okainak

Az elhízás járvány lett az ezredfordulón, amely mind a fejlett, mind a fejlődő országokat sújtja. Ez nemcsak a kardiometabolikus és a rákos megbetegedésekkel való összefüggésből fakadó súlyos egészségügyi hatásokat vonja maga után, hanem jelentős társadalmi-gazdasági terhet is jelent a társadalom számára.

Az elhízás meghatározása és osztályozása

Különböző kritériumokat használnak a túlsúly és az elhízás mértékének meghatározására. A gyakorlatban a leggyakrabban használt változat a súly-magasság indexek, leggyakrabban a testtömeg-index (BMI) kiszámítása. A BMI kiszámítása a következő képlet szerint történik: mért testtömeg kg-ban/mért testmagasság m-ben megszorozva a másodikkal (BMI = kg/m2) .A kövérség eloszlását is figyelembe kell venni az elhízásból eredő egészségügyi kockázatok felmérése során. A zsír megoszlása ​​szerint kétféle elhízást ismerünk fel:

  • kevésbé veszélyes gynoid típusú (női típusú elhízás vagy körte alakú elhízás) a csípőben és a combban felhalmozódással
  • a android típusú (hím típusú elhízás vagy alma alakú elhízás), amikor a hasban zsír halmozódik fel.

A hasi zsír túlzott felhalmozódása jelentősen növeli az elhízásból eredő szövődmények kockázatát. A zsír eloszlásának egyszerű mutatója a testben a derék kerülete.

Az elhízás előfordulása a világon és Szlovákiában

A WHO (Egészségügyi Világszervezet) adatai szerint 1995-ben 200 millió elhízott ember élt a világon, 2000-ben 300 millió elhízott és 2015-ben legfeljebb 700 millió 15 évesnél idősebb elhízott. A fejlett világban az Egyesült Államokban él a legtöbb elhízott ember. Ez nemcsak a felnőtt nőkre és férfiakra vonatkozik, hanem a gyermekekre is. A legfrissebb adatok azt mutatják, hogy az elhízott amerikai lakosság 36% -a. Európában az elhízás gyakorisága a férfiak esetében 10-20%, a nőknél 15-25% között van, és a lakosság gyakorlatilag fele túlsúlyos. Az oktatás és a magasabb pénzügyi jövedelem csökkenti az elhízás előfordulását. A vidéki lakosság körében bizonyítottan gyakrabban fordul elő elhízás, mint a városi lakosságban.

A legfrissebb 2012-es adatok szerint Szlovákiában a lakosságnak csupán 38,2% -a rendelkezik optimális testtömeggel, a lakosság 36,2% -a túlsúlyos és 25,6% -a elhízott. A férfiaknál komolyabb a helyzet, csupán 31,2% -uk normális súlyú.

Az elhízás etiopatogenezise

Táblázat 2: Az elhízás etiopatogenetikai osztályozása
Az elhízás típusaJellemzők
gyakori elhízásAz elhízás minden típusának> 90% -át az obesogén környezet és a genetikai hajlam kölcsönhatása okozza
elhízás endokrinopátiákbanelhízás endokrinopátiákban hypothyreosisban
Cushing-szindróma
növekedési hormon hiány
policisztás petefészek szindróma
inzulinoma
gyógyszer okozta elhízásolyan gyógyszerek, amelyek befolyásolják a testsúlykontroll mechanizmusait vagy a zsírok differenciálódását és felhalmozódását a zsírszövetben
elhízás a központi idegrendszer károsodásábanaz élelmiszer-bevitel ellenőrző központjainak károsodása
elhízással járó szindrómáknagyon ritka örökletes betegségek - a veleszületett hibák jellegzetes spektrumának kíséretében
monogén elhízásnagyon ritka, ami egy gén mutációját és súlyos elhízást eredményez
más tényezők okozta elhízásperzisztens szerves szennyező anyagok
nem megfelelő alvási idő
adenovírus fertőzés

Elhízott beteg klinikai vizsgálata

Történelem - a beteg bármely vizsgálatának alapja, magában foglalja az elhízás kezdetét és korábbi kezelését.
Fizikális vizsgálat - magasság és súly (a BMI-t a mért értékek alapján számítják ki), a derék kerülete, a vérnyomás.
Laboratóriumi tesztek - éhomi glükóz, lipidspektrum (teljes koleszterin, HDL-koleszterin, LDL-koleszterin, triacil-glicerin), húgysav, karbamid és kreatinin, Na, K, Cl, pajzsmirigyfunkció - TSH, májvizsgálatok (AST, ALT, bilirubin, ALP), vitamin D, Ca, P, vérkép, vizelet kémiailag, pihenő EKG, ha szükséges, HbA1c, orális glükóz tolerancia teszt, inzulinémia, plazma kortizol.
Antropometriai módszerek - a testzsír mennyiségének és eloszlásának meghatározása.

Az elhízás endokrin okai

Az elhízás oka lehet hormonális hiperfunkció, hipofunkció vagy diszfunkció. Az elhízott betegek kevesebb mint 1% -ának van olyan betegsége, amely magyarázza az elhízást - amelyek közül a leggyakoribbak az endokrinopátiák. Ezek közé tartozik a hypothyreosis, a Cushing-szindróma, a növekedési hormon hiánya, a tesztoszteronhiány, a policisztás petefészek szindróma, az inzulinóma, a hipotalamusz károsodása és a genetikai szindrómák.

Pajzsmirigy alulműködés

A pajzsmirigy fiziológiai működése megfelelő tiroxinszint mellett fontos előfeltétele a test megfelelő anyagcseréjének. A hypothyreosis laboratóriumi mutatója a pajzsmirigy-stimuláló hormon - TSH, vagy a szabad tiroxin (fT4) szintjének emelkedése. A diagnózis magában foglalja a pajzsmirigy-peroxidáz (aTPO) elleni autoantitestek vizsgálatát is - a szint később emelkedik és hosszú ideig fennáll - és a tiroglobulin (aTG) elleni antitesteket - a szint korábban emelkedik, gyorsabban normalizálódik. Az autoantitestek vizsgálata fontos a hypothyreosis etiológiájának meghatározásában. Az antitest titerek dinamikájának általában nincs klinikai jelentősége. A pajzsmirigy alulműködés nemcsak az anyagcsere és a súlygyarapodás lelassulásával jár, hanem a lipidszint, különösen az összkoleszterin és az LDL-koleszterin szintjének növekedésével is. A hormonális hiány pótlását az L-tiroxin napi adagolása biztosítja, a dózis titrálásával, a pajzsmirigy klinikai állapotának és laboratóriumi paramétereinek megfelelően.

Cushing-szindróma

A glükokortikoidok - endogén vagy exogén - jelentős hatással vannak a köztes anyagcserére. A túlzott glükokortikoidok abnormális zsíreloszlás esetén hiperglikémiát, hiperinsulinémiát, izomvesztést és súlygyarapodást okozhatnak. A hiperkortikizmus bekövetkezhet a kortizol túltermeléséből közvetlenül a mellékvesében, vagy az agyalapi mirigyből vagy paraneoplasztikailag ACTH (adrenokortikotrop hormon) túltermeléséből, vagy más indikációból származó glükokortikoidok beadásából, különösen immunszuppresszív hatásuk miatt. Bár a glükokortikoidoknak lipolitikus hatása van, a Cushing-szindrómát a betegek lassú súlygyarapodása és központi típusú elhízás jellemzi. A zsír általában az arcon, a nyaki területen, a törzsön és a hason tárolódik, a végtagokat általában nem befolyásolja az elhízás.

A diagnózis a hiperkortikizmus laboratóriumi megerősítéséből áll, megvizsgáljuk a bazális kortizolémiát és a kortizoluriát, rövidítve, és ha szükséges, a klasszikus dexametazon teszt, az ACTH szint és a diagnosztika képalkotó technikákat tartalmaz. A kezelés elsősorban kauzális és operatív.

Növekedési hormon hiány és felesleg

A növekedési hormon nemcsak növekedést biztosít, hanem számos metabolikus és biológiai hatással is rendelkezik, akár közvetlenül, akár az IGF-1 révén. A növekedési hormon hiányához a zsír és az izomszövet nem megfelelő aránya társul, nő a zsigeri zsír mennyisége, csökken az izomtömeg, romlik a csontsűrűség. A felnőtt betegeknél csökkent a fizikai teljesítőképesség és romlik az életminőség, központibb típusú elhízás fordul elő, és fokozott a kardiovaszkuláris szövődmények kockázata. A diagnózis kezdetben az IGF-1 szintek vizsgálatából áll. Hiány gyanúja esetén inzulin tesztben stimulálunk, ha ez nem lehetséges, arginin (GHRH/szomatoliberin) tesztet alkalmazunk. A kezelés rekombináns növekedési hormonral történő helyettesítésből áll.

A túlzott növekedési hormon a szénhidrát-felhasználás csökkenését okozza, és rontja a sejtek glükózfelvételét. Klinikailag akromegália, az arcvonások megvastagodása vagy a szemhéjak duzzanata. Van súlygyarapodás, de ez nem elhízás. A diagnózis az IGF-1 és a növekedési hormon szintjének vizsgálatán és a lokalizációs diagnosztikán (az agyalapi mirigy MR-je) alapul. A kezelés szükség esetén sebészeti, sugárkezelési vagy gyógyszeres kezelés.