Az egyik dolog, ami megkülönböztet minket a Földön élő többi állattól, a mosolygás képessége. Valószínűleg ez egyike azon kevés pozitív tulajdonságnak, amelyet az emberek még mindig használnak nekem, bár nem mindenhol és nem is mindenki számára. Otthon általában csak mosolyoghatunk szeretteinken, és még ez sem írott szabály. Az emberek homlokát ráncolják, és emellett csak 16 izmot kell bevonni a tevékenységbe, és ez a probléma után következik. Azonnal egy kicsit szebb lesz a nap, ha a másik megint elmondja, még akkor is, ha valaki teljesen idegen.
És mit kell tennie egy ilyen orvosnak? Végül is főleg idegenekkel kerül kapcsolatba, akik nem sokat nevetnek, amikor kórházba kerültek. Ez egy nagyon komoly kérdés, amelyre sokan nem tudnak, vagy csak nem akarják tudni a választ. A mentős munkája egy fontos dologgal jár. Mosolyogni ott is, ahol senki sem akar nevetni. Ez minden bizonnyal nagyon nehéz feladat, amelyet az orvosok többsége nem tart meg, és ez vonatkozik az orvosokra, az ápolókra, de a mentőkre és a takarítókra is. Sokan sok évnyi munka után nem veszik észre, vagy éppen elfelejtették, mennyire fontos, hogy egy ágyra függő ember arcán mosolyogjon, hogy segítsen másnak. Esetünkben mentős. A nap ilyenkor másképp néz ki egy ilyen ember számára, mintha egy komor nővér jönne hozzá, aki megmutatja, hogy elég volt a problémájából. De a problémákat félre kell tennünk és el kell dobnunk, mielőtt belépnénk a kórházba, mert a betegnek elég a problémája. Problémája a kórház. De a valóság teljesen más, és gyakran az egészségügyi szolgáltató problémái fontosabbak, mint a beteg problémái. A mentős elfelejti, hogy valakinek dolgozik, és ez a legfontosabb. A beteg gyakran csendesen hallgat, és gyakran egyáltalán nem tiltakozik az ilyen ellátás ellen, még akkor sem, ha neki joga van.
Eddigi munkámból már van tapasztalatom arról, mennyire fontos mosolyogni. Néha azt is érzem, hogy káros, mert akkor a betegek úgy érzik, hogy minden, amit csinálnak, rendben van, még akkor is, ha például megsértik a kórházi rendszert. Foglalkozási betegségnek hívom, mert mindig mosolyogok, függetlenül attól, hogy ki a férfi. És erről beszélek alkoholistákról és antiszociális emberekről, akik nem tudnak mást, csak az alkoholt. De az ember ember, függetlenül attól, hogy él. Többször észrevettem, hogy inkább hozzám fordulnak, mint egyik kollégámhoz, és néha nevetségesnek tűnik számomra, de kellemes érzés is. A mosoly valóban gyógyító erő. Nem a testet, hanem a lelket gyógyítja, és ez nagyon fontos egy betegségben szenvedő ember számára. Legyen szó influenzáról vagy rákról. A mosoly általában csak mosolyog, és akkor az emberek kedvesebbek egymásnak, és jobban bíznak egymásban. És a beteg és az ápoló közötti bizalom a legfontosabb az ápolási ellátás kezelésében és nyújtásában.
Az az elképzelés, hogy a mosoly békét hoz a beteg ágyánál, valóban igaz és nagyon fontos az ápoló munkája szempontjából, ezért mindenkinek, aki a páciensnél dolgozik, magától értetődőnek kell tekintenie és követnie kell munkájában. Azt hiszem, már megtettem, és ezért találom szépnek a munkát, és nem veszem tehernek vagy szükségszerűségnek.