Gyerekként általában félni kezd méretétől. A gyermekek kiszolgáltatottnak érzik magukat, kicsiek és képtelenek megvédeni magukat. Legtöbbjüket a koruknak és helyzetüknek megfelelő félelem kísért. Ha szorongásról akarunk beszélni, képesnek kell lennünk megkülönböztetni a félelmet és a szorongást. A félelem természetes védekező válasz a külső tényezőkre és a belső ingerekre, pl. fájdalom. A szorongás abban a pillanatban jelenik meg, amikor egy veszélyes helyzetet elképzelünk.
A félelem és a szorongás egymástól függ, és a szorongás gyakran a félelemből nő ki. A szorongás és a buli különféle formái kényelmetlenné teszik a gyermek életét, és gyakran megakadályozzák abban, hogy az iskolában olyan teljesítményt nyújtson, amely megfelel képességeinek, és tartósan befolyásolhatja személyes fejlődését. A fóbia beteg félelem olyan helyzetben, amely általában nem okoz félelmet. A speciális fóbiák kora gyermekkorban fordulnak elő, és felnőttkorukban önmagukban is eltűnnek, vagy könnyen eltávolíthatók.
Érzelmi rendellenességek
Gyermekkorban a neurotikus tünetek nagyon változatosak és változékonyak, befolyásolhatják a mentális és fizikai funkciókat. Gyermekkori neurózisok esetén a fejlődési tényezőnek nagy jelentősége van. A félelem és a szorongás túlzott, intenzív, hosszú távú átélése ronthatja a gyermek általános tapasztalatait, gondolkodását és viselkedését. A szorongás elnyomja a gyermek minden megnyilvánulását, fenyegetettnek érzi magát és bezárkózik magában, ami a védekezés módja. A szorongás belső mentális feszültséget okoz, ezért nyugtalansággal társítható. A feszültség rontja a figyelem és a memória szintjét. Ez a gyerekeket rosszabbul tanulja, és általában rosszabb eredményekkel jár.
A kóros szorongás csökkent stressztoleranciával jár, vagyis a nehézségek fokozódnak, pl. iskolakezdéskor, családváltáskor, elválva a szülőktől stb. Kora életkorban a túlzott szorongásos rendellenességgel küzdő gyermekek általában kifejezetten nyugtalanok, gyakran intenzíven sírnak. Kisgyermekeknél és óvodáskorú gyermekeknél ez zártság, passzivitás, elégtelen kezdeményezőkészség, gyakori étkezési vagy alvászavarok formájában nyilvánul meg. A túlzott szorongás az óvodásokban nyilvánul meg azáltal, hogy ujját szívja, körmét harapja vagy tépi a haját, így enyhíti a feszültséget. Az ebben a rendellenességben szenvedő gyermekek még mindig feszültek, néha az iskolában néha mintha egy székhez ragadnának, ill. jelentősen mobil.
Fóbiás szorongásos rendellenesség
Irracionális, aránytalan félelem jellemzi mindentől, ami önmagában nem veszélyes. A fantázia és a valóság elégtelen megkülönböztetésének eredményeként a gyermekeknek számos félelme és fóbiája jelentkezik, különösen az óvodás korban, amikor fantáziájuk rendkívül aktív. Ezek a gyermekkori fóbiák általában átmeneti jellegűek, és csak néha befolyásolják a később kialakuló mentális egészségügyi problémákat felnőttkorban.
Néha a gyermek félelme, ill. a fóbia lassan fejlődik, máskor a fóbia kialakulásának és kialakulásának oka traumatikus élmény, amely sokkolja, megrémíti vagy kellemetlenül meglepi a gyermeket. Óvodás korban különféle félelmek keletkeznek, pl. egerektől, pókoktól, kutyáktól, orvosoktól kezdve, és felnőttkorukig is fennmaradhatnak. A gyermek életének negyedik éve után az úgynevezett félelem hozzáadódik a konkrét tárgyaktól vagy helyzetektől való általános félelmekhez. képzeletbeli félelmek - szellemektől, szellemektől vagy sötétségtől.
Madárijesztő fóbia
A fóbia indokolatlanul erős és tartós félelem, amely gyermekeket és felnőtteket egyaránt sújt. Egyes fóbiák jellemzőek a gyermekekre - sötétségtől való félelem, állatok, orvosi vizsgálatok, iskola, de az életkor előrehaladtával fokozatosan eltűnnek. Három éves kor körül pl. a gyermek abbahagyhatta az idegenektől való félelmet. Hat éven belül várhatóan még mindig tartanak attól, hogy elszakadnak szüleiktől, kórházi ápolásból, természetiskolától vagy nyári tábortól. A fóbia a leginkább idegesítő, különösen az iskoláskorú gyermekek számára, mert a félelem kényelmetlenné teheti a tesztelést, amikor az egész osztály előtt válaszol.
Kutatások kimutatták, hogy az iskolások mintegy harmada szenved ún társadalmi fóbia, vagyis az emberektől való félelem. Krónikus félelem attól, hogy más emberek megfigyeljék és megítéljék őket, félelemtől, hogy félrevezetik vagy megalázzák. A szociális fóbia megnyilvánulásai közé tartozik az étkezéstől, az ivástól vagy a beszédtől való félelem olyan emberek csoportja előtt, akiknek olyan tünetei vannak, mint kipirulás, súlyos izzadás, kézfogás vagy egész test. A pubertás valószínűleg a szociális fóbia leggyakoribb időszaka. A probléma az, hogy pubertáskor egy fiatal embert keresnek, még nincs tapasztalata, és nagyon kétségei vannak önmagával szemben. Kedvelni akarja az ellenkező nemet, és ugyanakkor átéli azt az érzést, hogy lehetetlennek tűnik, nemcsak megjelenése, hanem intelligenciája és esze szempontjából is.
Ezen felül a saját identitását keresi. Az iskolai fóbia egyfajta szociális fóbia, amikor a gyermek fél az iskolába járástól és mindentől, ami azt képviseli, beleértve a tanulást és a tanárokat is. A gyermek valóban fél az iskolai sajátos helyzetektől vagy konfliktusoktól - saját kudarcától, a tanárok igazságtalan értékelésétől, a nem megfelelő pedagógiai megközelítéstől és a kapcsolattartástól más gyerekekkel. Az ebben a rendellenességben szenvedő gyermekek általában csendesek, jól teljesítenek az iskolában, és gyakran perfekcionisták. Szorongásuk szintjét általában jelentősen növelik a különböző szomatikus tünetek, például fejfájás, hányinger, hasmenés stb. leggyakrabban reggel, mielőtt iskolába járna, és alvási rendellenességekben is szenvedhet.