Áttekintés Az állkapocs és a fogak helytelen helyzetével a fogászat egy nagyon specifikus ága foglalkozik, nevezetesen a maxillofacialis ortopédia. Szinte minden emberi fog természetes harmóniájában sérül a fogak valamilyen hibás elrendeződése miatt. Az azonban
2004. január 20., 15:36 Primar.sme.sk
Áttekintés
Az állkapocs és a fogak helytelen helyzetével a fogászat egy nagyon speciális osztálya foglalkozik, nevezetesen a maxillofacialis ortopédia. Szinte minden emberi fog természetes harmóniájában sérül a fogak valamilyen hibás elrendeződése miatt.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a fogszabályozó kezelés feltétlenül szükséges. Rendkívül helytelen fogállások, mint pl népi nevén "nyúlfogak", és az állkapocs erőteljes eltérése a laikus számára szembetűnő. Ellenkező esetben a fogorvos meghatározza a helytelen helyzet diagnózisát a fogmetszések, a fogak számának, a fogak és a harapások stb. Ellenőrzése során. és szükség esetén irányítsa a beteget a maxillofacialis ortopédhoz.
A betegség súlyosságától függően a kezelés korai életkorban kezdődhet, általában tizenegy éves kor körül. Több évig a beteg úgynevezett "pick-up" vagy rögzített készüléket visel. A fogszabályozó készülék típusa és a viselés hossza egyénileg függ a fogak kezdeti helyzetétől, a genetikai növekedési potenciáltól és az alkalmazott fogszabályozási módszertantól.
A beteg maga is hatékonyan és gyorsan kondicionálhatja a kezelés előrehaladását rendszeres, intenzív együttműködéssel és a kedvezőtlen szokások megelőzésével, mint pl. száj lélegzik, szorítja az ajkakkal és a nyelvvel. Az eszközök eltávolítása után rendszeres, növekvő távolságokkal, néha évtizedekig tartó ellenőrzés szükséges az állkapocs és a fogak egyéni, funkcionális és esztétikailag optimális helyzetének fenntartása érdekében.
Általános információ
Egészséges embernél a fogai is bizonyos harmóniában nyilvánulnak meg. A szájüregben és az arc területén található összes szerkezet formában és funkcióban természetes kombinációban áll, így a fogak használata és működése optimálisan és nehézségek nélkül működik. Az örökletes vagy fejlődési hatások azonban gyakran foghibákat, úgynevezett dysgnniákat okoznak. A fogak ezen helyzeteinek szabályozása érdekében többek között a saját területünket kristályosították ki a fogászatban: maxillofacialis ortopédia.
A fogszabályozó kezelés szükségessége és megvalósítása nagyon sokrétű, és az egyes betegek összetett egyéni hatásai miatt eltérőek. Ezért ez a szöveg csak alapvető áttekintést és referenciapontot jelenthet az állkapocs és a fogak elmozdulásának terápiás lehetőségeiről. A kezelés három területe jelent meg, amelyek az egyes betegek fogászati problémáiból adódnak. Ők:
- komplex funkcionális maxillofacialis ortopédia, amelyben a változás izomingerrel történik
- fogászati ortopédia, amelyet csontvázkorrekcióként kell érteni, amely kijavítja a meglévő helytelen állkapocsarányokat
- fogszabályozás, amely a fogak hibás korrekcióit tartalmazza, t. zn. az egyes fogak a csont "mappájában" mozognak, és igazodnak a többi foghoz és állkapcshoz.
Ellentétben a komplex funkcionális fogszabályozással és az ortopédiával, amelyeknek a növekedési szakaszban kell végbemenniük, a fogszabályozás egész életen át elvégezhető.
Okoz
A fogak elmozdulásának okai genetikai vagy külső hatások lehetnek. Bizonyos fogászati helyzetek ritka vagy gyakoribb előfordulása a családban nem ritka. A szülők és a gyermekek összehasonlításakor az első fogak terhes helyzete már szembetűnő a laikusok számára. Ezek azonban gyakran nemcsak az egyes fogak elmozdulásai, hanem a magzat fejlődése és később az állkapocs növekedése során fellépő összetett fogászati rendellenességek.
Az alsó állkapocs növekedése, szemben a felső állal, nehezen befolyásolható, egyéni növekedési mintázatú. Természetesen a felső állkapocs genetikai tényezőknek is van kitéve, de növekedésében erősen függ a szokásos tevékenységektől. A száj légzése, a nyelv és az ajkak nyomása, valamint a szopás tehát meghatározó szerepet játszik.
Halmozott fogak pl. nagyon gyakran túl kicsi helyből állnak, vagyis zn. a fogak méretéhez vagy számához képest túl kicsi állkapocsban. Az egyes fogak vagy fogcsoportok helytelen helyzetét a külső ingerek is befolyásolhatják. Például. a tejfog túl korai elvesztése a maradandó fogak számára helyhiányt eredményezhet. Hosszan tartó és túlzott "hüvelykujj szopás" az első fogak kifelé billenését okozhatja ("nyúlfogak").
A gyermekkori sérülés a fog embriójának elmozdulásához vagy károsodásához vezethet, így a szóban forgó fog inharmóniásan és időbeli késéssel vágódik el a szájüregben. Ugyanez a hatás akkor fordul elő, ha a tejfog túl sokáig marad a helyén, és a következő fognak az arca vagy a nyelve felé kell mozdulnia. Néha a fogak szúrásának akadályai azt is okozhatják, hogy a csíra egyáltalán nem találja el a szájüreget, és átbújik a szánban. Megemlítjük azt is, hogy az állkapocs és a fogak helytelen helyzetének okát bizonyos betegségmintákban is látni kell. Például. Down-szindróma, a cleidocranialis diszosztózisa, valamint az ajak-, állkapocs- és ínyhasadás korrelál a fogak helyzetének bizonyos változásaival.
Tünetek
A korai vagy késleltetett fogvágás, a helytelen fogpozíció vagy az állkapocs eltérésének szembetűnő (terhes) formái általában szabad szemmel egyértelműen azonosíthatók. A nem harmonikus profil gyakran az állkapocs területén az eltolódás jele. A metszés, a fogak számának, méretének, alakjának, a fogak és a harapás helyzetének, az állkapocs arányának, valamint az ajkak és a profil fejlődésének ellenőrzése általában megmutatja a fogorvos számára a fogszabályozó kezelés szükségességét. A hézag nélküli tejfogak általában hiányt okoznak a maradandó fogakban.
Diagnózis
A maxillofacialis ortopédia tisztázza a kezelés szükségességét és lefolyását a koponya fogainak, frontálisainak és laterális röntgensugárjának modelljeivel, valamint az arc fényképeivel. Ugyanolyan fontos, mint a beszéd és a nyaki, orr- és fülproblémák bevonása, a viselkedésmintákról való tájékoztatás. A viselkedési modellek mögött pl. fontolja meg a hüvelykujj szívását, a nyelv és az ajkak megnyomását.
Terápia
A fogszabályozás időbeli lefolyása és a beteg intenzív együttműködése nagy jelentőséggel bír a kezelés sikeressége szempontjából. Bizonyos súlyos fogászati rendellenességek, például utódok, amelyeknél az alsó állkapocs messze a felső állkapocs előtt van, valamint keresztcsípés, amelyben az alsó állkapocs eltakarja a felső állkapocs fogait, aminek általában másként kell lennie. megkövetelik a tejfogakkal történő kezelés megkezdését. Rendszerint tizenegy éves kor körül kezdődik a kezelés az úgynevezett "fogpótlás második késői szakaszában". A kezelés három formáját kivehető vagy rögzített eszközök segítségével hajtják végre.
Kivehető eszközök (fogorvosi gépek)
Erre a célra műanyag lemezek állnak rendelkezésre, amelyeket általában fogászati gépeknek neveznek. Legalább napi 14 órán át kell viselni őket, de étkezéshez és bizonyos tevékenységekhez is el lehet vinni. A beléjük épített csavarok az állkapocs kitágítására szolgálnak. Az integrált csatok kondicionálják a mozgást, mint pl a megfelelő fogak elmozdulása, valamint a lemez rögzítése a szájban.
Ezenkívül vannak olyan műanyag tömbök, amelyek összekötik a felső fogsort az alsóval, és amelyeket a funkcionális állkapocs ortopédia értelmében használnak. Aktivátoroknak vagy bionátoroknak nevezik őket. Az eltávolítható orvostechnikai eszközök fejfedőt vagy "fejfedőt" is tartalmaznak, amelyeket különleges esetekben használnak.
A fogászati gépek kezelésének típusai
Rögzített készülék
Rögzített többszörös kötésű eszközök segítségével a fogak sok hónapon keresztül folyamatosan mozognak, pl. mozognak. A többszörös kötés fémlemezekből, úgynevezett "bretettekből" áll, amelyeket műanyag anyaggal ragasztóként bizonyos szögekben rögzítenek a fogakhoz, és huzalokkal kapcsolódnak egymáshoz. Előnye itt a 24 órás kopás.
Először azonban általában egy bizonyos pazarlási helyzetet kell létrehozni eltávolítható eszközök segítségével, amelyek nélkül a multi-bond terápia nem lenne lehetséges. Ezenkívül intenzív és speciális fogászati ellátásra van szükség, mivel a szájban lévő további visszatartó helyek (szennyeződések) miatt a fogszuvasodás és a parodontopathia kockázata rendkívül megnő.
Sok beteg ötlete ellenére a kezelés a fogszabályozó eszközök eltávolítása után általában nem fejeződik be. Évtizedekig szükség lehet féléves ellenőrzésekre és esetleg kivehető lemez vagy drót kengyel viselésére az alsó állkapocs előtt, az úgynevezett "rögzítők" előtt. Optimális siker azonban csak a beteg együttműködésével lehetséges.
A két állcsont nagyobb diszharmóniája konzervatív módon nem távolítható el. Lehetőség van az állkapocs vagy az állkapocsrészek műtéti hajtogatására. Az ilyen eljárások megkövetelik a maxillofacial ortopéd és a száj, állkapocs és arc szakosodott sebész jó együttműködését. A sikeres kezelés alapvető előfeltétele az előnyök és a kockázatok pontos mérlegelése, valamint az eljárás előtti és utáni intenzív kezelés.
Bonyodalmak
Az állkapocsízület minden intézkedéssel bizonyos kockázatot hordoz. Ezt enyhíteni és fiziológiailag meg kell terhelni az állkapocs és a fogak helyzetének változásával. Mindennek ellenére azonban néha vannak problémák ezen a területen, amelyek okait nehéz megmagyarázni és kiküszöbölni.
A fogzománc általában nem sérült a készülék viselése során. A kivehető fogászati gépek vezetékei végül megkönnyítik a zománc hámlását, ami azonban nagyon ritkán fordul elő, és a zománc vastagsága miatt nem okoz érzékenységi károsodást vagy hasonlót. A rögzített eszközökben a braxtettek rögzítéséhez használt mesterséges anyag a kezelés után gond nélkül és a fog károsodása nélkül ismét teljesen eltávolítható.
Profilaxis
Mivel az állkapocs és a fogak sok eltérése genetikailag meghatározott, ezeket nehéz megakadályozni. Kizárólag maga a páciens köthet jobb együttműködést a fogszabályozó kezelésben. Bizonyos szokások, az úgynevezett "szokások" megnyilvánulása után ezeket szándékosan korlátozni kell, és szükség esetén bizonyos izomrészek előírt edzését kell követni. Bizonyos körülmények között a terápia általános koncepciója magában foglalja a logopédushoz vagy a torokhoz szükséges látogatásokat is.
Előrejelzés
Az állkapocs ízületének, vállának és nyakának feszültsége gyakran összefügg a helytelen fogállásokkal. A szájüreg pusztán esztétikai és funkcionális aspektusa mellett a maxillofacialis kezelés nagyon fontos a beteg általános állapota szempontjából. A kezelés sikerességét illetően azonban nehéz általános prognózist készíteni.
Természetesen a szóbeli kezdeti helyzet súlyossága döntő fontosságú a siker érdekében. Ha azonban a páciens betartja a maxillofacial ortopéd utasításait, rendszeresen megjelenik féléves ellenőrzéseken, és nem veszti szem elől a 20 éves kortól a bölcsességfogak vágása által okozott esetleges fogorvosi elmozdulást, a fogak harmóniája általában fenntartható életért.