gyermekeknél

Hogyan befolyásolja a gyermekek beszédének fejlődését, amikor a szülők kicsinyítőket és különféle nem szabványos kifejezéseket használnak?

Gyermek születése után a szülő kifejezése és szókincse gyakran változik. Az olyan bújós szavak kerülnek előtérbe, mint a papama, játék, buzz, ňu-ňu-nu és mások, és a szülők szinte minden kapcsolatukban használják őket a gyerekkel. Van azonban olyan szülők csoportja, akik alapvetően ellenzik a zsíros beszédet, másrészt vannak, akik közvetlenül imádják és csak így kommunikálnak. Mennyire és mikor előnyös?

Gyermekbeszéd

A gyermekek beszéde minden nyelvi szinten jelentősen eltér a felnőttekétől. Az egyes szintek azonban egyszerre fejlődnek. A beszédfejlődés alapfeltétele a beszéd előtti időszak, amelyben elsősorban a felnőttek mondanivalójának megértése a kérdés. A gyermek reagál a felnőttre. Az első jel a dolgokra mutat. Az első évig a gyermek elsősorban csak gesztusokkal, arckifejezésekkel és hangok kiadásával kommunikál. Néha az első szavak 12-18 hónapos korban jelennek meg, de ez valamivel később megtörténhet. Körülbelül 15 hónaposan a csecsemőnek képesnek kell lennie körülbelül 15 szó megfelelő használatára, pl. anya, apa, havo, adj, popa és hasonlók. Kétéves kora körül rövid, kétszavas mondatokat kezd használni. 2 és 4 éves kor között a gyermek megtanulja a nyelvtan alapjait, és a szókincs 1000 szóra bővül. Ebben az időszakban a gyermek saját, saját szavakat alkot. 4 éves korukban már nyelvtanilag helyes mondatokat alkotnak, és a szókincs is bővül.

Gyerek szavai

A beszédük részét képező gyermekek szavai magukban foglalják az összes szót, amely a gyermek, de a szülő produkciója is. Különösen a gyerekekkel folytatott beszélgetések során olyan bújós szavakat és kicsinyítő szavakat használnak, amelyek jellemzőek a gyermekekre. Ezek speciális gyermeki kifejezések, pl. ordít, mint egy ütem, ordít, mint egy alvás, havo, mint egy kutya és még sok más. A másodlagos, gyermeki szavak felhasználhatók minden olyan kommunikációban is, amely érzelmileg pozitív színű: állatokkal, növényekkel, szerelmesek közötti "kommunikációban". Az úgynevezett alkalmi jellegűek. Ezek olyan kifejezések és nevek, amelyek csak egy bizonyos családra, ill. bármelyik tagjának, pl. fogantyúként kezek, fejek fejként és hasonlók. A gyermekek pozitív érzelmeket fejeznek ki különösen a szeretteik alkalmi megnevezésében (amikor anyával beszélnek: "Én vagyok a mojkód és te vagy a tvojom"), az állatokkal és a játékokkal (kegyetlenség - kutya, bogár.). Az említett alkalmi jellegek megléte tehát annak bizonyítéka, hogy a gyermekek szavaiban valóban pozitív érzelmi jel van bennük, és hogy a felnőttek nemcsak keresik és használják ezeket a szavakat, hanem maguk is formálódnak annak érdekében, hogy kifejezzék a gyermekkel fennálló erős érzelmi kapcsolatukat.

Milyen hatással van a szülő a gyermek beszédének fejlődésére?

A gyermek összes képességének elsajátításának alapja, beleértve a beszédet is, az utánzás és a példakép. A gyermek nemcsak a szülő viselkedését, hanem a beszédét is tükrözi. A beszédfejlődést főleg az a környezet befolyásolja, amelyben él, és a szülők, akikkel az idejének nagy részét tölti. Minél ösztönzőbb és kedvezőbb a környezet, annál valószínűbb, hogy a gyermek egészséges és természetes beszédet alakít ki. A beszéd elsajátításakor valószínűleg a szülő nyelvi érzékenysége a legfontosabb. Ez a képesség annak felismerésére, hogy a gyermek melyik nyelvfejlődési periódusban van, és ennek alapján beállíthatja beszédét. A gyermekkel való kommunikáció során a szülőnek csak fokozatosan kell áttérnie a bonyolultabb kifejezésmódra. Képesnek kell lennie a gyermek beszédéhez való alkalmazkodásra. A probléma akkor fordulhat elő, ha a szülő elfelejti és eltúlzottan használ kicsinyítő és infantilis szavakat, amelyek akadályozhatják a gyermek fejlődését. Az első év beköszöntével a gyermek intenzívebben kezdi érzékelni és utánozni a kommunikációt. Itt fontos, hogy a szülő is alkalmazkodjon és alkalmazkodjon beszédéhez. A legfontosabb, hogy példakép legyen a gyermek számára. A helyes kiejtéssel a szülő fejleszti a gyermek beszédkészségét is.

Mit ne tegyen, amikor kommunikál a kicsikkel:

  • A kicsinyítő szavak és a gyermeki kifejezések túlzott használata.
  • Várja meg, amíg segítség nélkül megtanulnak önállóan beszélni.
  • A beszédfejlesztést bízza az óvónőkre.
  • Hasonlítsa össze más szülőkkel és gyermekekkel.
  • Figyelmen kívül hagyja a mondókákat és dalokat.
  • Bombázza őt kérdésekkel.
  • Szándékosan suttog.
  • A kommunikáció során hagyja ki a mozgást.

A szülőnek a következő kérdéseket kell feltennie magának:

  • Nem használok eltúlzott kicsinyítőket és torz szavakat?
  • Kihagyhatom a túlzott affektálást a gyerekkel való kommunikáció során?
  • Azt várom tőle, hogy megtanuljon beszélni önmagáért?
  • Túl sokáig nem késleltettem kapcsolatát a felnőttek beszédével?
  • Ha eltúlzott kenő szavak nélkül beszélek vele, az azt jelenti, hogy kevésbé szeretem?

A megfelelő beszédfejlődés szempontjából a legfontosabb egy szerető környezet, a megfelelő példaképekkel. A szülőnek elég érzékenynek kell lennie ahhoz, hogy időt, figyelmet, türelmet és szeretetet adjon a gyermeknek egész nap és minden nap. Nincs annál kellemesebb, mint egy gyerekkel együtt énekelni, játszani vele, megtanítani megismerni a környékbeli embereket és tárgyakat, együtt nézegetni a könyveket és a lehető legtöbbet beszélgetni.