rendellenességek

Megkérdezzük MUDr. Viliam Čičvák a michalovcei pszichiátriai kórházból.

A pszichiátria és az endokrinológia, mint orvosi tudományág, első látásra meglehetősen távoli. Hogyan érzékeli a klinikus szemszögéből?

Első pillantásra, míg az endokrinológia és a pszichiátria távoli tudományágaként működik, a valóságban szorosan kapcsolódnak egymáshoz. A pszichiátria idegtudomány, tehát az agyi rendellenességek kezelésének tudománya. Az agy irányítja és ellenőrzi a test összes belső eseményét. Vagy filogenetikailag a fiatalabb idegrendszer (elektromos impulzusok), vagy az idősebb endokrin rendszer (hormonok) vezérli. Az endokrin rendszer az idegrendszer magasabb központjainak van alárendelve, és az ellenőrzés a hipotalamusz-hipofízis tengelyén keresztül zajlik. Fontos az is, hogy nemcsak az információk egyoldalú átadása a magasabbról az alacsonyabbra érvényes, hanem fordítva is. Sok hormon modulálja a magasabb idegrendszer aktivitását, mert neurotranszmitterként hat. Az idegrendszer és az endokrin rendszer tehát kiegyensúlyozott egységek, amelyek kölcsönhatásban állnak egymással és együtt vesznek részt a homeosztázis kezelésében. Ezért az egyik rendszer hibái kihatnak a másik működésére is.

Pszichiáterként a gyakorlatban bizonyosan találkozott olyan betegekkel, akik észleletlen fejlett endokrin rendellenességekben szenvedtek, ugyanakkor jelentős pszichiátriai tünetekkel rendelkeztek, ami megzavarta az orvost a differenciáldiagnosztikai eljárás során. Szerinted mekkora ezeknek a betegeknek a százaléka? Inkább nők vagy férfiak?

Emlékszem az egyik első betegemre, amikor az egyetemi tanulmányok után kezdtem dolgozni. Csak néhány hónapig dolgoztam. A beteg depressziós tünetek miatt először kórházi kezelésre érkezett a pszichiátriai osztályra. Súlyos depresszió jeleit mutatta (depressziós hangulat, ellenállhatatlan anhedonia, apathyabularis szindróma, katatimatikus gondolkodás a jövő félelmeivel, röpke öngyilkossági eszmék). A kezelés során antidepresszánsok, timostabilizátorok kettős kombinációjára állítottuk be, de a kezelésre csak részben reagált. Kíváncsi voltam, hogy helyesen diagnosztizáltam-e őt, és eltávolítottam-e a pajzsmirigyhormonokat, és kiderült-e, hogy a beteg pajzsmirigy alulműködésben is szenved. A depressziós kezelés szintén javult a helyettesítő terápia hozzáadásával.

Ez csak egy példa - sokkal gyakoribb esetek vannak, amikor a hormonális egyensúlyhiány (akár fiziológiás) diszforiát okoz. A legsúlyosabbak a terhesség alatti és utáni esetek. A skizofrénia területén súlyos mentális betegségek járnak vagy kiújulnak, gyakrabban fordul elő bipoláris affektív rendellenesség, de szülés utáni pszichózis és szülés utáni hangulatváltozások (diszfória, blues, depresszió) is. Ez elmélyülhet pszichotikus depresszióban. Ezért, ha az anyát nem diagnosztizálják időben, veszélyeztetheti magát és a gyermeket.

Az ilyen rendellenességek előfordulása meglehetősen gyakori, tapasztalataim szerint 10-15% -ra becsülném endokrin és pszichiátriai komorbiditás szempontjából. Ha alkoholfüggőségi szindrómában vagy cukorbetegségben szenvedő betegeket vennék be, ez a szám 20% -ra nőne. A nők hajlamosabbak a pszichiátriai betegségekkel járó endokrin rendellenességekre (különösen a kockázati időszakok, például terhesség, menopauza vagy még rövidebb premenstruációs szindróma tekintetében).

Az endokrin mirigyek rendellenességei leggyakrabban a pszichiátriai tünetek által mutatkoznak meg?

A mentális rendellenességek a leggyakoribb pajzsmirigy-rendellenességek. Ha a sok - nem csak kóros - hormon szintjébe beleszámítanánk a fiziológiai ingadozásokat, és ezeknek az ingadozásoknak az egyén viselkedésében való tükröződését, akkor a női nemi mirigyek minden bizonnyal az élen járnának. Természetesen a hangulatok fiziológiai ingadozásai spektrumuk, intenzitásuk és a környezetre gyakorolt ​​hatásuk miatt nem léphetik túl a meghatározott keretet.

Melyek az endokrin rendellenességek leggyakoribb pszichiátriai megnyilvánulásai?

A kortikoszteroid szint változásával járó mentális rendellenességek szintén gyakoriak. Pszichotikus rendellenességek gyakran fordulnak elő kortikoszteroidokkal autoimmun betegségek esetén is. Általában az endokrin betegségek leggyakoribb pszichiátriai megnyilvánulásai a depressziós szindróma, az apatabolikus szindróma, vagy fordítva, az intrapszichés feszültség, az ingerlékenység, az izgatottság növekedése, ritkábban a pszichotikus rendellenességek.

Az agybetegségek okainak tanulmányozásában gyorsan haladnak a fejlemények, és ma kiderül, hogy számos neurológiai diagnózis mögött a hormonok és fehérjék különféle rendellenességeit is megtalálhatjuk, amelyek laboratóriumi diagnózisa fokozatosan honosodik meg piacunkon, bár még mindig rutinszerű gyakorlat. Megemlíthetne néhány ilyen diagnózist és azokat a paramétereket, amelyekkel ezeket a diagnózisokat fel lehet állítani?

A depresszió differenciáldiagnózisának részeként meghatározzuk a pajzsmirigyhormonok szintjét. Bár ennek az első vizsgálat során rutinszerű kérdésnek kell lennie, a gyakorlat mást mutat (lehetséges gazdasági tényezőket és a vizsgálatok elérhetőségét). Meghatározzuk a prolaktin szintjét a neuroleptikumokkal végzett kezelés során. Neurológusokkal együttműködve kimutathatjuk a cerebrospinalis folyadékfehérjék (béta-amiloid, tau-fehérje) rendellenességeit neurodegeneratív betegségekben, az Alzheimer-féle demenciától a Huntington-kóron át a Creutzfeldt-Jakob-kórig.

A pszichiátriai megbetegedések új okainak ismeretéhez szükség lesz az orvosi engedélyek kiigazítására is, hogy több laboratóriumi vizsgálatot jelezzenek, amit ma egy pszichiáter nem tud jelezni. Milyen lépéseket tesz ebben az irányban a Szlovák Pszichiátriai Társaság?

Nem tudom, hogy lépéseket tesznek a laboratóriumi vizsgálatok indikációinak kiigazítására. A kialakult tendencia inkább az együttműködés és az interdiszciplináris együttműködés fokozását szolgálja.