emberek

Az elveszett emberek "rugóznak" az egér keserűjén és az időben vándorló falakon

A közép-európai őstörténet mélyén különös dolog történt. A Tátra alatti dombon egy kőerőd nőtt.

Kicsit olyan volt, mint egy kastély. És kicsit olyan, mint a város és a falu egyszerre.

A hatalmas kőfalak mögött egy sor ház és téglalap alakú utca rejtőzött, amelyeket a lakók egy bizonyos térrel együtt kövekkel burkoltak vagy szórtak meg.

Talán 200 ember élt itt stabilan. A közép-európai őstörténet feltételeihez mindenképpen nem elegendő, mivel a legtöbb települést csak 30-50 lakta. De nem is annyira, mint amennyit a város kifejezéssel társítanánk. Másrészt a lakosság itt nem földművesekből vagy pásztorokból állt, hanem kézművesekből, kereskedőkből és talán vadászokból vagy harcosokból.

Itt igazi gazdag embereket is találnánk. Félretettek saját "szomszédságukba" - az akropoliszba, és gazdag bronz-, sőt aranykincseket hagytak lakásaikban.

Nem tudjuk pontosan, mikor épült ez az erőd. Becslések szerint csaknem 3650 évvel ezelőtt.

Jozef Vladár régész, aki 1968-ban kezdte meg szisztematikus kutatásait, "szlovák Mycenae" -nak nevezte. Így tisztelegett nemcsak a város módjára kialakított belső elrendezés és a kőfalak (a mükénéiak szárazon fektetett, megmunkált köveket is alkottak), hanem a mükénéi eredetet idéző ​​különféle tárgyak és díszítő motívumok előtt is.

Idővel még arról is szó esett, hogy Közép-Európában a Földközi-tenger építészetét és tárgyi kultúráját "utánozzák".

Ez megváltozott. Kiderült az is, hogy a "Szlovák Mycenae" megnevezés nem igazán segíti a képzeletet. Nem vezeti, de igen.

A kőfalak és a bástya fényképe (jobbra). A fényképeket D. Oravkinová nyújtotta.

*

Az ie 3. és 2. évezred fordulóján l. a mai délkelet-szlovákiai őshonos lakosság elsajátította a fejlettebb kohászatot és az anyagi kultúra új megnyilvánulásait. Részévé vált az ún Oszmán-Füzesabon kulturális komplexum, és ebben a formában a Poprád és a Hornád medencéjéig terjeszkedett, ahol a Szepesvárosi kataszterben található Myšia hôrka dombon egy kis erődített települést épített. A stratégiai elhelyezkedés azonban lenyűgöző erőddé történő átalakítását tette lehetővé, amelynek területe 6600 m².

A település helyszíne több okból is kivételes volt. Például annak köszönhetően, hogy a Szlovák Érchegységben és a közeli kereskedelmi útvonalon a réz, arany és ón lerakódások állnak rendelkezésre a borostyánig áradó Balti-tengerig. És a védelemnek is köszönhető. A nyugati "prototesztet" éles összeomlás védte.

A keleti oldalon ezt a védelmet egy 6 m széles és legfeljebb 2,5 m mély árok egészítette ki a keleti oldalon. Belülről egy 4–6 m széles agyagsánc volt kibélelve. Felső részén valószínűleg kövek és esetleg palánk erősítette. A sánc külső és belső oldalát eredetileg talán két méter magas kőfal védte 1. Ezt a szerkezetet egy másik fal választotta el az ároktól, míg a köztük lévő helyet megtört talaj töltötte be, amelyet sétányként értelmeztek. Ezenkívül a falvonalakat szimmetrikus, 4-5 m széles bástyaszerű íves szerkezetekbe táplálták. Eredetileg a kapu építésének részei lehettek.

Az erődítményeknek mindenképpen volt mit védeniük. A település az említett kulturális komplexum sűrűn lakott szepesi enklávéjában hatalom, termelés és kereskedelem központja volt. A régészek az úgynevezett proto-városi központok közé sorolják.

A településen kerámiák, textíliák és különféle tárgyak készültek fémből, kőből, állatcsontokból és agancsokból. A számos előállítási bizonyíték tette lehetővé a régészek számára a település keleti részén található kézműves körzet azonosítását. A nyugati rész, elkülönítve a többitől, a gazdagok negyedének volt valami változás. A termelés bizonyítékai itt hiányoznak, éppen ellenkezőleg, a legtöbb bronzból, sőt aranyból készült "kincset" (tömeglelet, vagy úgynevezett raktár) itt találták - néha padlószint alatt kőszekrényekben tárolták. Az "akropolisz" valószínűleg a helyi elitnek adott otthont, talán főnök formájában családjával vagy kíséretével.

Még magában a kézműves körzetben sem mindenki volt egyenlő. Középső részén, ahol a szakosodott kézműves gyártásra utaló bizonyítékokat találunk, bronz ékszerek "kincseit", jelmezrészeket és eszközöket találtak. Igaz, kevesebb van belőlük, mint az Akropoliszban, és nincs tömeges arany ékszerlelet. Ennek ellenére rámutatnak a kézművesek gazdagabb osztályának létére, és így a helyi társadalom legalább három szintre történő rétegződésére.

A "kézműves körzet" szélén tömegleletek hiányoznak. Saját vagy helyi felhasználásra történő termelés itt zajlott. Valószínűleg a település legszegényebb lakossága élt itt.

Az erődített település házai viszonylag kicsiek voltak (4-8 x 2,6-4,8 m) és kerekes (agyagból törölt húrfalakkal) vagy rönkházasak, néhányuk kőalapú. A zúzott agyag padlóit apróbb kövekréteg váltotta fel a gazdagabb lakosok házában. A házak közül a legnagyobb a lakótelep déli részén található, de 15 m-es és kevesebb, mint 5 m széles. Ő volt az, aki szomszédos volt a kövezett "négyzettel". Talán különleges célja volt?

A Myše hôrka-i erődített település régészeti kutatásával felfedezett objektumok és szerkezetek D. Oravkinová (2018) szerint.

Az elmúlt években Mateusz Jaeger lengyel régész megkérdőjelezte az egérhegyi "protomesta" hagyományos értelmezését. Tanulmányok sorozatában azt állítja, hogy a megtalált kőfalak nem a kora bronzkorból származnak, hanem a vaskor puchovi kultúrájához tartoznak. Jaeger értelmezésében tehát körülbelül 1600 évvel fiatalabbak, mint Vladár szerint.

"Mateusz Jaeger nem férhetett hozzá az eredeti dokumentációhoz, vagy közvetlenül dolgozott a lelőhely régészeti leleteivel" - mutat rá Dominika Oravkinová régész a Nyitrai Szlovák Tudományos Akadémia Régészeti Intézetéből. Ő vette át a stafétabotot Jozef Vladártól, és a Myšská hôrka területén végzett átfogó, modern átértékelésén dolgozik. A tudós hozzáteszi, hogy bár Jaeger következtetéseit a vonatkozó rendelkezésre álló szakirodalomra alapozta, ez csak kevés volt, és a rendelkezésre álló források részletes értékelése nélkül.

"Következtetéseimben hajlamos vagyok [erődítményeket] a korai bronzkorra datálni, főleg azért, mert az anyagokban a Púchov-kultúra leletanyagai nem találhatók, kivéve néhány árokszilánkot" - hangsúlyozza Oravkinová. "Ha volt fiatalabb település, akkor annak feltétlenül hangsúlyosabbnak kell lennie a leletek spektrumában, különösen a fazekas töredékek, amelyek ma már szinte teljesen hiányoznak a feldolgozott készletből."

A régész Jaeger érveire is új megállapításokkal reagál. Rámutat például arra, hogy a hasonló struktúrák hiányának kifogását a korabeli lakótelepeken már meggyőzően meg lehet cáfolni. "Párhuzamok találhatók a közeli Maszkowice lakótelepen" - mondja. "Távolabbi, de a datálás szempontjából az analóg analógiák a kő markánsabb alkalmazásával járó védelmi elemek a rybníki (vrcovicei) lakótelepen, vagy az alpesi régióban Bartholomäberg és Matrei am Brenner osztrák helységekben."

Oravkin szerint annak oka, hogy a Myší hôrka-i erődített település építõi inkább a követ választották-e a fához, az megfelelõ építési anyag közelsége lehet. "Az építkezéshez felhasznált kövek eredete helyi, a településtől 2-3 km-re lévő forrásokból származik" - magyarázza.

Ugyanakkor hozzáteszi, hogy a kőfalak keltezésének kérdésére a végleges válasz csak pontosabb tudományos módszereket alkalmazó revíziós kutatásból származhat. "Az erődítmény revíziós kutatása kulcsfontosságúnak tűnik a szerkezetek abszolút-kronológiai dátumozásához megfelelő minták megszerzéséhez, ezért a kollégákkal együttműködve mérlegeljük a megvalósítás lehetőségeit, valamint annak pénzügyi biztonságát" - összegzi a régész.

Az egér keserűjén található "prototesz" nemcsak erődítményeivel és aranykincseivel vonzza a régészek figyelmét. Még a mai ember iránti kegyetlen, talán érthetetlen rituálék bizonyítékai is.

A település bejárata közelében a régészek egy mély gödröt azonosítottak kilenc brutálisan megölt emberrel - akiket talán negyedre, majd nehéz kövekkel összezúztak. 2 Egy fiatal férfi, három nő (negyven, ötven, hatvan) és öt 3 és 13 év közötti gyermek volt.

Minden nő keményen dolgozott életében - ezt a kéz robusztus izmainak és a kézi munkának okozott deformálódott jelei tárják fel. Rabszolgalány volt? Természetesen nem a "kézművesek és gazdag emberek települése" lakóiként működnek.

Július Jakab antropológus több koponyán vágás és aprítás nyomait találta. És arról is, hogy hegyes tárgyal átszúrják a fejét - mint például egy őskori hóhér fejszével végzetes ütése esetén.

Jakab más sajátosságokra mutatott rá. Például az egyik nőt levágták az elülső lábakról, míg az egyik gyermek vizes agy miatt makrocefáliában szenvedett (hidrocefália). Legfeljebb négy évig élt. Mielőtt bedobták volna a gödörbe, combjainak felső harmadában levágták a lábát. Egy másik, hat évnél fiatalabb gyermektől csak a lábukat és a medencéjüket dobták a gödörbe változtatásra - hiányzik a koponya, a kar és a törzs. Egy másik esetben éppen ellenkezőleg, csak a koponyát dobták.

Két csontvázcsoport az áldozati gödörben: a halál után bal oldalon lévő testcsoportot erősen kövekkel zúzták össze, a jobb oldali képen látható nők elváltozás céljából levágták mellső lábukat. A fényképeket D. Oravkinová nyújtotta.

A testek két csoportot alkottak. A több embert (egy fiatal férfit - két nő - négy gyermek) nehéz kövekkel ledobták és összetörték, miután bedobták őket a gödörbe. Jakab szerint azonban a feltöltés előtt jelentős törés is történt. Ilyen szörnyű megállapításokkal kíváncsiak vagyunk arra, hogy megtudjuk, mi történt valójában Mouse Bitteren majdnem 3650 évvel ezelőtt ...

"Nagyon véres show lehetett. Nyilvános cselekményként zajlott, és valószínűleg sokáig őrződött a lakók emlékezetében. "- mondja Dominika Oravkinová. "Ezt bizonyítja a műtárgyak későbbi ismételt strukturált lerakódása is, amelyet a gödörkitöltésben találtunk."

Az áldozati gödörben az emberek mellett különféle korábban megsemmisített tárgyakat találtak, amelyek szélére három nagy darab feldolgozott travertin került. Mindenesetre mind a kilenc áldozatot egyetlen szertartás alatt dobták a gödörbe. Ezt jelzik az egyik gyermek állkapcsának töredékei, amelyek különböző mélységekben és vízszintesen 170 cm távolságban találhatók.

Egyes régészek szerint az áldozati gödör elhelyezkedése a település bejáratánál arra utal, hogy az áldozat a település építésének kezdetéhez kapcsolódott. Talán ezért az alapvető áldozatoknak kellett isteni védelmet nyújtaniuk a település számára.

Pavel Jelínek, a bronzkori kultusz szakértője szerint ezzel ellentétes forgatókönyv is lehetséges, a rituálé pedig a település pusztulásának veszélyével függ össze. "Például, amikor Hannibal Rómába vonult, a rómaiak élve temették el a keltákat és keltákat, valamint a görögöket, azaz külföldieket. Valami hasonló történhetett mind Spišský Štvrtekben, mind Nižná Myslában "- mondja Jelínek.

"Az alapvető áldozat hálás és gyakran alkalmazott értelmezés a régészetben" - idézi fel Dominika Oravkinová. "Szkeptikusabb vagyok ebben. A néprajzi párhuzamok azonban megerősítik, hogy az "emberek feláldozása" összekapcsolható olyan társadalmakkal, amelyek rögzített hierarchiával rendelkeznek és céljaik stabilizálása. A műtárgyak ugyanolyan strukturált lerakódása a gödör kitöltésében arra utal, hogy léteznek olyan szabályok a társadalomban, amelyeket valaki kialakított, mások pedig betartottak, és ez a közösség szigorú szerveződéséről tanúskodik.

Amint a bevezetőben láthattuk, az erődítmények szerkezete és az anyagi kultúra párhuzamai arra késztették Jozef Vladárt, hogy a Myše hôrka-i erődített települést "szlovák Mycenae" -nak nevezze. Számos szerző azonban még ennél is tovább ment, és azt állította, hogy a mükénéi kultúra kulturális impulzusai vezérelték a Kárpát-medence fejlett kultúráinak fejlődését.

Ez a forgatókönyv túl ötletesnek bizonyult. "A mükénéi kultúrát tévesen szinkronizálták a kora bronzkor lefolyásával" - magyarázza Tóth Peter régész, emlékeztetve arra, hogy a közelmúltban olyan konszenzus alakult ki, amely a területünkön a kora és a középső bronzkor fordulójára, a a Kr. e. l.

"Általában az Égei-tenger térségéből származó hatásokról esett szó, de egyszerre több civilizáció is ott fejlődött" - mondja Peter Pavúk régész, a Földközi-tenger keleti térségének vezető szakértője a bronzkorban. "Krétán valamikor Kr. E. 1900 körül. l . az első paloták, amelyek a legnagyobb bővülést a Kr. e. 17. században tapasztalták. l . Beszélünk az ún Minószi civilizáció. Bizonyos időeltolódással azonban a mükénéi civilizáció kialakulni kezdett a görög szárazföldön, amelynek első fontos bizonyítéka az ún. tengelysírok Mycenae-ból. Közülük a leggazdagabbak is beleesnek17. évszázadokkal azelőtt n. l. Ezt követően a hatalom központja Krétáról a szárazföldre és Kr. E. 1500 körül költözött. l. az első paloták ott is megjelennek. "

Pavúk docens szerint pusztán elméletileg a Kr. E l., amely a Myška Hôrka települést is magába foglalja, kapcsolatban állhatnak a mükénéi civilizációval. "Azonban nincs annyi dokumentumunk ezekhez a kapcsolatokhoz, mint amennyit a régészek régebbi generációja remélt" - mondja.

Fontos azonban, hogy a Kárpát-medencei közösségek társadalmi fejlődése jóval korábban, már az ie 20. század folyamán bekövetkezett. l . Fischl Klara magyar régész szerint őt nem az égei-tengeri környezet impulzusai stimulálták: "A településszerkezet változása és a társadalmi differenciálódás nem déli hatások, hanem a helyi kultúrák belső fejlődésének eredménye volt. . "

Ami a kárpáti hasonlóságokat illeti a mükénéi kultúrával, az utóbbi években még az ellentétes hatásőrségről is szó esett. "Nem abban az értelemben, hogy Közép-Európa kultúrái jelentős hatással lennének a mükénéi civilizációra, hanem bizonyos kulturális elemek kialakulhattak volna Közép-Európában az égei-tengeri régiótól függetlenül, és bizonyos körülmények között talán ott is" - mondja Peter Pavúk.

A mükénéi kultúra térnyerése idején (a aknatemetkezések említett korszaka) a mai Görögországban Közép-, Délkelet- és Kelet-Európában különféle prototípusú tárgyak jelennek meg: a ló hámjának korong- és rúd alakú részei/fogpiszkáló, spiráldíszes tárgyak, félhold elrendezésű borostyán nyakláncok. "Mindegyik, beleértve a lóheveder egyes részeit, sokkal később jelent meg Görögországban, mint az északi régiók" - írják Joseph Maran és Aleydis Van de Moortel régészek.


A Myše hôrka-i erődített település lehetséges lakói: nemes (balra) és harcos (középen) az oszmán kultúra jobb oldalán Ľudmila Cvengrošová szobrász idealizált sámánszobra a település leleteivel (fotót D. Oravkinová).

A Myše hôrka erődített település mintegy 150 évig virágzott. Kr. E. 15. század elején l. rejtélyes, egyelőre tisztázatlan körülmények között azonban egész élet elveszett belőle.

"A pusztulás kétségtelenül hirtelen és különösen váratlanul történt" - írja Jozef Vladár. "Ezt tanúsítják egy nagy tűz nyomai, amelyeket az egész erődített település területén dokumentáltak, bizonyítékok az elsősorban kohászati ​​tevékenységekkel kapcsolatos munkafolyamatok befejezetlenségéről, mint például a kézműves házakban befejezetlen termékek, malachit érclerakó, szétszórt termékek raktárakból, különösen az akropolisz egyedi házaiban. "

Vladár professzor szerint úgy tűnik, hogy minden pontosan abban a helyzetben maradt, amelyben a váratlan pusztulás pillanatában találta magát. "Fontos megjegyezni, hogy nem találtak emberi veszteségeket vagy a harcok bizonyítékát a lakások rombolása alatt" - teszi hozzá. 3

Dr. Oravkinová egyetért Vladár professzorral a lakótelep hirtelen elhagyásában, de annak okában nem. "Bár eredetileg a tűz miatt bekövetkezett pusztulást fontolgatták, a lakótelep területén nem találtak jelentős ház-kenési rombolást" - mutat rá. „A lakótelep [helyi] tűz által okozott kárának következményeinek tehát nem kellett a terület elmozdulásának szükséges okát jelentenie. Nincs erőszakos epizódokra utaló bizonyíték, amely arra ösztönözhette a lakosokat, hogy elhagyják a komplexumot. "

A régész szerint nem zárható ki a klímaváltozás vagy a gazdasági összeomlás miatti kihalás a destabilizáció vagy a kereskedelmi kommunikáció kihalása után. Még a tér szimbolikus - rituális elmozdítása is lehetséges. "Mindenesetre nem tudjuk, hogy a lakók nem akartak-e visszatérni vagy nem, de más események megakadályozták őket ebben" - hangsúlyozza.

Egyébként ugyanaz a sors, mint az Egér-hegyi erőd, az egész környező régiót érintette. Míg más területeken folytatódott a kulturális fejlődés, a középső bronzkor elején az emberek teljesen eltűntek a Hornád és a Poprad medencéiből.

A Patreone támogatásának köszönhetően el tudtuk hozni ezt a cikket. A szimbolikus hozzájárulás további minőségi cikkek közzétételében is segít.

A szerző köszönetet mond Dominika Oravkinová PhD-nak szakmai útmutatásáért, vizuális anyag biztosításáért, konzultációkért és a cikkhez fűzött megjegyzésekért. Köszönetet mond Pavel Jelínek PhD-nak, az értékes megjegyzésekért és további konzultációkért. Pavúk Péter PhD és Tóth Peter PhD. Perex-kép: egy erődített település rekonstrukciója a Myšská hôrka-n Pavel Wavrek által.

Megjegyzések
1 Az irodalomban néha megemlítik a falak eredeti magasságát 6 méterig, ami D. Oravkin szerint "nagyon optimista" becslés. A régész emlékeztet arra, hogy a sánc dokumentált magassága 1,6 m, a fal magassága 1,2 m volt, míg a sánc falai eredetileg valószínűleg nem haladták meg. (Prof. Vladár becslése a sánc négy méteres magasságáról és a környező falak sáncáról szólt.)
2 Régebbi kutatómunkákban Dr. Jakab a hasadó töréseket az antropofágia lehetséges bizonyítékaként értelmezi, később inkább annak magyarázatát részesíti előnyben, hogy testeket kövekkel dobálva okozták.
3 Vladár professzor úgy véli, hogy "két kelet-európai eredetű kőlövő jelezheti, hogy a kihalás nemcsak a generációk közötti kibocsátásokhoz kapcsolódhat, hanem külföldi etnikai csoportok terjeszkedésének eredménye is lehet". Szerint Dr. Oravkinova azonban ezek a lövészek problematikusak, és valójában nem mutatják külföldi származás jeleit. "A Spišské Štvrtok hasított iparának anyagai még több félkész termékükkel dokumentálva vannak, és így közvetlenül a lakótelepen gyártották őket" - mondja a szakember.

További képek: A Wikimedia Silar felhasználója.