Soha ne becsülje alá a túlsúlyt, mivel…
A túlsúly és az elhízás kétségtelenül a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának fő kockázati tényezője. A két betegség kapcsolatának ismerete azért fontos, mert az elhízás jelentősen megnöveli a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát.
Az elhízott felnőtteknél ötször nagyobb eséllyel diagnosztizálják a cukorbetegséget, mint a normál testsúlyú felnőtteknél.
Jelenleg a túlsúlyos vagy elhízott felnőtt betegek legfeljebb 90% -ának van 2-es típusú cukorbetegsége, összefüggés van a túlsúly mértéke és a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázata között. A súlyos elhízásban szenvedőknek nagyobb a 2-es típusú cukorbetegség kockázata, mint az alacsonyabb BMI-vel rendelkező elhízott embereknek.
A 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek többsége elhízott, és a globális elhízási járvány nagyrészt megmagyarázza a 2-es típusú cukorbetegség előfordulásának és prevalenciájának drámai növekedését az elmúlt 20 évben.
Jelenleg az amerikai felnőttek több mint egyharmada (34%) elhízott (BMI> 30 kg/m2), és a 20 évesnél idősebb emberek több mint 11% -a cukorbeteg. Feltételezzük, hogy ezeknek a számoknak 2050-re 21% -ra kell növekedniük.
Számos olyan tényező okozza a cukorbetegséget, amelyekről egy pillanat alatt beszélünk. De először is jó tudni, hogy az elhízás és a túlsúly hogyan befolyásolja a cukorbetegséget.
Az elhízás hatása a cukorbetegségre és az egészségre
Az elhízás 2-es típusú cukorbetegségre gyakorolt hatását nemcsak az elhízás mértéke határozza meg, hanem a zsír felhalmozódásának helye is. A hasban lévő túlzott testzsír anyagcserezavarokhoz, 2-es típusú cukorbetegséghez és szív- és érrendszeri betegségekhez vezethet.
A testzsír-eloszlás különbségei és az újonnan felmerülő bizonyítékok arra utalnak, hogy a különböző zsírszövet-altípusok funkcionálisan eltérőek lehetnek, és másképpen befolyásolhatják a glükóz homeosztázisát.
A felnőtteknél korlátozott és változó a barna zsírsejtek száma, amelyek szerepet játszanak a termogenezisben és potenciálisan befolyásolják az energiafelhasználást.
Hasonlóképpen, a zsírszövet heterogén sejttípusokból áll. A zsírszövetben lévő immunsejtek valószínűleg hozzájárulnak a szisztémás anyagcsere folyamatokhoz is.
Az elhízás az anyagcserében olyan változásokat okozhat, amelyek a zsírszövetben megnövekedett mennyiségű zsírsavat, glicerint, hormonokat, gyulladáscsökkentő citokint és más olyan tényezőket bocsátanak ki, amelyek hozzájárulnak az inzulinrezisztencia kialakulásához.
A cukorbetegségben szenvedőknek nagyobb a kockázata a különböző krónikus egészségügyi problémák, köztük a szív- és érrendszeri betegségek, a vakság, a végtag amputációk, a vesebetegségek és a depresszió szempontjából, mint a cukorbetegek.
A cukorbetegség egy anyagcsere-betegség, amelyben a szervezet nem termel inzulint a vér glükózszintjének szabályozására, vagy az inzulin termelődik, de nem képes hatékonyan működni. A cukorbetegségnek két fő típusa van:
A cukorbetegség két leggyakoribb típusa
1-es típusú cukorbetegség egy autoimmun betegség, ami azt jelenti, hogy a szervezet saját immunrendszere megtámadja a hasnyálmirigy sejtjeit, és ezáltal megakadályozza az inzulin termelését. A cukorbetegségben diagnosztizált emberek körülbelül 10% -ának van 1-es típusú cukorbetegsége.
2-es típusú diabétesz az összes cukorbetegség legalább 90% -át képviseli. A szervezet vagy abbahagyja az elegendő inzulin termelését az igényeinek megfelelően, vagy helytelenül reagál az inzulin hatására.
A megoldás a testben zajló folyamatok fokozatos irányítása, amely életmód-módosítást igényel (étrend és testmozgás) minden fázisban. Idővel a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők többségének gyógyszerekre vagy inzulinra lesz szüksége, hacsak nem érdekli életmódjuk megváltoztatása.
Sok éven át nem is kell tudnia a 2-es típusú cukorbetegségről.
A 2-es típusú cukorbetegség a korai halálozás egyik fő oka, és számos hosszú távú betegséghez hozzájárul, beleértve a szív- és érrendszeri betegségeket, a mikrovaszkuláris szövődményeket, a szem betegségét, a ragadós száj- és körömfájást és a krónikus vesebetegségeket.
Az öv nagy kerülete a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának fokozott valószínűségével jár együtt. A férfiaknak nagyobb a kockázata a 2-es típusú cukorbetegségben, ha a derék kerülete 94-102 cm, és nagyon magas a kockázata, ha az nagyobb, mint 102 cm.
A nők nagyobb kockázatnak vannak kitéve, ha a derék kerülete 80-88 cm, és nagyon nagy a kockázat, ha 88 cm-nél nagyobb
A BMI és a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázata közötti kapcsolat
Szoros kapcsolat van az elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség között. A 2-es típusú cukorbetegség súlyossága szorosan kapcsolódik a testtömeg-indexhez (BMI).
Hízszor nagyobb a cukorbetegség kialakulásának kockázata elhízott embereknél, mint az egészséges testsúlyúaké, és a kockázat háromszorosára nő a túlsúlyos embereknél.
Jegyzet: Nem szabad félvállról venni ezeket a tényeket. A túlsúly gyakran emeli a vércukorszintet, és saját érdeke kell, hogy legyen a túlsúly csökkentése. Erről a 2. típusú cukorbetegség holisztikus kezelése című könyvben olvashat
A testzsír megoszlása fontos tényező a cukorbetegség kialakulásának meghatározásában.
A megnövekedett derékkörfogattal (több mint 102 cm) rendelkező férfiaknál ötször gyakrabban diagnosztizálják a cukorbetegséget az orvos, mint azoknál, akiknél nincs megnövekedett derékkörfogat, a nőknél pedig a megnövekedett derékkörfogattal (88 cm-nél nagyobb). több mint háromszor nagyobb valószínűséggel cukorbetegségben szenvednek.
Bár a túlsúly a 2-es típusú cukorbetegség kockázati tényezője, az elhízott emberek többsége nem.
A legújabb tanulmányok "kapcsolatot" találtak az elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség között, beleértve a gyulladásgátló citokinek (tumor nekrózis faktor és interleukin-6), az inzulinrezisztencia, a zsírsav anyagcsere és a sejtes folyamatok, például a mitokondriális diszfunkció és az endoplazmatikus retikulum stressz között.
A további genetikai vizsgálatok további közös patofiziológiai utakat deríthetnek fel az elhízás és a cukorbetegség szempontjából, és új ígéretes kezeléseket határozhatnak meg.
Bár az orvosok gyakran írnak fel glükózcsökkentő és súlycsökkentő gyógyszereket, a glikémiás kontroll és a testtömeg a jelenlegi terápiás lehetőségekkel nagyobb figyelmet igényelnek.
Az elhízást és a cukorbetegséget összekötő tényezők
Túlsúly és elhízás esetén a cukorbetegséget befolyásoló kockázati tényezők közé tartozik az életkor növekedése, az életmód, például a fizikai aktivitás hiánya, az egészségtelen étrend, a családban előforduló 2-es típusú cukorbetegség, valamint a terhességi cukorbetegség vagy a policisztás petefészek-szindróma.
A fizikai és társadalmi környezet jelentősen befolyásolja a betegségeket, beleértve a cukorbetegséget, mind az étrendi lehetőségek gazdasági feltételei, mind a pszichológiai hatások miatt.
Egyes kisebbségi etnikai csoportokból és alacsonyabb társadalmi-gazdasági csoportokból származó emberek különösen veszélyeztetettek. Minél több a kockázati tényező, annál nagyobb a valószínűsége a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának.
Egyéb kockázati tényezők közé tartozik a mozgásszegény életmód, valamint a dohányzás, amelyekben egy nemrégiben készült metaanalízis szerint a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázata a rendszeres dohányosoknál 30–40% -kal magasabb, mint a nem dohányzók körében. Azonban továbbra is biztosan elmondható, hogy az elhízás és a túlsúly a fő kockázati tényező a 2-es típusú diabetes mellitusban.
A cukorbetegségben szenvedőket egyéb egészségügyi komplikációk is veszélyeztethetik, beleértve a szív- és érrendszeri betegségeket, a vakságot, az amputációt, a vesebetegségeket és a depressziót.
A cukorbetegség a szív- és érrendszeri betegségek fokozott kockázatához vezet, és a diabéteszes retinopátia a munkaképes emberek felesleges látásvesztésének fő oka.
Az elhízásnak és a 2-es típusú cukorbetegségnek közös alapja van?
Bár az elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség közötti kapcsolat két különálló elváltozást foglal magában - az elhízás által kiváltott inzulinrezisztencia és a béta-sejtek elégtelensége -, ezek a rendellenességek csak egy hibának tulajdoníthatók.
Ebből az "egységes elméletből" adódik a kérdés, hogy ez a rendellenesség progresszív súlygyarapodáshoz és anyagcsere-rendellenességekhez, valamint béta-sejtek kudarcához vezethet-e.
Ezt a lehetséges kapcsolatot úgy lehet ellenőrizni, hogy a sejteket olyan tápanyagoknak teszik ki, amelyek meghaladják az energiaigényüket.
A sejtekben található tápanyagok feleslege okozhatja a test gyulladásjelző képességét, a reaktív oxigénfajok túltermelését, mitokondriális diszfunkciókat, trigliceridek és/vagy zsíracil-intermedierek felhalmozódását, és ez a tápanyagfelesleg aktiválhatja a szerin-treonin kinázt is.
Ezek a reakciók nem zárják ki egymást, és az egyik indukciója indukálhatja a másikat, ami láncreakcióhoz vezet.
Bár nem minden elhízott egyénnek kell hiperglikémiát kialakítania, a túlzott tápanyagtartalmú béta-sejt rendellenességek még mindig együtt járnak a 2-es típusú cukorbetegség elősegítése érdekében.
Számos kérdés azonban továbbra is megválaszolatlan, például:
Mennyi zsírra van szükség a túlsúlyos és elhízott betegségek kockázatának csökkentéséhez? Mi a különböző módszerek hatása a hosszú távú eredményekre?
Van-e optimális időzítés a cukorbetegség kezelésére, amely megegyezik az elhízással vagy más? A béta-sejtek mérete megmarad vagy növekszik?
Az elhízást, az inzulinrezisztenciát és a 2-es típusú diabetes mellitust összekapcsoló mechanizmusok jobb megértése végső soron megkönnyítheti a további egyéni kezelést.
A jövőbeli kutatások egyik prioritása annak tisztázása, hogy az azonosított génvariánsok hogyan befolyásolják a glükóz, zsírsavak és az energia-anyagcserét sejtek és az egész test szintjén.
Az elhízás jelenlegi klinikai megközelítései továbbra is a másodlagos és a tercier beavatkozásokra összpontosítanak.
Noha a gyógyszerekkel végzett intenzív életmódmód meggyőzően bebizonyította a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának lassulását, károsodott glükóz-anyagcserében szenvedő betegeknél a 2-es típusú cukorbetegség megelőzésére szolgáló gyógyszereket még nem hagyták jóvá a szabályozók.
Ami a veszélyeztetett emberek kezeléséhez jóváhagyást igénylő gyógyszereket illeti, azok kijelölését ezen a területen tudományos kutatásba történő befektetésekkel lehetne alátámasztani.