Állandóan a súlygal foglalkoztam
Kamaszkorban azonban nem tudtam megbirkózni a testemben bekövetkezett változásokkal. Mindig nagyon karcsú voltam, de hirtelen elkezdtem hízni, pedig sokat sportoltam. Ebben az időszakban nagyon szerettem enni. Nem tudtam normális jóllakottságot érezni az ételtől. Gondolatomban folyamatosan foglalkoztattam azokat a súlyokat és kalóriákat, amelyeket a női magazinokból megtanultam számolni napi bevitelük ellenőrzése érdekében. Minden hirtelen csak a súlyom és az alakom körül forog.
Kezdtem úgy látni az ételt, mint ami csak megterhel. Tudat alatt kezdtem el kerülni őt. Győzelemnek tekintettem, amikor nem kellett sokat ennem. De a test a sajátját kérte. Próbáltam mindenféle tevékenységet végezni, csak hogy ne kelljen enni. Amikor ismét jól ettem, nem tudtam kitalálni, mikor volt elég. Mondtam magamnak, hogy normális, hogy többet kell ennem. Viszont már nem volt "flapom", ami azt jelezte, hogy a gyomor tele van. Kezdtem rosszul lenni, és továbbra is csak az ételre gondoltam. Ez a napi belső küzdelem befolyásolta a pszichémet. Tizenhat éves koromban hányással kezdtem csökkenteni a felesleges étrendet. Rájöttem, hogy hülyeséget cselekszem, de akkor nem láttam más megoldást. Eleinte csak havonta egyszer, de később hetente háromszor. Mindig megígértem magamnak, hogy nem csinálom újra, de hiába. Erősebb volt, mint erős akaratom. Segítségre volt szükségem.
Félve és szigorítva
Boldogtalan voltam, de senkiben sem mertem megbízni. Emlékszem, a mennybe hívtam, abban a reményben, hogy ez megváltozik. Az egész anyagcserém fokozatosan megszakadt, abbahagytam a megfelelő emésztést, allergiát kezdtem szenvedni különféle ételekre, például citrusfélékre, savanyú és fűszeres ételekre, még kenyérre és tejtermékekre is. Sok időt vesztettem akkoriban. Kívülről minden rendben nézett ki, de senki sem tudta, mi zajlik bennem. Magam képe nagyon torz lett, megdöbbenteni és feszülni kezdtem. Amikor valaki a környékről megdicsérte az alakomat, el sem hittem, bűnösnek éreztem magam, hiányzott a belső szépség.
2004-ben karácsonykor kaptam egy húgomtól egy könyvet, aminek a címe: Te többet vagy, mint te mérsz. Ebben a korban nehéz volt megértenem, hogy identitásomat nem kell ideális alakra alapozni. A női magazinok folyamatosan meggyőztek arról, hogy nehezebb lesz az életben, ha nincs az ideális súlyom. És valahogy elhittem. Az idősebb nővér már ismerte az Úr Jézust, és anyámmal sokat imádkoztak értem. Emlékszem, egyszer azt mondtam nekem, hogy Isten nem haragszik rám, és minden megpróbáltatásban segíteni akar. Attól féltem, hogy ez az ügy felszínre került, és ezért elítélnek. Ettől kezdve kezdtem gondolkodni Istenről.
Miután imádkoztam a bulimia bilincseiből való szabadulásért, szó szerint éreztem, hogy Isten megtörte az engem lekötő láncokat. Megkértem, hogy állítsa helyre az emésztésemet és a pszichémet. Az eredmény? Már nem vagyok allergiás azokra az ételekre, amelyeket nem szabad enni.
Megszabadult a bulimia
A nővérem azt tanácsolta, próbáljam meghívni Jézus Krisztust a világomba, hogy húzzon ki abból a csapdából, amelybe beleestem. Megismerkedtem azzal, amit Jézus értem tett a kereszten, tökéletes jellemével és önzetlen szeretetével. Megértettem, hogy az éhség, amit folyamatosan éreztem, nem csak az ételről szól. A lelkem volt az, amit nem tudtam eléggé táplálni. Ma már tudom, hogy ez egy spirituális éhség volt, amelyet akkor még nem értettem. A húgomtól kaptam a Bibliát és elkezdtem olvasni belőle. Meglepetésemre fokozatosan abbahagytam csak az ételeket. Minél több időt töltöttem Isten szavával, annál nagyobb elégedettséget éreztem, szó szerint jóllakott voltam.
Jézus azt mondta, hogy étele Atyja munkájának elvégzése volt. Találtam olyan kenyeret is, amely valóban telít.
Ma minden nap szívesen olvasom Isten Igéjét, amelyből erőt és bátorítást merítek. Imádkozom, hogy Isten adja nekem a mindennapi kenyeremet. Úgy látom, hogy az Úr bölcsességet ad nekem különféle döntésekhez, megtanulom a helyes elveket. Megtapasztalom Isten gyógyító erejét, válaszokat kapok az imákra, világosan tudom, hogy Isten keze és kegyelme mindig velem van.
Miután imádkoztam a bulimia bilincseiből való szabadulásért, szó szerint éreztem, hogy Isten megtörte az engem lekötő láncokat. Megkértem, hogy állítsa helyre az emésztésemet és a pszichémet. Az eredmény? Már nem vagyok allergiás azokra az ételekre, amelyeket nem szabad enni. Egészséges vagyok, még szakemberhez sem kell mennem. Stabil súlyom van, a magasságomnak megfelelő. Agyamban már nem foglalkozom vele. Nem félek a hízástól. Valahányszor azon kapom magam, hogy a szokásosnál gyakrabban nyitom ki a hűtőszekrényt, eszembe jut, hogy itt az ideje egy másik ételnek, az isteni ételnek, amely még jobban kielégít.
Meggyógyult és boldog Istenben
Jézus teljesen elnyerte a szívemet. Egy istentiszteleti csapat tagja vagyok, házi csoportot vezetek lányok számára, és segítek az Élet Szava fiatalságában is. Már nem félek elmondani a történetemet, és nem is érzem magam hülyének, mert az irgalmas Isten mindent megbocsátott nekem, és új esélyt adott. A recepción dolgozom a világ egyik legkeresettebb ötcsillagos szállodájában, ahol naponta kapcsolatba kerülök a világ számos országának különféle embereivel. Mivel a középiskolában tanultam a szálloda menedzsmentjét, nagyon szeretem ezt a munkát az embereknél, és közel áll hozzám. Szeretném, ha életmódom más embereket vonzana Jézushoz, és minél többen tudatosítsák őket a hű és szerető Isten által kínált üdvösségben és megnyugvásban.