Gejza Hudec, az építész testvére (1907. február 22. - 1933. február 23.)
Juraj Hudec családjának utolsó gyermeke, Hudec Gejza (Hugyecz Géza), aki a család legnagyobb terjeszkedése során született, és egy építőipari társaság új családi villában, 1907. február 22-én született. 1913 és 1921 között, Besztercebánya, 1922-ben a pozsonyi evangélikus gimnázium ötödik éve. Ez a család teljes szétesésének időszaka volt - apja halála, anyja halála, Besztercebánya összes családi vagyonának elvesztése.
Az egyetlen bizonyosság a testvérek összetartása volt. 1922 óta a Jánossi család - Jolana nővér, aki feleségül vette Jánossi István professzort. Mivel a kenyérkereső nem beszélt szlovákul, pedagógiai munkáját Budapesten folytatta, ahol Gejza is folytatta tanulmányait.
Családi hagyományai, valamint tehetsége előre jelezte, hogy diploma megszerzése után (1925 - 1929, Budapest) építészetet tanuljon. Ladislav idősebb testvér bátyja Sanghajba érkezését tervezte, sőt a társaságát is neki akarta hagyni. Nagyon tehetségesnek tartotta. Gejza gond nélkül folytatta tanulmányait, de gazdag érzelmi élete még mindig "haza" vonzotta a szülővidékén található zöld lejtőkhöz, valamint az adrenalin-síeléshez és hegymászáshoz. Sok éremmel tért vissza Pesten a síversenyeken elért győzelmekért és régi barátok emlékeivel. Egyelőre nem tudni pontosan, mi okozta oklevél nélkül az egyetemet. 1929-ben kelt levelében megemlíti a revúcai laktanyából való visszatérését, elképzelhető, hogy tanulmányai megszakították hivatásos katonai szolgálatra való hivatását a csehszlovák hadseregben.
Azonnal megkapja Ladislav utasítását, hogy utazzon Sanghajba az USA-n keresztül, de csak pénzt küld neki, hogy az USA-ba utazzon. A következő utazását Sanghajba saját keresetéből kellett megtennie, miközben tökéletes angolt tanult. New York-i besztercebányai barátjának írt levelében ismerteti helyzetét. Sanghajba került, de a testvérek kapcsolata nem javult. Geisha függetlenné vált, és sajnos csak rövid ideig élte a saját életét. Az amerikai út során már megműtötték a belét, és ezt Sanghajban tragikus befejezéssel megismételték. 1933. február 23-án halt meg. 1934-ben a besztercebányai családi kriptában temették el.
Részlet egy barátlaprólNew Yorkból írt Cornel Reinhardnak (az eredeti megfogalmazásban látható):
Címzett: Reinhardt Kornél bankjegyző
Horná ul. 8.
Besztercebánya
Cseh-Szlovákia Prága 1930. február 16., Besztercebánya 1930. február 18.
Feladó: G. G. Hugyecz
New York 1930. február 3
Kedves Koro! New York február 2 1930
Ne haragudj, hogy ilyen sokáig kellett várnod, de most tényleg nincs időm
levelek írására. Most is csak gyorsan írok, ami eszembe jut,
szisztematikusan. Megbocsátasz? 4 hétig mentem dolgozni
az én szakterületem, de fizetéshez való jog nélkül nem kaptam meg. Az arányok
munkanélküliek milliói nagyon rosszul vannak az őszi tőzsdei összeomlás után + az Unióban,
nagyrészt New Yorkban. Mindenhol csökkentik az alkalmazottak számát. Egy hónap
Építészeknél jártam építkezéshez, és rajzolói munkát kerestem,
építő, bérmunkás még szabadon tartózkodhat az építkezésen
Szeptember, amikor jelentkezni akarok az esti egyetemre.
Kizárt. Fizetés nélkül nem lehet dolgozni, a szakszervezetek nem engedik,
hogy ne vállaljam annak a munkáját, akinek fizetésre van szüksége.
De a kifejezésekhez: ha otthon ülök, soha nem tanulok utána
Angol. Munka kell, bármi is történjen. Újra vagyok
átment a városon, most más tervekkel - hogy munkát találjon. Ilyen vagyok
megtalálta az aktuális helyet - napi 1,25 dollárért és ételért vagyok pincér.
A vasárnap szabad. Ha megszámolja, rájön, hogy épp elég bérelni (25
dollár) és a villamoson - reggel és este 1 - 1 óra, amikor iskolám van
este további másfél órán át). Sebaj, jobb lesz. Este iskolába járok.
Különben remekül érzem magam. Teljesen szabadon, a saját lábamon, és élni fogok.
Igaz, jelenleg más kiadásokra sem lenne időm, ezért elfoglalt vagyok
nap. Nagyszerű érzés, hogy bármit megtehetek, amit csak akarok. És mindent megtervezek
a jövőmre vonatkozik.
Meglátom, mit tehetek vele. Látom, hogy ez kitart
amíg letelepedek. 4-5 év Amerika, majd néhány év Kína.
Ki tudja honnan megyek onnan? Mi van az unokákkal? Így tennék meg mindent
Ebben az esetben körülbelül 35 éves koráig házasodhatott volna, ha ilyen hosszú ideig tartó magányban van
nem fogja fel a vágyat, hogy öreg maradjon. (De még mindig nem hiszem el. Még később, de mégis!) Eddig annyira elfoglalt vagyok ilyen határozott tervekkel, és nem igazán aggódom
olyan veszély. Végül is könnyen várhatok 10 évet. Pont mikor
Csak ezek után fogok gondolkodni.
Bár milyen kedves lány van most a láthatáron. Kár, hogy most nem tudok megőrülni
valakinek. Úr. Burch, Laci barátja nemrég meghívott vacsorára. Általában 32 kilométerre van
New York, egy kis lakóvárosban. Két fia és egy 19 éves lánya tanul történelmet.
Lány, de mi van. Lányaink tőle tanulhatták a természetet.
Eddig csak szorosan ismerem, de ha másoknak tetszik, az boldog állapot.
Befolyásolja a nagy hölgyet? A legkevésbé sem. Természetes, azonnali, kedves -
mintha a húgom lenne (olvashatatlan) .
De mit tehetek - esténként, amikor eszembe jutnak a barátaink, őt is beosztom közéjük.
Öreg, hozzájárulhat néhány sikeres képhez - síelés, túrázás, lányok.
Egy vasárnap, amikor elkapott a síelés vágya, zöld búváringem és kartonom maradványaiból pajzs alakot készítettem. Csak eldugtam a lövését
a havas strtrai Patriától, a klubemblémák gyűjteménye és az ön által adott penész virága körül. Felakasztottam a szobám falára az ágy mellé. Lóg a fejem felett és
Engem egy filcbaba (halena baba), egy kremnicai emlékmű őriz.
Üdvözlök mindenkit. Megcsókolom Géza
(függőleges betűkkel írva az oldalon)
A Bystrice emlékművek közül Zolitól és tőled származó láncok még mindig velem vannak.
Zoli láncát a nyakamon viselem, a tiéden pedig órát. Ezen a napon