századi

Elhozzuk egy francia fiú történetét, aki akkoriban háztartási név lett, egy fiúról, aki egy titokzatos pusztából származott, és a tudósok tanulmányozták, mert többet akartak tudni a nyelv eredetéről. L’Enfant Sauvage - Aveyroni győztes.

A pusztából származó fiú, később Viktor néven, 1788-1790 között született Franciaországban, Lacaune város közelében. Gyerekként szülei vagy otthagyták, vagy eltévedtek az erdőben, valószínűleg 1795 és 1797 között. A helyiek körében olyan híresztelés hallatszott, hogy a közeli erdőkben magányos gyerek járkál, 1800-ig azonban csak pletyka. Az 1800-as évek elején azonban a helyiek valóban megtalálták és megmentették. Addig törődtek vele, amíg az orvosok a párizsi Süketek Intézetébe helyezték.

pexels.com

A Viktorával kapcsolatba került lazaune-i emberek később vad lénynek minősítették, aki képtelen volt gondolkodni. Nem reagált semmilyen hangra, kivéve azokat, amelyek érdekelték, ezért süketnémának tartották. Ezenkívül speciálisan kifejlesztette a hő és a hideg érzékelését; télen csak meztelenül ment ki örömére, és nem okozott gondot meleg ételt kiszedni a fazékból és azonnal megenni. Nem voltak higiéniai szokásai, kedvence az volt, amikor egyedül volt, és az embereket csak úgy érdekelték, mint az igényeik kielégítésének eszközét. A legtöbb ember számára, még az orvosok számára is, csak egy állat volt az emberi testben.

Azonban nem a fiatal orvos, Jean-Marc Itard számára, aki Locke tabula rasa-elmélete alapján nekiállt megváltoztatni Viktor sorsát és megfordítani gyermekkorának pusztító hatásait. Gondoskodott róla, és kidolgozott számára egy programot, amelynek célja az érzékszervi észlelés serkentése, a szociabilitás növelése, a beszéd tanulása és a más emberekkel való kommunikáció.

wikimedia.org

Itard első feladata a pusztai fiú számára az érzés és az észlelés javítása volt. Viktor kezdettől fogva nem tudott különbséget tenni az érzések között, és a különböző ingerekre ugyanúgy reagált. Az orvos ezért hosszú forró fürdőt írt neki naponta több órán keresztül, amelynek során masszírozták. Néhány hónap múlva kezdett különbséget tenni a hideg és a hideg között, majd más higiéniai szokásokra tett szert, végül ruhákat kezdett viselni.

A beszéd fejlesztésére tett erőfeszítések kevésbé voltak sikeresek, mert Viktor megtanulta ismételni a hangokat, de nem tudott értelmet adni nekik. Ezért másfél éves gyermek szintjén maradt. A szenvedélyes orvos megpróbálta megtanítani Viktort írni és olvasni. A fiú végül többet fejlődött, bár soha nem tanult meg írni és olvasni, mint normális emberek.

A nagy szellemi hiányosságok ellenére Viktor kiváló előrelépést tett a társadalomba való beilleszkedésben. Itard gondozásának köszönhetően végül empatikus férfivá vált, aki képes volt megfelelően kifejezni érzelmeit. Érdeklődött az emberek iránt, sírással vagy nevetéssel fejezte ki nekik érzéseit. Noha nem érte el a normális szintet, rendkívül jól fejlett képessége volt észlelni, hogy valami nincs rendben, valaki szomorú, dühös vagy vétkezett.

Unsplash.com/Carolina Sanchez

A nyilvántartások szerint Itard 6 évig dolgozott így Viktorral. Az eredmények kínosak voltak. Egyrészt számos képességében és készségében fejlődött, de soha nem volt olyan mértékű, hogy képes lett volna függetlenné válni és teljes életet élni. Itard végül felhagyott erőfeszítéseivel, és Viktort egy olyan bébiszitter gondjaira bízta, akivel korábban együtt dolgozott. L’Enfant Sauvage - Vad fiú, 1828-ban hunyt el 40 évesen.

Sok kortárs bírálta Itardot, amiért nem próbálta megtanítani a fiúnak a jelnyelvet, és időt vesztegetett egy kimondott szó tanítására, amelynek Viktornak már nincsenek előfeltételei. Néhány modern pszichológus úgy gondolja, hogy ez a fiú nem igazán vad volt, hanem szellemileg retardált vagy autista, mert ahogyan annak idején szokás volt, szülei otthagyták az erdőben. Viktor vékony heg a nyakán annak bizonyítéka, hogy mielőtt a pusztából kijött volna, már találkozott emberekkel, és valaki megpróbálta megölni.

A kritika ellenére Itard Viktorral végzett munkáját a pszichológia, a logopédia és a gyógypedagógia szempontjából jelentős eseménynek tekintik. Ez a hozzájárulás biztosította Viktort arról, hogy történetét ne felejtsék el, és erről (nemcsak) tankönyvekben írnak ma is.