A Szlovák Kereskedelmi Felügyelet megjegyezte az ügyfelek azon kötelezettségét, hogy fizessenek az éttermi élelmiszer-csomagolásokért és a szállítási szolgáltatásokért. A csomagolás feltöltése állítólag törvénytelen.

kell

Az üzleti vállalkozások és a fogyasztók egyre növekvő kérdései alapján, amelyek a gasztronómiai létesítményekben és a kiszállítási szolgáltatásokban az élelmiszer-csomagolások felszámításának jogszerűségével kapcsolatosak, a Szlovák Kereskedelmi Felügyeleti Hatóság a következőkről tájékoztat:.

Törvény 17. §-ának rendelkezése szabályozza a csomagolással kapcsolatos kötelezettségeket. 250/2007. Sz. a fogyasztóvédelemről. Azt mondja: "Az eladó köteles a terméket higiénikus szempontból megfelelő csomagolásban értékesíteni, vagy az eladáskor ilyen csomagolásba csomagolni, ha a termék jellege megköveteli. önkiszolgáló értékesítés köteles a fogyasztó rendelkezésére bocsátani csomagolóanyag. A csomagolóanyagok és a termékek csomagolásának költségeit az eladó viseli. "

1. Gasztrooperáció

Gasztronómiai létesítmények esetében az eladó úgy teljesíti a megfelelő, hibátlan csomagolás biztosításának kötelezettségét, hogy a megrendelt ételt tányérra adja (a műanyagot vagy a porcelánt), és ha a fogyasztónak bármilyen más csomagolásra van szüksége, amelybe a csomagot átveheti. élelmiszer, az eladó felszámíthat ilyen csomagolást.

Szükséges azonban, hogy a fogyasztót előzetesen tájékoztassák az ilyen csomagolás áráról, megfelelő formában, pl. az árlistában.

2. Szállítási szolgáltatás

Ha az élelmiszereket szállítás és szállítás útján értékesítik, nem arról van szó, hogy a megrendelt ételeket közvetlenül az eladó működési egységében fogyasztják el. Éppen ellenkezőleg, a megrendelt ételeket a fogyasztóhoz szállítják (általában térítés ellenében) a megbeszélt helyre.

Ebben az esetben az eladó azon kötelezettsége, hogy a terméket higiéniailag biztonságos csomagolásba csomagolja, nem teljesíthető azzal, hogy az élelmiszereket a fogyasztóknak egy tányéron tálalják, mint egy élelmiszer közvetlen fogyasztására szánt gasztronómiai létesítményben.
Ezenkívül a higiénikus szempontból megfelelő csomagolás biztosítása elengedhetetlen feltétele annak, hogy a megrendelt élelmiszer a kívánt minőségben kerüljön a fogyasztó elé. Ezért az eladó köteles a fogyasztót higiénikus szempontból megfelelő csomagolással ellátni az élelmiszerek szállítása és szállítása során. Ebben az esetben a termék csomagolóanyagának/csomagolásának költségeit az eladó viseli.

A fentiek a Szlovák Kereskedelmi Felügyeleti Hatóság (SOI) hivatalos nyilatkozata.

Az éttermekben történő kiszállítás vagy a kézbesítés útján történő számlázás természetes tényté vált, amelyet az ügyfelek régóta tiszteletben tartanak. Elvileg ezt úgy értelmezhetnénk, mint "az élelmiszerek higiénikus szállításának díját". A közelmúltban azonban voltak olyan esetek, amikor a SOI megvédte magát a csomagolás árának felszámolásától.

A törvény értelmezése során a SOI egyértelműen megkülönbözteti a csomagolás külön értékesített áruként történő ellátását, például az étkezésből az "el nem fogyasztott élelmiszerek eltávolításakor", és külön megkülönbözteti a kézbesítési szolgáltatásokat. Meg lehet állapodni abban, hogy az "étel elvitelénél" lehetőség van csomagolás felszámolására az egyes áruk értékesítéséért, ami ugyanakkor nem kapcsolódik közvetlenül az éttermi szolgáltatások nyújtásához. Más szavakkal, mivel az étterem a priori ételeket kínál közvetlenül működése során, jogosult a csomagolást felszámítani, mivel megfelel a fogyasztó speciális követelményeinek. Más azonban a kézbesítési szolgáltatással. Mivel a szállítás tárgya az élelmiszer szállítása, nincs joga a csomagolás külön számlázására, mivel a csomagolás magának a szállításnak a biztosításához szükséges. Így a csomagolás a szállítandó áruk szállításának és kezelésének része. Ha ez az érv irányítja a SOI-t, akkor nem gondoljuk, hogy helyénvaló ezt pontosan a fogyasztóvédelmi törvény 17. §-ának rendelkezésével indokolni. Sokkal inkább az eladás jellegéből következik. A törvény azonban még itt sem tiltja az ún csomagolás.

Ennek az esetnek azonban van egy másik dimenziója.

Az eladó kötelezettségeinek meghatározásakor figyelembe kell venni, hogy azok egyértelműen vannak megfogalmazva, hogy a felelős személy megismerhesse a törvény által előírtakat. Az eladóval szembeni kötelezettséget megállapító megfogalmazás azonban nagyon sajnálatos. Eltekintve attól, hogy az adott rendelkezés második mondata más kifejezést használ a csomagolóelem jelölésére (csomagolás vs. csomagolóanyag), megfigyelhető ezen kötelezettségek viszonylag kínos rendelkezése az eladóval szemben is. Különösen az említett rendelkezés második mondata értelmében vett „csomagolóanyag” kifejezés az „önkiszolgáló értékesítés” (szupermarketek stb.) Teljesítésére utal. Ami a rendelkezés harmadik mondatában előírt költségeket illeti, azokat az eladó viseli a termék „csomagolóanyaga” és „csomagolása” tekintetében.

Az így megfogalmazott rendelkezés később azt a benyomást kelti a kötelezett szervezeteken (eladókon), hogy a költségek viselésének kötelezettsége kizárólag azokhoz az eladókhoz kapcsolódik, akik önkiszolgáló értékesítést végeznek. Az a tény is hozzájárul ehhez a következtetéshez, hogy az éttermek és a kiszállítási szolgáltatások szinte mindig a csomagolásért fizetnek, nem pedig a termék csomagolásáért. Bár a rendelkezés tartalmazza azt a megfogalmazást is, miszerint az elszámolás tárgya nem lehet a termék „csomagolása”, az így választott megfogalmazás jellegéből következik, hogy a tárgy nem az „anyag” nyújtása, mint olyan, hanem a a csomagolás tevékenysége. Más szavakkal, mintha a törvény csak megvédené a fogyasztót attól, hogy magát az anyagot felszámolja, és ezzel egyidejűleg az eladó esetleges spekulációjának megakadályozása érdekében olyan tevékenységeket is folytat, amelyeket az eladónak el kell végeznie a termék. Mivel azonban a törvény a "csomagolóanyag" külön kifejezést használja a díjszabás kapcsán, ez azt a benyomást kelti az eladókban, hogy a töltési tilalom kizárólag az önkiszolgáló értékesítéshez kapcsolódik. Tehát ez nem vonatkozik például az éttermekre és a kézbesítési szolgáltatásokra.

Természetesen ennek a nézetnek nem célja a SOI-eljárás megkérdőjelezése a jelen esetekben, különösen azért, mert ez a kérdés, mint látható, több szempontot kínál. De erre a tényre lehet rámutatni. A fogyasztói jogszabályok viszonylag formátlan és laza formát öltöttek az EU másodlagos jogszabályainak ismételt módosítása és átültetése révén. Ha a törvény kötelezettséget ír elő az eladók célcsoportjára, akkor ezeket a kötelezettségeket mindig világosan és egyértelműen kell megfogalmazni. Az eladót nem kötheti olyan kötelezettségek teljesítése, amelyek a törvény alternatív értelmezése tárgyát képezik. Egyébként jogi bizonytalanságot okoz nemcsak az eladó, hanem a felügyeleti hatóság részéről is. Ez előfeltételt teremt az eladó számára, hogy megvédje álláspontját.

Ennek az esetnek a második dimenziója gazdasági szempont is lehet, amely végső soron a fogyasztókat terheli. Ugyanis a csomagolási árak vetülete ill. a csomagolóanyagokat az élelmiszerárakba. Ebben az esetben minden vásárlót érinthet, függetlenül attól, hogy az élelmiszert közvetlenül az üzemben szállítják vagy fogyasztják.