Szerzői: Gašpieriková I.

akut

Munkahely: Gasztroenterológiai Osztály SZU és LFUK, UNBa St. Hospital.
C.a M., Antolská 11, 851 08 Pozsony

Absztrakt: Bevezetés: Az akut hasnyálmirigy-gyulladást nem bakteriális gyulladás indítja el, amely a hasnyálmirigy-enzimek intraacináris aktivációján alapul, majd autodemésztő hatással. Az infláció helyi, valamint szisztémás gyulladásos reakcióhoz vezet. Az akut hasnyálmirigy-gyulladás enyhe és súlyos formájának megkülönböztetése elengedhetetlen a betegség prognózisának és a terápiás megközelítés megválasztásához. Ebben az összefüggésben az antibiotikum-terápia kérdése továbbra is aktuális. Az ATB megelőző beadása a nekrózisos fertőzés vagy a tályogképződés megelőzése érdekében nem javallt. Az akut hasnyálmirigy-gyulladás korai szakaszában csak gyulladás van jelen, nem fertőzés. A baktériumok csak akkor jutnak be a sejtekbe, ha kialakul a CARS (kompenzatív gyulladáscsökkentő válaszreakció szindróma), amelynek klinikai megnyilvánulása a SIRS. A fertőzött nekrózis egyértelműen jelzi az ATB beadását. A rendelkezésre álló adatok szerint azonban az akut hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedő betegek körülbelül egyharmadát ATB-vel kezelik.

Célkitűzések: A vizsgálat célja az akut pancreatitis progresszióját jelző markerek azonosítása az ATB beadásának szükségességével.

Módszer: Saját akut hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedő betegcsoportunk retrospektív vizsgálatában meghatároztuk az ATB potenciális hatását jelző markereket a leukociták, a C-reaktív fehérje, a prokalcitonin, az amilázok és a lipázok értékének monitorozásával.

Következtetés: Akut pancreatitisben szenvedő betegcsoportunkban az ATB alkalmazása 150 mg/l feletti C-reaktív fehérje értéknél sikeresnek bizonyult.