árva 1. o. árva 1 2. o. magányos 2, üres 1, elhagyatott 1
magányos 1. amely külön-külön fordul elő, másoktól távol, egyedüli a maga nemében egy adott helyen • magányos: magányos, magányos házban élt a falu végén • magányos: magányos sétáló sétált egy éjszakai utcán • elszigetelt • elválasztva • egyedül ült elszigetelten, egyedül; élt elválasztva mindentől • egyedül • pl.: autodidakta • autodidakta • apró • apró: a fa egyedül állt, autodidakta, autodidakta; egyedül maradt a kávézóban, autodidakta, autodidakta. elfelejtve: csak egy elfelejtett lámpa világított • egyetlen (egyedül a maga nemében): magányos, egyéni tiltakozásoknak nincs hatása • elszigetelt (egyedül és kivételesen előforduló): csak ott, ahol egyetlen sikoly jelent meg • elhagyva • balra/balra/magára maradt ( akit a többiek otthagytak és támogatás nélkül hagytak): magányos, elhagyott, idős emberek gondozása; fia távozása után magányos maradt a házban, (balra), (balra) egyedül • hajléktalan (aki hajléktalan): magányos, hajléktalan kutyák járkáltak a városban
o. magányos is
2. amely emberek nélkül al. egyéb élőlények • elhagyatott • üres: a gyerekek távozása után a park magányos, elhagyatott, üres • elhagyatott maradt (ahonnan valaki elhagyta; op. lakott): magányos, elhagyott rókamező • árva • árva • magányos • híg. árva: házat építeni egy árva helyen; árva, árva mezők
-
árva 1. aki elvesztette szüleit al. szülő • árva • árva: az anya halála után a gyerekek árvák, árvák, árvák maradtak • elhagyottak • magányosak • egyedül (felnőttek védelme nélkül): a gyerekek elhagyatottan, magányosan, egyedül • hajléktalanul nőttek fel (aki hajléktalan): szabadban, árva, hajléktalan Kitty macska
2. o. magányos 2, üres 1, elhagyatott 1
üres 1. ami nincs kitöltve semmivel; amelyben semmi, senki sincs (op. tele) • ki van töltve (általában a töltésre használt tárgyakról): üres, kitöltetlen pohár; kitöltetlen váza, üveg • éhes (gyomor körüli) • tiszta: tisztítsa meg a füzetet (op. leírt) • nem rögzített. üres (még nincs kitöltve): üres űrlap, mappa • sima: csupasz falak • kopár • süketek: kopár, süket fül; holt foltok • elhagyatott • elhagyatott • elhagyatott • magányos • magányos • magányos • árva • árva • árva (nincs ember, nincs élet): elhagyatott, elhagyatott ház; elhagyott, terhes régió; magányos utca; magányos, árva, árva, árva mezők • lakatlan • elnéptelenedett • elhagyatott: lakatlan, elnéptelenedett, elhagyatott falu • üreges • feltárt (belül üres): a henger belül üreges; üreges, üreges tuskó
2. belső érték nélkül, tartalom nélkül • értelmetlen • nem átfogó: üres, értelmetlen, nem átfogó kifejezések • átgondolatlan • meggondolatlan (nincs gondolat, tartalmi érték): meggondolatlan munka • közhely • mondatbeli • kifejezésszerű • flokkulens • pharylical floccules): közhely, kifejezésmondatok; pelyhes kifejezések, szavak • vas.: bölcs • mudrlant • racionális • racionális (kinéző, bölcsen cselekvő, mégis üres; a beszédről) • terméketlen • haszontalan • hiú • olcsó • pejor. reaktív (nem hoz eredményt, hasznot; op. gyümölcsöző, hasznos): terméketlen, haszontalan vita; üres, olcsó, kopár ígéretek • pren. halott: halott forma • elhagyatott • beteljesítetlen • céltalan • hiábavaló (tartalom, jelentés nélkül): élete elhagyatott, beteljesítetlen, céltalan • hiú • eredménytelen • értelmetlen • haszontalan • hiú • könyv. furcsa (sehova sem vezet, semmit sem hoz): hiábavaló, eredménytelen erőfeszítés; egy órán keresztül értelmetlen, haszontalan szavakat tettek; adj furcsa indokokat • neskl. kifejez nanič • kifej.: tompa • tompa (látszó) • pren. pejor. üreges: üreges fejű
o. akadémikus is 2
3. o. szabad 2 4. o. tompa 4
elhagyatott 1. aki élettelen, emberek nélkül; teljesen üres, elhagyott • üres: elhagyatott, üres régi kúria • futás • elsüllyedt • elhagyatott: futás, elhagyatott udvar • magányos • magányos • magányos • árva • árva • árva: magányos, magányos, magányos, árva, árva őszi mezők pusztája • pusztaság • vendégszeretetlen: lakatlan, pusztaság, pusztaság, vendégszeretetlen régió • elnéptelenedett • elhagyatott: elnéptelenedett, elhagyatott utcák • kifej.: élettelen • halott (op. életben) • pren. süket
2. amely kiteljesedés nélkül van, jelentése, tartalma, belső értéke • üres (op. Teljes, értelmes): elhagyatott, üres élet; sivár, üres lélek • értelmetlen • értelmetlen • üres • pren. pejor. kopár (általában a beszédről) • beteljesítetlen • céltalan • szomorú • szomorú • unalmas (általában az életről) • pren.: süket • halott • szub. nyúlós