atombombák

Csak mítosz? 75 éve az az uralkodó nézet, hogy atombombák Hirosimára és Nagaszakira dobása segített véget vetni a második világháborúnak. Állítólag százezer amerikai katonát mentett meg, akik egyébként csatában estek volna el. Új kutatások azonban azt mutatják, hogy Japán teljesen más okból kapitulálhatott.

A Kisfiú atombomba, amely 1945. augusztus 6-án robbant fel Hirosima felett, öt másodperc alatt körülbelül 80 000 embert ölt meg, és további ezreket. A második Kövér ember bomba három nappal később robbant fel Nagasaki felett - azonnal mintegy 50 000 japán életét vesztette, utána pedig még több ezer. Csak 1951-re mindkét bomba áldozatainak száma 200 000-re nőtt, mind civilek - nők és gyermekek. Egyáltalán igazolható?

A történelmet a nyertesek írják. Ha nem az Egyesült Államok lenne, talán háborús bűnnek tekintenék azt, amit ezekben a városokban tettek. Ennek megakadályozása érdekében egy olyan legenda alakult ki, amely az atomrobbantásokat szükségszerű "kisebb gonoszként" mutatja be.

Feltételezik, hogy bár 1945 augusztusában Japán a vállán feküdt, nem volt hajlandó feladni. Már 1945. június 6-án jóváhagyott egy dokumentumot, amely kimondta, hogy "a háborút a keserű végéig folytatja". Ha a japánoknak kifogytak a fegyvereik, bambusz botokkal kellett küzdeniük. Ismeretes, hogy az USA hatalmas inváziót készített a japán szigetekre. 1945 őszén kellett megkezdődnie, és csak az első szakaszban több mint 700 000 katonának kellett leszállnia Kyushu szigetén.

Egy ilyen akció hatalmas vérontást jelentene. Az amerikai parancsnokság akár egymillió katona lehetséges veszteségét (halott és sebesült) becsülte meg. Az atombombák állítólag megmentették őket. Állítólag abban segítettek az amerikaiaknak, hogy siettessék a háború végét anélkül, hogy a lábuk belépne Japán közepébe. Ezen elmélet szerint a Hirosimában és Nagaszakiban történt események fordulópontot jelentettek, de segítettek megakadályozni a még nagyobb rosszat - amerikai családok ezrei gyászolták meg fiaikat, apjukat vagy testvéreiket. Tényleg az?

Csak más elpusztított városok?

A főszereplő, aki megkérdőjelezi az eddigi oktatást, az amerikai állampolgárságú japán Tsuyoshi Hasegawa, a Kaliforniai Egyetem volt történelem professzora.

2006-ban megjelentette a Racing the Enemy című könyvet, amely bebizonyította, hogy nem Hirosima vagy Nagasaki kényszerítette a japán birodalmat fegyverletételre. Ez hosszú ideje próbálja a békét megkötni, a Szovjetuniót közvetítőként felhasználva, amellyel 1941 áprilisában ötéves agressziómentes paktumot írt alá.

Amikor az amerikaiak ledobták az első atombombát, Joseph Sztálin szovjet vezető felmondta a megállapodást, és a Vörös Hadsereg megtámadta Mandzsúriában a császári csapatokat. Hasegawa szerint ez volt az oka, amely Japánt megadásra kényszerítette. A nukleáris katasztrófának állítólag nem volt akkora hatása, mint azt állították. Végül is Japán diktatúra volt, ahol a lakosság nehézségei és véleményei nem játszottak szerepet.

Végül több mint 100 000 ember vesztette életét 1945 márciusában Tokióban végzett pusztító légitámadásokban, ahol az amerikai bombázók "elégtettek gyújtóbombákkal. Becslések szerint 1944 áprilisa és 1945 augusztusa között a japán városokban végrehajtott légicsapások több mint 330 embert követeltek". "Több ezer halott és 470 ezer megsebesült, de az ottani politikusok nem is." Tokió bombázása volt az egyik legrosszabb dolog, ami történt, és nem adták fel "- mondta Harry Truman amerikai elnök.

Ha ez hidegen hagyta Hirohita japán császárt és tábornokait, miért viselkednének másként Hirosimában és Nagaszakiban? Számukra ez csak egy másik - a 67., illetve a 68. - város volt, amelyet bombázással elpusztítottak.

Hasegawa meg van győződve arról, hogy az amerikaiak alábecsülik a Szovjetunió ázsiai szerepét, ezért létrehozták saját kimérájukat. "A mítosz, amelyet meg akarnak tartani, hogy igazolják a gyilkolást, mint szükséges gonoszt" - magyarázta a történész.

A kommunizmustól való félelem

Miért építettek hát az amerikaiak atombombákat? Eredetileg korábban akarták elkészíteni ezt a fegyvert, mint a németek. Ha azonban kipróbálnák a hatását, csak Japán maradt bűnbakként.

"Uránbomba esett Hirosimára, plutóniumbomba pedig Nagaszakira. Ha még mindig lenne tóriumuk, hárman esnének "- mondta cinikusan Peter Kuznick, a Washingtoni Amerikai Egyetem történelem professzora.

A japán kormány számára a hirosimai tragédia nem okozott pánikot. Az eseményt elnyomták, így a legtöbb lakónak fogalma sem volt róla. Másnap Shigenori Togo külügyminiszter táviratot küldött a japán moszkvai nagykövetnek. A szovjetuniókat meg kellett győzni, hogy válaszoljanak a béketerjesztés iránti kérelemre.

Sztálin azonban terveket változtatott. Levezényelte a zsákmányt, és augusztus 8-án hadat üzent Japánnak. A másnap reggel találkozó tokiói személyzet árulásként fogta fel. A diplomácia kudarcot vallott, a vereség elkerülhetetlen volt. Hasegawa állítása szerint ilyen helyzetben nem volt más választás, mint aláírást aláírni az amerikaiakkal, hogy a "kommunisták" ne támadják meg Japánt.

A japán parancsnokság tárgyalásai még folyamatban voltak, amikor 11 óra után hírek érkeztek egy újabb nukleáris bomba robbanásáról Nagasakiban. Ennek ellenére még néhány nap eltelt, mire a császár augusztus 15-én bejelentette a nemzet átadását. (A japán tábornokok 1945. szeptember 2-án írták alá.)

Természetesen az atomfegyverek használata hozzájárulhatott a háború végéhez, de Hasegawa szerint nem ez volt a fő ok. "A szovjet háborúba lépés nagyobb hatással volt Japán megadására, mint mindkét atombomba" - mondta egy elismert történész.

Hiányoznak a bizonyítékok

A történelem új értelmezése már Amerikában is egyre több hívet szerez. "Hasegawa meggondolta magát. A japán megadás oka nem a két bomba volt "- ismerte el Richard Rhodes történész, aki az Atombomba elkészítéséért Pulitzer-díjat kapott.

Vannak olyan szakértők is, akik óvatosságra intenek, például Barton Bernstein, a Stanfordi Egyetem emeritus professzora. Hasegawu nagyra értékeli - annál is inkább, hogy az angol és az őshonos japán mellett oroszul is beszél, így több ország archívumait kutathatta. A háború végén azonban a japánok sok dokumentumot megsemmisítettek, és ami Bernstein szerint megmaradt, az nem elegendő az új hipotézis megerősítéséhez.

Ennek ellenére jelentős elmozdulásról van szó. Vita nyílt az amerikaiak számára rendkívül érzékeny témáról. Meg kell várni, hogy a történészek folytatják-e, vagy visszatérnek a legendához, miszerint az atombombák segítették a háború rövidítését.