kell a szülők válása/válása után a gyermekgondozás bármilyen formájában, még akkor is, ha a gyermek formális, a bíróság az egyik a szülők.

Valahol Latin-Amerikában állítólag egy törzs létezik, ahol az a szabály érvényes, hogy ha egy férfi és egy nő első párként házasodnak össze, és közös gyermekeik vannak, akkor életük végéig együtt élnek ezzel a párral, még akkor is, ha vannak gyermekeik valaki mással. Azokkal a partnerekkel vigyáznak a gyerekekre, akikkel először házasságot kötöttek, függetlenül attól, hogy kivel vannak más gyerekeik. Európai kultúránkban más a helyzet, és a jelen új kihívásokat és kérdéseket vet fel. Új témák nyílnak meg, például a homoszexuális párok nevelésének megfelelősége vagy a nevelés azokban a családokban, ahol nincs férfi vagy női példakép, ahol csak egy szülő van. Mivel a régi szabályok, amelyek szerint a bíróságnak a gyermeket az anyához kellene rendelnie, már nem működik. És az egyik oka annak, hogy miért nem dolgoznak, az, hogy még a férfiak is jobban szeretnének részt venni a gyermeknevelésben, kezdik felismerni a gyermeknevelés fontosságát. Visszatérve ahhoz a párhoz, akik úgy döntöttek, hogy elmennek egymástól, mindkettőnek meg kell kérdeznie magától, hogy akarnak-e vigyázni a gyermekre. És ha mindketten igent mondanak, meg kell találniuk a módját, hogy vigyázzanak rá. Szerintem a társadalom az egyén változásával fejlődik.

A család legkiszolgáltatottabb tagja a gyermek. Nincs fizikai, szellemi vagy szellemi képessége arra, hogy vigyázzon magára, döntéseket hozzon vagy felelősséget vállaljon. A gyermek szükségleteinek nem szabad elsőbbséget élvezniük, ha a szülőkkel vitatkoznak arról, hogyan fognak vigyázni rá?

Egyértelműen. Mi felnőttek csak a mi szempontunkból nézzük, ami rendben van. Hiszen nehezen élünk más nézőponttal, ill. tudatosan törekednünk kell arra. Most egy ilyen extrém összehasonlítást fogok tenni, mivel egy felnőtt nem tudja elképzelni, mi lenne, ha tele lenne sárral, keze tele lenne esővel és poloskákkal, ezért nem tudja elképzelni, mennyire tápláló lehet legyen az, hogy a gyermek megtapasztalja az apát és az anyát. Olyan dolog, amire a gyermeknek szüksége van a fejlődéséhez. Ebben nagyon mélyen meg vagyok győződve, feltéve, hogy biztonságos a gyermek számára. Mi felnőttek azért vagyunk itt, hogy vigyázzunk a gyermekre, és ne arra, hogy a gyermek vigyázzon a felnőttekre. Tisztában kell lennünk az egészséges kapcsolatok és kapcsolatok fontosságával és hatásával a gyermek fejlődésében, és ennek elmulasztásának hatásával. Enélkül nem leszünk képesek jó váltakozó gondozásra.

Mi van, ha valóban hiányzik egy női vagy férfi alak az elsődleges családból? A szülő özvegy, vagy a másik nem képes a gyermek gondozására, ez nem biztonságos, hosszú ideje utazott stb. Hogyan lehet akkor egy gyermek megtapasztalni, amit leír, apa és anya van?

Igen, vannak ilyen családok. És egyre több lehet belőlük. Családi válságról beszélnek, a felnőttek már csak a gyerekek miatt sem akarnak ugyanabban a háztartásban maradni. Ha nem csak azt néztük meg, hogy a gyerekek hol alszanak, ha valóban számít a gyermek által a felnőttekkel eltöltött idő, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy a gyermek sok ébrenléti időt tölt nagymamájával, barátaival, körökben. Ha a gyermek időt tölthetne olyan emberekkel, akik szeretik őt, és szeretnének vele lenni, és biztonságos helyet teremtenek számára, beilleszthetik az életébe, akkor ápolhatják és kielégíthetik azokat az igényeket, amelyeket egyetlen szülő egyedül nem tud és nem tud kielégíteni. Például, ha a családban nincs funkcionális apa, akkor lehet egy nagybátyja, egy szomszéd, egy barát, egy edző, egyszóval olyan férfi, akinek gyermeke megtapasztalhatja az apai szerepet és szeretetet. A kulcs nem a mennyiség, hanem a kapcsolat minősége.

Amire gyerekkorunkból emlékszünk, az a szeretetteljes elfogadás és a megosztott tapasztalatok voltak, amelyek a végén talán egyáltalán nem túl sokak, és nem is kell tudnom, mennyire egzotikusak. Épp ellenkezőleg.

Nem tudom elképzelni, hogy minden héten, vagy 3-4 naponta, netán minden nap haza kellene menni valahova. Úgy érezném, hogy kiszakítottam és elbizonytalanodtam. Számomra kimerítő lenne, ha nem lenne stabil lakóhelyem, például amikor különböző helyeken utazom munkára és alszom, legyengültnek érzem magam. Mit gondolsz, hogyan élik meg ezt a gyerekek, különösen a kicsik, amelyek erőt és támogatást merítenek a környezetből és a stabilitásból? Gyakorlati tapasztalatok alapján látom, hogy az átmenet gyakran nagyon nehéz. A gyermek életében egyetlen stabil dologként hordja a hátizsákját.

Sokan a hátizsákkal járáshoz hasonlítják, hogy a gyereknek nincs otthona. Hányunknak van mind házikója, mind lakása, és ezt a hazát otthon és a házban is elkészíthetjük. Nem olyan, mint amikor egyik szállodából a másikba megyek hátizsákkal. Nem gondolom, hogy ez a helyes vélemény a váltakozó gondozásról. Állítólag arról van szó, hogy helyet teremtsen a gyermek számára, hogy érezze magát szeretve, biztonságban, és sok ilyen hely lehet a világon. Hurrá, végre nem csak az anya hozza létre az egészet otthon, hanem az apa is, aki ezt meg akarja teremteni.

Egy afrikai közmondás szerint "egy egész falu szükséges a gyermek felneveléséhez". Néha az emberrel való egyetlen találkozás meghatározó életünk, növekedésünk, egészségünk szempontjából. Mit szeretne még elmondani nekünk, szülők?

Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy örülnünk kell, amikor a gyermek jól van a másik szülővel. Örülnünk kell, hogy gyermekünk számára van valaki a világon, aki szereti és hajlandó cselekedni érte. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy nem gyereket hoztunk létre, és nem tartozik ránk. Azért vagyunk itt, hogy felnőttkorában vigyázzunk rá, ennyi. A gyermeknek megvan az élete és a sorsa, amellyel rajtunk keresztül jött a világra. És hogy a gyermek kapcsolata anyával vagy apával sokkal fontosabb, mint az, hogy hogyan töltenek időt. Bár más elképzeléseim vannak arról, hogy mi a helyes, fontos, hogy a gyermek jó kapcsolatban legyen a másik szülővel. Ezt folytatja az élet, nem azt, amit viselt, vagy milyen fagyit adtunk neki.

Köszönöm az interjút

CIKKEINK ÉRDEKEL?
Támogathat minket, ha itt feliratkozik a Gyermek magazinra, vagy megvásárolja a Gyermek magazint ingyen.