absztrakt

Adaptív termogenezis: történelmi perspektíva

Ezek az ellentmondó következtetések jól szemléltetik azt a fontos vitát, amely újjáélesztette az elhízás kutatását, akár a termogenezis rendellenességét, akár a kalóriafelesleget tekintik a pozitív energiamérleg és az elhízás hosszú távú kialakulásának fő okának. Annak ellenére, hogy meggyőző bizonyíték van a barna zsírszövet termogenezisének az elhízás kialakulásában betöltött szerepére különféle elhízott rágcsálók és rágcsálók különféle típusainak kísérleteiben, amelyek diétás táplálékkal történő önkéntes táplálkozást mutatnak, 23, 24 ez nem tűnik igaznak. az embereknél. Ezért ez a dokumentum azzal érvel, hogy az adaptív termogenezis az EE adaptív komponense, amely jelentős lehet az élelmiszerhiány során. Valójában úgy gondolják, hogy az adaptív termogenezis mennyiségileg fontosabb lehet, mint amit általában az egészségügyi szakemberek és a táplálkozási szakemberek érzékelnek. Ezért azt javasoljuk, hogy vizsgáljuk felül az adaptív termogenezis fogalmát klinikai szempontból, mint olyan tényezőt, amelynek mennyiségi jelentősége lehet a súlycsökkenés kimenetelének módosítására való képességével kapcsolatban.

Az adaptív termogenezis jellemzése klinikai kontextusban

A termogenezis jelentős adaptív csökkenését is megfigyelték kevésbé drasztikus energia-korlátozási körülmények között. Elhízott egyéneknél a súlycsökkentő programok klinikai összefüggésében végzett vizsgálatok kimutatták, hogy az energiafogyasztás átlagosan 2000-3000 kJ-os csökkenése elegendő ahhoz, hogy a vártnál nagyobb csökkenést indukáljon az EE-ben. A fenti megfigyelésekkel összhangban Doucet et al. Az adaptív EE csökkenésről számolt be a súlycsökkentő beavatkozás kapcsán. 3 Ebben a vizsgálatban a nyugalmi EE-t közvetett kalorimetriával mértük, és az előrejelzett nyugalmi EE-t referenciacsoport regresszióval kaptuk. A Leibel és munkatársai tanulmányában alkalmazott módszerhez hasonlóan egy regressziós egyenletet, amely ezúttal a kontroll résztvevõinek EE-jeit a súly- és zsírmentes tömegükhöz viszonyította a súlystabilitás összefüggésében, a becsült nyugvó EE-résztvevõk kiértékeléséhez használtuk a kiindulási értéken. és 2. és 8. hét. közbelépés. A várható értékekkel való összehasonlítás a férfiaknál a pihenő EE csökkenését mutatta, ami 469 a volt

953 kJ/nap magasabb, mint a referencia regresszió alapján a 2. és a 8. héten várható volt. Hasonló mintát figyeltek meg az elhízott nőknél, és a pihenő EE csökkenése ∼ 635 és ∼ 614 kJ/nap volt nagyobb, mint a referencia regresszióból várták. 3 A pihenő EE vártnál nagyobb csökkenése a férfiak 10% -os fogyása után ebben a vizsgálatban (

622 kJ/nap) akkora volt, mint Leibel és mtsai. 4 (137 kcal/nap, ∼ 573 kJ/nap) hasonló fogyás esetén. Így ezek a tanulmányok kimutatták, hogy a vártnál lényegesen nagyobb EE-csökkenés az embereknél az energiakorlátozás időszakában van jelen a testtömeg bármilyen jelentős változása előtt 3, valamint a jelentős fogyás rövid távú fenntartása során. 4

Asztal teljes méretben

Adaptív termogenezis az EE fizikai aktivitásában

A fizikai aktivitás a fizikai aktivitással járó EE növekedésével, az edzés utáni bazális anyagcsere növekedésével és a sovány tömeg fenntartásával legalább részben kompenzálhatja az alacsony energiafogyasztásra adott válasz csökkenését. 32 Feltételezhető tehát, hogy a fizikai aktivitás a vártnál nagyobb mértékű EE csökkenést is megakadályozná ebben a helyzetben. Néhány tanulmány azonban nem támasztotta alá ezt a nézetet. Lazzer és mtsai. 33 beszámolt egy olyan súlycsökkentő program eredményéről, amely az elhízott serdülők enyhe, korlátozott energiatartalmú étrendje mellett aerob és anaerob testmozgást is tartalmazott. Bár ez a 9 hónapos program sikeres volt a fogyásban, a közvetett kalorimetrikus mérések a sovány tömeghez igazítva a bazális (−6,3%), az ülő (−12, 6%) és a szunnyadó EE (−11,7%) szignifikáns csökkenését mutatták. vagy a zsír súlya (P 33

A fenti vizsgálatokban az adaptív termogenezist a vártnál alacsonyabb csökkenésként észlelték a 24, 4, 26 pihenés, 3, 4, 35 és az EE, 11, 33, 34, 36 gyakorlatok összesített számában a kiindulási értékhez vagy a kontrollokhoz képest csoport rövid és hosszú távú energia korlátozási vizsgálatokban (6 hét és 2 év között) elhízott és szegény egyének bevonásával. Bár a vizsgálati beállítások és a módszertanbeli különbségek megnehezítik az EE adaptív csökkenésének pontos számszerűsítését, ezen eredmények értelmezése mindazonáltal arra utal, hogy a termogenezis adaptált csökkenése mennyiségileg szignifikáns volt. Ezért azt javasolja, hogy az energiát korlátozó étrendnek, akár testmozgási programmal kombinálva, akár nem, olyan helyzetet kell mutatnia, amikor a vártnál lényegesen nagyobb az EE csökkenése. Ez felveti azt a kényes kérdést, hogy az elhízás kezelésének klinikai kontextusában az adaptív termogenezis egyes egyéneknél jelentős veszélyt jelenthet a súlycsökkentő beavatkozás rövid vagy hosszú távú sikeres kimenetele szempontjából.

Az adaptív termogenezissel járó meghatározó tényezők

Fogyás és a ciklus helyreállítása

Asztal teljes méretben

Szerves klór: szennyező obesogén?

A szerves klórok olyan vegyi termékek, amelyek lipofil tulajdonságaik miatt felhalmozódnak a szervezetek zsírjában, 71 és az emberek különösen érzékenyek a szerves klórvegyületek felhalmozódására olyan állati termékek fogyasztása révén, mint a hal, a hús és a tejtermékek. Emberekben a testtömeg-index és a zsírtömeg pozitív kapcsolatban állt a szerves klór plazmakoncentrációival, 73 elhízott egyénnél magasabb a plazma szerves klórkoncentráció, mint szegény embereknél. Ezenkívül a lipolízis pozitív kapcsolatban áll a plazma szerves klórkoncentrációjának 74, 75 növekedésével, ami ezen szennyezők hiperkoncentrációjához vezet a plazmában és a szövetekben a súly és a zsírvesztés során. 61, 74, 76, 77, 78 Valójában a súlycsökkentő programban részt vevő férfiaknál jelentős súlycsökkenés után jelentősen megnőtt a plazma szerves klórtartalma, valamint a hasi és a comb alatti bőr alatti zsírszövet. 61, 77 Hasonlóképpen, az (1,1-diklór-2,2-bisz (p-klór-fenil) -etén) -DDE, szerves klórvegyület koncentrációja 61 és 55% -kal nőtt a bőr alatti és a hasi zsírszövetben. elhízott egyéneknél a bypass műtét utáni jelentős fogyás után. 76

Asztal teljes méretben

Obstruktív alvási apnoe szindróma: a súlyos oxigén deszaturáció energetikai következményei

Az obstruktív alvási apnoe szindróma (OSAS) a túlsúlyos és elhízott egyének körében elterjedt betegség. Az OSAS, valamint a súlygyarapodás és az elhízás közötti kapcsolat 85, 86 tehát paradoxnak tűnik, tekintettel arra a tényre, hogy a betegséget számos energiafogyasztó tényező is jellemzi, például alváshiány, alvás töredezettség, fokozott légzési erőfeszítés és motoros aktivitás. 88, 89, valamint a 90, 91 szimpatikus aktivitás aktiválásával és az EE növekedésével. 92, 93 Ennek a kérdésnek a jobb kivizsgálása érdekében nyolc elhízott egyént vizsgáltak pozitív OSOS diagnózissal (folyamatos éjszakai otthoni oximetriával meghatározva) a teljes test közvetett kalorimetrikus kamrájában a Laval Egyetemen. 60 EE-t mértünk a fentiek szerint, 94 és az OSAS súlyosságát az összes felvételi idő százalékában értékeltük, amelyet az artériás oxigéntelítettség 90% -a alatt regisztráltunk (% TRT 60 negatív korreláció az EE alvás között, testsúly/testtömeg kg-ban kifejezve (kcal/kg) ) és a TRT% -a

klinikai

Hins és mtsai. Az éjszakai deszaturáció súlyossága közötti összefüggés (% TRT 95 Ezek az epizódok az oxigéntelítettség csökkenését okozzák, ami miatt a test hiperkapikus és hipoxiás állapotba kerül. Ez fokozott szimpatikus aktivitáshoz vezet alvás és ébrenlét alatt, 91, 97, 98, ami kimutatták. Ebben a tekintetben az OSAS kimutatták, hogy az α -, β - 1 és p - 2 receptor stimulációra kifejtett csökkent vaszkuláris reakcióval társul, ami arra utal, hogy a szimpatikus áramlás folyamatos kitettsége As β-1 és A β-2 adrenoreceptorok részt vesznek a termogenezis szimpatikusan közvetített variációiban. A szimpatikus stimulációval szembeni 100 kompenzációs rezisztencia, amely egy ismétlődő deszaturációs epizód eredményeként alakulhat ki, legalább részben megmagyarázhatja a súlyos apnoe esetén a termogenezis számának adaptív csökkenését, klinikailag releváns probléma, mivel bonyolíthatja e betegség kezelése, amelyben a fogyás hatékony terápia. 101

következtetés