Összefoglalás Az alvási apnoe szindróma egy légzési diszfunkció, amelyet legalább 10 másodperces légzési szünetek és óránként több mint 10 szünet előfordulása jellemez. A férfiak kétszer olyan gyakran érintettek, mint

szindróma

2004. szeptember 24., 22:48. Primar.sme.sk

Összegzés

Az alvási apnoe szindróma a légzési szabályozás olyan rendellenessége, amelyet legalább 10 másodperces légzési szünetek és alvásóránként 10-nél több szünet követ. A férfiak kétszer olyan gyakran érintettek, mint a nők, a betegek 80% -a is túlsúlyos. A szindróma oka az elzáródás (a felső légutak szűkülete/eltömődése/elzáródása) vagy a légzőizmok diszfunkciója.

A tünetek közé tartozik a hangos horkolás, légzési szünetekkel, fáradtság a nap folyamán, gyenge koncentráció és teljesítmény, magas vérnyomás, szívritmuszavarok, depresszió és potenciaproblémák. A diagnózist a beteg tünetei, a vérgázok elemzése, oxigén- és szén-dioxid-tartalom mérése, a tüdő funkcionális diagnosztikája és egy speciális alváslaboratóriumi vizsgálat alapján állapítják meg. Kezeletlen alvási apnoe szindróma esetén előfordulhat Cor pulmonale (azaz a falak megvastagodása és/vagy a jobb kamra kitágulása tüdőbetegség következtében, a jobb kamra gyengülése/meghibásodása).

Nincs oksági terápia (kezelés). A tüneti terápia a zsíros (zsíros) betegek súlyának csökkentéséből, az orrgarat akadályainak (orrpolipok, mandulák) kijavításából, valamint légzésvédő maszk viseléséből áll, amely alvás közben biztosítja a nyitott légutakat, így kiküszöböli a légzési szüneteket és az oxigénhiányt.

Frekvencia

A szindróma előfordulási gyakorisága a férfiaknál 4%, a 40 évnél idősebb nőknél pedig 2%. Az érintettek több mint 80% -a túlsúlyos. A növekedés intenzitása az életkor előrehaladtával növekszik.

Nehézségek és tünetek

A betegek gyakran panaszkodnak napközbeni fáradtságra, rövid alváskényszerekkel, különösen monoton munkák (pl. Autópályán való vezetés), reggeli fejfájás, koncentrációs problémák, memória, depresszió és potenciaproblémák miatt.

Az érintett partnerek éjszakai légzési szünetekről, hangos horkolásról és a hiperventiláció fázisairól beszélnek, azaz gyors légzés hangos horkolással anélkül, hogy az áldozat felébredne erre a megnyilvánulásra. A hiperventiláció ezen szakaszai szakaszos és zavaró alvási ritmushoz vezetnek, amely krónikus alváshiányt és fáradtságot eredményez a nap folyamán.

A szindróma klinikai vizsgálata hyperglobulia jelenlétét mutatja, azaz a vörösvértestek túlszaporodása, amelyet az éjszakai oxigénhiány okoz.

Ezenkívül a vér oxigéntartalma csökken, miközben növekszik a CO 2 - vagy a szén-dioxid. Az éjszakai oxigénhiány az erek beszűküléséhez vezet a tüdőben, következésképpen a pulmonalis ellenállás növekedéséhez és nem utolsósorban a jobb kamra megnagyobbodásához és a jobb kamra gyengüléséhez/meghibásodásához (Cor pulmonale) . Klinikailag a Cor pulmonale gyors szívveréssel jelentkezik, kezdetben a testmozgás közbeni levegőhiány miatt, később pedig nyugalmi állapotban is, gyakran a máj megnagyobbodásával és a lábak duzzadásával (a lábakban lévő víz tárolása). A Col pulmonale nyilvánvaló a tipikus EKG-változásokon, a tüdő röntgensugárzásán és a szív ultrahangján (echokardiográfia).

Differenciáldiagnózisok

A differenciáldiagnosztika szempontjából meg kell különböztetni az obstruktív horkolást alvási apnoe szindróma nélkül, amely az 50 év feletti férfiak felében fordul elő. Az alvási apnoe-szindróma kapcsán a horkolással szembeni különbség a nappali fáradtság absztinencia és a fizikai teljesítőképesség fenntartása, az apnoe-fázisok nem tartanak tíz másodpercnél tovább, és nem fordulnak elő többször, mint alvás óránként tízszer.

Egyéb differenciáldiagnózisok lehetnek hosszú ideig tartó alvási hiányok, alvászavar és narkolepszia, rövid alvásvágy, hallucinációk, kataplexia (izomgyengeség) és hasonlók. Differenciáldiagnosztika az alvás laboratóriumában biztosítható.

Okoz

Az alvási apnoe szindrómának két oka van. A leggyakoribb az ún az esetek több mint 90% -ában előforduló obstruktív alvási apnoe szindróma, amelyben az alvás során fellépő garatizmok gyengülése következik be, légúti elzáródás. Amikor a légutak zárva vannak, hiányzik az oxigén, megnő a szén-dioxid és a bradycardia, azaz jelentősen lelassult pulzusfrekvenciára. A CO 2 növekedése azt eredményezi, hogy az agy impulzust ad a légzésszám növelésére és ezáltal a hiperventilációra, azaz a gyors légzésre, valamint a légutak megnyílására, a pulzus egyidejű növekedésével.

Hatalmas túlsúly, orrpolipok, megnagyobbodott garatmandulák, a háton elhelyezkedő helyzet, hátul döntött alsó állkapocs csak a fenti betegségeket támasztja alá. Amikor zsírbetegség (elhízás), elhízás és Cor pulmonale jelentkezik, akkor az ún pickwick-szindróma, amelyet Little Joe után neveztek el Charles Dickens "Pickwicker" című regényében.

Az érintettek kevesebb mint tíz százalékának nincs légúti elzáródása, központi alvási apnoe szindrómáról beszélünk, amelyben a légzési izmok néha a receptor stimulációjának hiánya miatt jelentkeznek.

Diagnózis

Az alvási apnoe szindróma diagnosztizálását a saját kórtörténete (a beteg leírja, ahogyan észleli a tüneteket) és más kórtörténete (rokonai), valamint a klinikai vizsgálatok alapján állapítják meg. Egyértelmű eredményeket az alvás laboratórium szolgáltat. Ezenkívül a beteg egy éjszakát túlél az ún alváslaboratórium, ahol alvás közben olyan értékeket figyelnek meg, mint a légzésszám, a vér oxigéntartalma (vérvétel nélkül, fotometrikus oximetria alkalmazásával), légzési hangok, echokardiogram (EKG) és agyi potenciál görbe (EEG).

Az eredmények szerint az alvási apnoe szindróma indexének kiszámítása a légzési szünetek számának és időtartamának meghatározása után lehetséges. Ennek prognosztikai jelentősége van, és a fő érték a légzési szünetek száma egy óra alvás alatt. A húsznál nagyobb apnoe-index nyolc év után 40% -os halálozást jelent egy kezeletlen beteg esetében.

Az éjszakai mulasztás/légzési elégtelenség egyéb okainak meghatározásához a betegeknek azt javasoljuk, hogy fül-torok segítségével vizsgálják meg őket.

- EKG és echokardiográfiát kell használni a diagnózishoz, ill szívverés a Cor pulmonale kiküszöbölésére vagy a szív jobb kamrájának terhelésének mértékének meghatározására.

Terápia

Az alvási apnoe szindróma kezelésére hagyományos módszerek léteznek, például gyógyszerek és éjszakai maszkok, valamint műtét. A műtét magában foglalja a légúti akadályok (például megnagyobbodott mandulák) műtéti eltávolítását a mandulaműtéten keresztül, valamint az orrpolipok (daganatok) eltávolítását.

Mivel a legtöbb beteg túlsúlyos, a testsúly javítása már a súlycsökkentéssel elérhető. Ha a fogyás nem segít, és a szindróma továbbra is fennáll, akkor az ún CPAP vagy BIPAP - maszkok éjszaka. Az eredmények szerint az alvás laboratóriumában légzőkészüléket írnak fel és állítanak fel, amelynek feladata a légúti nyomás alatt álló légzés által okozott összeomlás megszüntetése, és ezáltal a normális alvási ritmus helyreállítása. A krónikus álmatlanság megszűnik, a beteg napközben abbahagyja a fáradtságot, hatékonyabb és koncentráltabb. A betegek több mint 90% -a javasolja ezt a kezelést.

A már létező Cor pulmonale gyógyszeres terápiával működik, hogy csökkentse a kis véráramban a magas vérnyomást, majd a jobb kamrai terhelést. Megfelelőek a nitrátok, a nifedipin és a teofillin készítmények, amelyek stimulálják a légzést és csökkentik a pulmonális erekben a nyomást. A teofillint egyedileg kell "összehangolni" a vonatkozó vérképpel, mivel túladagolása fokozott pulzusszámhoz, hidegrázáshoz, hányingerhez és nyugtalansághoz vezet. A sikeres kezeléshez fontos az alkohol absztinencia min. négy órával lefekvés előtt nikotint és nyugtatókat.