tbl flm 90x1 mg (blis.PVC/PE/PVDC/Al)
A jellemzők összefoglalójának (SPC) tartalma
AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
1 mg filmtabletta
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Minden tabletta 1 mg anasztrozolt tartalmaz.
Ismert hatású segédanyag: minden tabletta 93 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz (lásd 4.4 pont).
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Filmtabletta.
Fehér, filmtabletta, kerek, mindkét oldalán domború tabletta, egyik oldalán „ANA” és „1” felirattal.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Előrehaladott emlőrák kezelése posztmenopauzás nőknél.
Az emlőrák korai invazív stádiumának adjuváns kezelése posztmenopauzás nőknél, pozitív hormonreceptorokkal.
A korai stádiumú emlőrák adjuváns kezelése olyan hormonreceptor-pozitív posztmenopauzás nőknél, akiket tamoxifen adjuvánssal kezeltek 2-3 évig.
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
Felnőtt betegek, ideértve az időseket is
Naponta egyszer egy tablettát (1 mg) kell szájon át bevenni.
A korai stádiumú invazív hormon receptor-pozitív emlőrák adjuváns endokrin kezelésének ajánlott időtartama posztmenopauzás nőknél 5 év.
Speciális betegcsoportok
Az anasztrozol alkalmazása gyermekeknél és serdülőknél nem javasolt, mivel a biztonságosságra és a hatásosságra vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre (lásd 4.4 és 5.1 pont).
Vesekárosodás
Enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél az adag módosítása nem ajánlott. Az anasztrozolt óvatosan kell alkalmazni súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.4 és 5.2 pont).
Májkárosodás
Enyhe májbetegségben szenvedő betegeknél az adag módosítása nem ajánlott. Közepes vagy súlyos májkárosodásban szenvedő betegek körültekintéssel jár (lásd 4.4 pont).
Az anasztrozolt szájon át alkalmazzák.
4.3 Ellenjavallatok
Az anasztrozol ellenjavallt:
- terhes vagy szoptató nőknél.
- anastrozollal vagy bármely segédanyaggal szembeni túlérzékenységben szenvedő betegeknél
szakaszban említett.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Az anasztrozolt nem szabad menopauzás nők előtt alkalmazni. Minden olyan betegnél, akiben a menopauza kétséges, a menopauzát biokémiai úton kell meghatározni (luteinizáló hormon - LH, follikulus stimuláló hormon - FSH és/vagy ösztradiol szint). Nincsenek adatok, amelyek alátámasztanák az anasztrozol és LHRH analógok alkalmazását.
Kerülni kell az anstrozol és tamoxifen vagy ösztrogén tartalmú terápia együttes alkalmazását, mivel ez csökkentheti annak farmakológiai hatását (lásd 4.5 és 5.1 pont).
Hatás a csont ásványi sűrűségére
Az anasztrozol csökkenti a keringő ösztrogénszintet, ezért csökkenést okozhat a csont ásványi anyagsűrűségében, és ennek következtében megnövekedhet a törés kockázata (lásd 4.8 pont).
Osteoporosisban szenvedő vagy ennek kitett nőknél a kezelés kezdetén és utána rendszeres időközönként formálisan fel kell mérni a csont ásványianyag-sűrűségét. A csontritkulás kezelését vagy megelőzését megfelelő időben kell elkezdeni, és szorosan ellenőrizni kell. Posztmenopauzás nőknél specifikus kezelés, pl. biszfoszfonátok, amelyek megakadályozhatják az anasztrozol miatti további csontásvány-veszteséget (lásd 4.8 pont).
Májkárosodás
Az anasztrozolt nem vizsgálták közepes vagy súlyos májkárosodásban szenvedő emlőrákos betegeknél. Májkárosodásban szenvedő betegeknél fokozódhat az anasztrozol expozíció (lásd 5.2 pont). Az anasztrozolt óvatosan kell alkalmazni közepesen súlyos vagy súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.2 pont). A kezelésnek az egyes betegekre vonatkozó előny-kockázat értékelésen kell alapulnia.
Vesekárosodás
Az anasztrozolt nem vizsgálták súlyos vesekárosodásban szenvedő emlőrákos betegeknél. Anastrozol expozíció súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (GFR és
és a betegségektől mentes túlélés magában foglalja a betegség megismétlődésének minden esetét, és a lokális-regionális betegség megismétlődésének, az új kontralaterális emlőrák, a távoli betegség megismétlődésének vagy bármely okból bekövetkezett halálának első előfordulásaként van meghatározva.
b Távoli betegség nélküli túlélés a távoli betegség vagy halál első előfordulása (bármilyen okból).
c A betegség megismétlődésének ideje a lokális-regionális betegség megismétlődésének, az új kontralaterális emlőrák, a távoli betegség kiújulásának vagy az emlőrák okozta halálozásnak az első előfordulása.
d A betegség kiújulásáig eltelt időt a távoli betegség megismétlődésének vagy az emlőrák okozta halálozás első előfordulásának definiálják.
e A meghalt betegek száma (%).
Az anasztrozol és a tamoxifen kombinációja a tamoxifennel összehasonlítva nem mutatott semmilyen hatékonysági hasznot minden betegben, sem a hormon receptor pozitív populációban. A vizsgálat során ebben a csoportban abbahagyták a kezelést.
A medián 10 éves követés után az anasztrozol terápiás hatásait ismét összehasonlították az idővel és idővel a tamoxifennel. Az eredmények összhangban voltak a korábbi elemzésekkel.
A korai invazív hormon receptor pozitív emlőrák adjuváns kezelése adjuváns tamoxifennel kezelt betegeknél
Egy III. Fázisú klinikai vizsgálatban (osztrák emlő- és végbélrák-vizsgálati csoport [ABCSG] 8) 2579 posztmenopauzális nő vett részt hormonreceptor-pozitív korai emlőrákban, akik műtéten estek át sugárterápiával vagy anélkül, illetve kemoterápia nélkül (lásd alább), medián követés után 24 hónapon belül az anasztrozolra való áttérés 2 éves tamoxifen adjuváns kezelés után statisztikailag jobb eredménymentes túlélést eredményezett a tamoxifen-kezelést folytató betegekéhez képest.
Két másik hasonló vizsgálat (GABG/ARNO 95 és ITA) - amelyek egyike műtétet és kemoterápiát követően is részt vett -, valamint az ABCSG 8 és a GABG/ARNO 95 vizsgálatok kombinált elemzése alátámasztotta ezeket az eredményeket.
Az anasztrozol biztonságossági profilja ebben a 3 vizsgálatban összhangban volt a menopauza utáni, hormonreceptor-pozitív korai emlőrákban szenvedő nők ismert biztonsági profiljával.
Csont ásványi sűrűség (BMD)
Egy III/IV fázisú vizsgálatban (Anastrozole és Bisphosphonate Risedronate [SABER] vizsgálata) 234 posztmenopauzás nőt, korai hormonreceptor-pozitív emlődaganatot, 1 mg/nap anasztrozolként soroltak be, és csont törékenységre osztották - egy olyan csoportba, ahol alacsony, közepes és magas kockázatú. Az elsődleges hatékonysági paraméter az ágyéki gerinc csontsűrűség-elemzése volt, DEXA-vizsgálat segítségével. Minden beteg D-vitamint és kalciumot szedett. Az alacsony kockázatú csoportba tartozó betegek egyedül anastrozolt kaptak (n = 42), a közepes kockázatú csoportba tartozó betegeket randomizálták anasztrozol + 35 mg risedronát hetente egyszer (n = 77) vagy anastrozol + placebo (n = 77) alkalmazásával. a magas kockázatú csoportba tartozó betegek hetente egyszer anastrozolt + 35 mg risedronátot kaptak (n = 38). Az elsődleges végpont az ágyéki gerinc csontsűrűségének változása volt 12 hónap elteltével a kiindulási értékhez képest.
Egy 12 hónapos pivotális elemzés azt mutatta, hogy az anasztrozol 1 kombinációjának alkalmazása esetén a csonttörékenység miatti közepes és magas kockázatú betegeknél a csontsűrűség csökkenése (a DEXA-vizsgálat alapján az ágyéki gerinc csontsűrűségével értékelve) nem csökkent. . mg/nap + 35 mg risedronát hetente egyszer. Ezenkívül a BMD csökkenését figyelték meg a csonttörés alacsony kockázatával járó betegek csoportjában, önmagában napi 1 mg anasztrozollal kezelteknél, de ez statisztikailag nem volt szignifikáns. 12 hónapos kezelés után ezek a megállapítások egy másodlagos hatékonysági változóban tükröződtek, mint a teljes ágyéki ásványi sűrűség változása a kiindulási értékhez képest.
Ez a tanulmány bizonyítékot szolgáltat arra vonatkozóan, hogy a biszfoszfonátok alkalmazása az esetleges csontásványi anyag-veszteség kezelésében megfontolható lehet anastrozol-kezelésbe bevont, korai emlőrákban szenvedő posztmenopauzás nőknél.
Az anasztrozol nem javallott gyermekek és serdülők számára. A hatékonyságot a gyermekek és serdülők vizsgált populációiban nem igazolták (lásd alább). A kezelt gyermekek száma túl korlátozott volt ahhoz, hogy megbízható biztonsági következtetéseket lehessen levonni. Nincsenek adatok az anasztrozol-kezelés hosszú távú hatásairól gyermekeknél és serdülőknél (lásd még 5.3 pont).
Az Európai Gyógyszerügynökség lemondott az anasztrozollal végzett vizsgálatok eredményeinek benyújtására vonatkozó kötelezettségről az alacsony növekedésű gyermekek és serdülők populációjának egy vagy több alcsoportjában növekedési hormonhiány (GHD), heretoxikózis, gynecomastia és McCune-Albright szindróma miatt (lásd: 4.2. szakasz).
Alacsony növekedés a növekedési hormon hiánya miatt
Egy randomizált, kettős-vak, multicentrikus vizsgálatban 52 serdülő (11-16 éves) fiút értékeltek GHD-vel, akiket 12-36 hónapig 1 mg/nap anasztrozollal vagy placebóval és növekedési hormonral kombináltan kezeltek. Csak 14 anasztrozollal kezelt beteg fejezte be a 36 hónapos kezelést.
A placebóval összehasonlítva nem tapasztaltak statisztikailag szignifikáns különbséget a növekedéssel kapcsolatos paraméterekben, azaz. j. a felnőttek előre jelzett magasságában a magasság, a standard deviációs pontszám (SDS) és a növekedési sebesség. A végső magasságra vonatkozó adatok nem álltak rendelkezésre. Míg a kezelt gyermekek száma túl korlátozott volt ahhoz, hogy megbízható biztonsági következtetéseket lehessen levonni, az anasztrozol csoport a törések gyakoribb előfordulását és a csont ásványianyag-sűrűség csökkenésének tendenciáját mutatta a placebóhoz képest.
Egy nyílt, nem összehasonlító, multicentrikus vizsgálat anastrozol + bikalutamiddal kezelt férfiaknál 14 férfit (2-9 éves korig) szenvedett familiáris férfi pubertással (pubertas praecox) férfiaknál, más néven heretoxikózisként. Az elsődleges cél ennek a kombinációs kezelésnek a hatékonyságának és biztonságosságának meghatározása volt 12 hónap alatt. A 14 beiratkozott beteg közül tizenhárom befejezte a 12 hónapos kombinált terápiát (1 beteg nem jelent meg nyomon követésre). 12 hónapos kezelés után nem figyeltek meg szignifikáns különbséget a növekedési ütemben a növekedés üteméhez képest a vizsgálatba való belépés előtti 6 hónap során.
Vizsgálatok gynecomastia-ban szenvedő betegeknél
A 0006-os vizsgálat randomizált, kettős-vak, multicentrikus volt, és 82 kamasz fiú (11-18 éves és idősebb) volt, akiknél több mint 12 hónapig nőgyógyászat volt, napi 1 mg anasztrozollal vagy napi 6 hónapig placebóval kezelve.
Nem volt szignifikáns különbség az 1 mg anasztrozol csoport és a placebo csoport között azon betegek számában, akiknek a mellmennyisége 6 hónapos kezelés után legalább 50 százalékkal csökkent.
A 0001-es vizsgálat nyílt, ismételt dózisú farmakokinetikai vizsgálat 1 mg/nap anasztrozollal 36 fiúnál, pubertáskorban, kevesebb mint 12 hónapig tartó gynecomastia esetén. A másodlagos végpontok a következők voltak: azoknak a betegeknek az aránya értékelése, akiknél mindkét mellméret 50% -kal csökkent a 6 hónapos vizsgálati kezelés után a kiindulási értékhez képest (a kezelés első napja); a kezelés tolerálhatóságának és biztonságosságának értékelése. 6 hónap elteltével a fiúk 56% -ánál (20/36) 50% -kal és nagyobb mértékben csökkent a teljes mellmennyiség. .
Tanulmányok McCune-Albright-szindrómás betegeknél
A 0046-os vizsgálat egy nemzetközi, multicentrikus, nyílt, feltáró vizsgálat volt, amelyben anasztrozolt adtak 28 McCune-Albright-szindrómás (MAS) lánynak (2-10 éves korig).
Az elsődleges cél az 1 mg/nap anasztrozol biztonságosságának és hatékonyságának értékelése volt MAS-ban szenvedő betegeknél. A vizsgálat hatékonysága azon betegek arányán alapult, akik megfeleltek a hüvelyi vérzés, a csontkor és a növekedési sebesség meghatározott kritériumainak.
A kezelés során nem tapasztaltak statisztikailag szignifikáns változást a hüvelyi vérzési napok gyakoriságában. Nem figyeltek meg klinikailag jelentős változásokat a Tanner skálában, az átlagos petefészek térfogatában vagy az átlagos méh térfogatában. A kiindulási értékhez képest a kezelés során nem figyeltek meg statisztikailag szignifikáns változásokat a csontkor növekedésének mértékében. A növekedési sebesség (cm/év) jelentősen csökkent a kiindulási állapothoz képest (p