Természettudományok »Orvostudomány

Az endokrin rendszer gyógyszerei

gyógyszerei

1. Antidiabetikumok
A leggyakoribb endokrin rendellenességek a diabetes mellitus, amelyet a glükóz metabolizmusának rendellenessége jellemez, amelyet az elégtelen inzulintermelés vagy a perifériás szövetek fokozott inzulinrezisztenciája okoz. Az antidiabetikumokat általában inzulinra (parenterálisan adják be) és orálisan adják be.

1.1 Inzulin készítmények

Az inzulin antidiabetikumokat a következők szerint osztályozzuk:

a) biológiai forrás és tisztaság a következőn:
- állati eredetű inzulinok - korábban pur inzulin,
- emberi inzulinok - INSUMAN inj, HUMULIN (skr.HM) inj,
- humán inzulinanalógok - INZULIN apaspart, lispro glargín- inj

b) expozíciós idő:
- rövid időszak: - humánus 30-45 perc (HUMULIN R, INSUMAN gyors,
ACTRAPID HM,
- sertéshús 30-45 perc (INSULIN-MONO N,
ACTRAPID MC
- lispro analóg 15 percig. (HUMALOG)

- középtávú - 1-3 óra:
- humánus (HUMULIN N, HUMULIN L,
INSULATARD HM),
- sertéshús (INSULIN MONO ID, MONOTARD MC)
- vegyes (MC LENTE),

- kiterjedt - humánus - 3- 4 óra (ULTRADARD HM, HUMULIN U)
- vegyes - 3- 4 óra (INSULIN MONO SD)
- marhahús - 3- 4 óra (ULTRALENTE MC)
- glargin inzulin analóg - 1 óra LANTUS)

Etiológia és osztályozás
Az 1. típus olyan betegeknél fordul elő, akiknek nincs inzulintermelése. Ezeket a betegeket inzulinnal kezelik. Csökkent inzulintermeléssel vagy inzulinrezisztenciával rendelkező betegek szerepelnek a 2. típusban (II-6.1. Táblázat). Ezeket kezeljük p.o. Antidiabetikumok és/vagy inzulin. Diabetes mellitusban szenvedő betegeknél a szénhidrát-anyagcsere mellett a fehérje- és lipid-anyagcsere is károsodott, ami multiorganikus károsodást eredményezhet a cukorbetegeknél (II-6.2. Táblázat).

Inzulin
Az inzulin a fő szabályozó, amely szabályozza az elfogyasztott alapvető energiaforrások - szénhidrátok, zsírok és fehérjék - anyagcseréjét és tárolását. Langerhans hasnyálmirigy-szigeteinek b-sejtjei termelik.

A cselekvés mechanizmusa
Fiziológiai hatásait specifikus membránreceptorokhoz kötődve fejti ki. Az inzulin a növekedési hormonokhoz hasonló különféle gének expresszálásával befolyásolja a depressziót. Ezen mechanizmus révén az inzulin nemcsak az alapvető anyagcsere útvonalak szabályozásában vesz részt, hanem a sejtek növekedésének szabályozásában is (II-6.3. Táblázat).

Az alkalmazás módjai
A leggyakrabban manapság az s.c. Kizárólag olyan vízoldható inzulinok adhatók intravénásan, amelyeknek rövid a hatása. Az inzulinaktivitás meghosszabbítását cinkkel történő kicsapással érték el. Ily módon viszonylag gyengén oldódó kristályok képződnek, amelyek sc után lassan felszívódnak. Alkalmazás szuszpenzió formájában. Az inzulin és a protaminok komplexének (protamin-cink-inzulin) képződése biztosítja a hosszú hatású, lassú hatású készítmények képződését.

Káros hatások
Az inzulinkezelés legkomolyabb mellékhatása a hipoglikémia, amely intenzív inzulinkezelés esetén gyakran a halál oka lehet. Ennek a szövődménynek a kezelése főként a p.o. Vagy i.v. Glükóz beadása lehetséges i.m. Glükagon beadása.

1.2 Orális antidiabetikumok
A legtöbb 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő beteg az étrend módosítása mellett farmakoterápiát igényel. A jobb glikémiás kontroll orális cukorbetegek alkalmazásával érhető el. A metabolikus kompenzáció a 2-es típusú cukorbetegeknél is elérhető a maradék inzulinszekréció növelésével, vagy a szövetek inzulinérzékenységének módosításával, azaz az inzulinrezisztencia csökkentése. Ennek megfelelően az antibiotikumokat fel lehet osztani olyan gyógyszerekre, amelyek előnyösen serkentik az inzulin szekrécióját (pl. Szulfonilureák), és azokra, amelyek növelik a szövet érzékenységét az inzulinra (például biguanidok). A bél glükozidáz inhibitorok csoportjából származó anyagok ahhoz vezetnek, hogy lassítja a komplex cukrok emésztését monoszacharidokká.Így elmondható, hogy általában ezeket osztjuk fel:

a) Az inzulin szekréció stimulátorai,
b) Inzulinérzékenyítők,
c) Bél glükozidáz inhibitorok.

1.2.1 Az inzulin szekréció stimulátorai

Szulfonilureák
A szulfonilkarbamidok csökkentik a glikémiát azáltal, hogy növelik a hasnyálmirigy béta sejtjeinek glükózérzékenységét és stimulálják az inzulin szekrécióját. Saját inzulinszekréciójuk előfeltétele a hatékonyságuknak. Másodszor, csökkentik az inzulinrezisztenciát.
Ezek a következők: glibenklamid (MANINIL, GLUKOBENE), glipizid (ANTIDIAB, MINIDIAB), gliquidone (GLURENORM), gliklazid (DIAPREL, glimepirid (AMARYL)

Az alkalmazás módjai
A szulfonamid hipoglikémiák hatása, felezési ideje és anyagcseréje különbözik egymástól. Hosszú távú hatékony p.o. Antidiabetikumokat manapság ritkán (vagy egyáltalán nem) alkalmaznak, főleg a hipoglikémia lehetősége miatt, különösen időseknél.

Meglitinid-származékok
Tekintve, hogy repaglinid A (NOVONORM) glükóz hiányában nem váltja ki az inzulin szekréciót, célszerű minden fő étkezéskor beadni. Ez az inzulinigény fiziológiai szimulációját eredményezi a nap folyamán a szulfonilureákkal összehasonlítva.

Káros hatások
Hipoglikémia, fejfájás, hányinger, hányás.

1.2.2 Inzulinérzékenyítők

A biguanidok a túlsúlyos és elhízott cukorbetegek számára választott gyógyszerek, akiknél a hiperglikémiát elsősorban az elégtelen inzulinhatás okozza. Az egyetlen jelenlegi képviselő a metformin (METFORMIN, GLUCOPHAGE, SIOFOR).

1.2.3 Bél glükozidáz inhibitorok
Az e csoportba tartozó gyógyszerek versenyképesen és reverzibilisen gátolják az alfa-amiláz aktivitással rendelkező enzimeket (szacharáz, maltáz, izomaltáz, glükoamiláz) a vékonybélben, ami lelassítja a komplex cukrok hidrolízisét.
Képviselők az akarbóz (GLUCOBAY), a miglitol (DIASTABIL).
Ennek az anyagcsoportnak a leggyakoribb mellékhatásait a mikrobiális bélflóra emésztetlen komplex szénhidrátokra gyakorolt ​​hatása okozza (hasmenés felfúvódása és hasi fájdalom).

2. Kortikoszteroidok
A mellékvesekéregben szintetizálódnak. Különösen befolyásolják a szénhidrátok és fehérjék anyagcseréjét, vagy szabályozzák a sók testből történő kiválasztását.

A cselekvés mechanizmusa
A kortikoszteroidok kötődnek az intracelluláris receptorhoz, és a DNS-sel való közvetlen kölcsönhatással modulálják a gén transzkripcióját. Gátolják az immunsejtek szaporodását és funkcióit is (pl. Fagocitózis). Képesek gátolni a gyulladásos és immunmediátorok szintézisét, pl. Prosztaglandinok, leukoterinek és interleukerinek. Általában glükokortikoidokra és mineralokortikoidokra osztjuk őket.

2.1 Glükokortikoidok
A glükokortikoidok, mint zsírban oldódó anyagok, nagyon jól behatolnak a membránokba és p.o. A formák gyorsan felszívódnak. Leggyakrabban gyulladásos, antiallergiás és immunszuppresszív hatásukra használják. De a glükokorteidok endokrin indikációi is nagyon sokak.

A glükokortikoidok klinikai alkalmazása
A glükokortikoidokat széles körben használják. Különösen: asztma, tüdőfibrózis, reumás ízületi gyulladás, reumás carditis, szívizomgyulladás, ekcéma, bőrgyulladás, anafilaxiás sokk, például immunszuppresszió a szervátültetés során, és lásd még II-6.4.

Az alkalmazás módjai
A glükokortikoidok biológiai felezési ideje szerint három alapvető csoportra oszthatók:
a) Rövid hatású kortikoszteroidok: hidrokortizon (HYDROCORTISON, inj., tbl., ung,
CORTEF tbl., PREDNISON tbl).

b) Közepesen ható kortikoszteroidok: triamcinolon (TRIAMCINOL crm., lot. Spr., ung

c) Hosszú hatású kortikoszteroidok: dexametazon (DEXAMETHAZON ung), betametazon (BETNOVATE crm., liq., ung., CELESTODERM V crm).,
, DIPROPHOS inj.).

A kortizol 70% -a metabolizálódik a májban. A szintetikus kortikoidok ugyanazon biotranszformációs folyamaton mennek keresztül, mint a természetes szteroidok. A prednizon és a metilprednizolon (MEDROL tabletták, DEPO-MEDROL és SOLUMEDROL inj) aktív hatása attól függ, hogy ezek prednizolonná és metilprednizolonná alakulnak-e át. A szintetikus kortikoidok eliminációja kizárólag vesén keresztül történik. A helyi alkalmazás (inhaláció, krémek) jelenleg előnyös a súlyos mellékhatások esetén, hosszú távú szisztémás beadással.

Káros hatások
Minden olyan indikációban, ahol a glükokortikoidokat gyulladáscsökkentő, antiallergiás és immunszuppresszív szerként alkalmazzák, hormonális glükokortikoid és ásványi kortikoszteroid hatása nem kívánatos. Az akut alkalmazás nem okoz jelentős mellékhatásokat. A hosszú távú általános alkalmazás azonban súlyos mellékhatások kialakulásához vezethet (kortikoid cukorbetegség, csontritkulás, lassú sebgyógyulás, hajlam a fertőző betegségekre, gyomorfekély, glaukóma és mentális rendellenességek).

2.2 Ásványi kortikoszteroidok
A természetes mellékvese hormon aldoszteront terápiásán nem alkalmazzák. Az aldoszteron fiziológiai szabályozását három fő tényező befolyásolja: ACTH, a renin-angiotenzin rendszer és a plazma káliumkoncentrációja. A vérnyomás vagy az extracelluláris folyadék térfogatának csökkenése a renin felszabadulásával jár a vesékben. Ezután a renin közvetíti az aldoszteron szekréciót angiotenzin útján. Az aldoszteron azáltal, hogy visszacsatolással növeli a nátrium és a víz visszatartását, gátolja a renin felszabadulását.
A megnövekedett aldoszterontermelés lehet elsődleges vagy másodlagos, malignus hipertónia, veseartér-összehúzódás, terhesség, májcirrhosis, nephrotikus ödéma és néhány betegnél pangásos szívbetegség miatt.

A kortikoszteroid terápia alapelvei
a) keresse meg a relatív ellenjavallatokat,
b) a fertőzés kizárása vagy kezelése,
c) gondosan válassza ki a kortizon típusát,
d) beadja a legkisebb hatásos dózist,
e) a lehető legrövidebb időn belül kezelje,
f) a lehető leghamarabb csökkenteni kell a felhasznált anyag mennyiségét,
g) figyelemmel kíséri a súlyt, a vérnyomást, a glikozuriát és a káliumot,
h) korlátozza a NaCl felvételét,
) fehérjetartalmú étrend elegendő kalciummal,
ch) nagy dózisokban adjunk KCl-t.

3. HORMONY típus

3.1 Nemi hormonok
A nemi hormonok szintetizálódnak a reproduktív szervekben, de az emberi test néhány más szövetében is. A nemek szerint két alapvető csoportra osztjuk őket, amelyek a női és a férfi nemi hormonok, amelyek többféle egyedi anyagból állnak.

A cselekvés mechanizmusa
Az összes szteroid hormon molekuláris hatásmechanizmusa hasonló. Szabadon átjutnak a sejtmembránon és kötődnek az intracelluláris receptorokhoz. A hormonreceptor-komplex specifikus DNS-kötő helyekhez kötődik és aktiválja a szelektív mRNS-ek szintézisét. Ennek az aktiválásnak a következtében különféle enzimek és más fehérjék termelődnek.

Az alkalmazás módjai
A nemi hormonok erősen kötődnek a plazmafehérjékhez (globulinok és albuminek). A májban és a gyomor-bél traktusban metabolizálódnak. Főleg vizelettel ürülnek, főként glükuronil-konjugátumokként.

3.1.1 Ösztrogének és progeszteron
A női nemi hormonok közé tartoznak, amelyek biztosítják a női nemi szervek fejlődését és működésük szabályozását.

Klinikai felhasználás
Az ösztrogéneket főleg petefészek ösztrogéntermelés hiányában alkalmazzák. Egyéb indikációk: petefészek-elégtelenség, diszfunkcionális méhvérzés, primer amenorrhoea, ösztrogén-teszt, mell- és prosztatarák férfiaknál, posztmenopauzális kitörések és fogamzásgátlás (II-6.6. Táblázat, II-6.7. Táblázat, 146-147. Oldal).
A progeszteront elsősorban az ovális sárgatest elégtelen termelődése, vérzés kiváltása és az endometrium gyors elválasztása, terhesség és fogamzásgátlás esetén a progeszteron elégtelen termelése esetén alkalmazzák.

Káros hatások
Hányinger és hányás gyakran jelentkezik nagy ösztrogén dózisok után. A kombinált fogamzásgátló alkalmazás legsúlyosabb mellékhatásai azonban a fokozott érzékenység és a tromboembóliás szövődmények kockázata, a glükóz tolerancia romlása (hozzájárulhat a cukorbetegség kialakulásához), valamint a méhnyakrák kockázatának növekedése. A nátrium és a víz visszatartása ödémát és súlygyarapodást eredményez. A megnövekedett lebomlási terhelés hátrányosan befolyásolhatja a máj működését, ami a gyógyszer metabolizmusának csökkenésével és sárgaságával jár. A bőrelváltozások a pattanások előfordulásával és a fokozott pigmentációval jelentkeznek. A hipertónia kialakulásának kockázata is megnő. Általánosságban azonban a mellékhatások előfordulása és intenzitása alacsonyabb a helyettesítő terápia esetén.

3.1.2 Androgének
Az androgének bármely olyan anyag, amely képes kiváltani és fenntartani a férfiaknál a nemi szervek funkcióinak differenciálódását és fejlődését, valamint a másodlagos nemi jellemzőket.

Klinikai felhasználás
Az androgének fő indikációja a klinikán a férfi hipogonadizmus helyettesítő terápiája. Ezenkívül növekvő gyermekekkel is beadhatók pubertáskor a növekedés serkentésére és a gynecomastia kezelésében. A tesztoszteron fehérjeszintézist stimuláló képességét anabolikus hatásokat igénylő indikációkban alkalmazzák. Ezek súlyos fertőzések, műtétek, traumák, citotoxikus kemoterápia és sugárterápia utáni állapotok. Az androgének antiösztrogén hatását az ösztrogénfüggő emlőrák kezelésében alkalmazzák.

Káros hatások
Az androgének nőknek történő beadása virilizációt okoz, amely pattanásokban és hirsutizmusban nyilvánul meg. A menstruációs ciklus szabálytalanságai gyakoriak. A nagy dózisokat a hangmélység megváltozása és a csikló növekedése kíséri. A pubertás előtt a növekedés stimulálása felgyorsíthatja az epiphysealis porcos hasadékok bezáródását és idő előtti növekedési leállást okozhat. A hepatotoxicitás, valamint a víz- és nátrium-visszatartás nem elhanyagolható.

3.2 Pajzsmirigyhormonok
A pajzsmirigyhormonok (tiroxin-T4 és trijód-tiroxin-T3) fő hatása a test növekedésének és érésének, a CN és az anyagcsere-aktivitás befolyásolása. Ezeknek a hormonoknak a hiánya a perinatális fejlődés során lassítja a csontok és az agy növekedését és érését. A központi idegrendszerben ezek a hormonok elsősorban az idegsejtek érését, az axonfejlődést és a mielinációt befolyásolják, amelyek károsodása problémásan visszafordítható.

A cselekvés mechanizmusa
A sejtes pajzsmirigyhormon receptorok intercellulárisak. Az ontogenezis során a pajzsmirigyhormonok nukleáris receptorai a szövetektől függően eltérő módon fejlődnek. A termékeny fejlődés első harmadában vannak jelen az agyban, míg a májban csak születés után jelennek meg. A hormon-receptor komplex hatása az RNS-polimerázok aktiválásával, a nukleáris globulinok szintjének növekedésével és az említett mechanizmusok katalizátorában részt vevő fehérjék foszforilezésével nyilvánul meg. Ebből következik, hogy a pajzsmirigyhormonok részt vesznek a transzkripció szabályozásában. Ezenkívül jelentős metabolikus hatásuk van többféle formában. A kalorigén hatást az oxigénfogyasztás növekedése magyarázza. A metabolikus aktiváció a késleltetési fázis 12-36 órája után következik be.

Klinikai felhasználás
A pajzsmirigyhormonok alkalmazásának fő indikációs területe a különböző eredetű pajzsmirigy hipofunkció. Hatásukat a pajzsmirigydaganatok egyes típusaiban is alkalmazzák.
Képviselői: tiroxin-T4 (EUTHYROX tabletta, L-Tiroxin tabletta, trijódtironin (T3) - TRIODODYRONIN tabletta), kombinált készítmény (TH YREOTOM tabletta, JODTHYROX tabletta).

Az alkalmazás módjai
A keringő vérben a T4 koncentrációja körülbelül 60-szorosa a T3 koncentrációjának. A plazmában szabad formában van, de a plazmafehérjékhez kötött formában is. A fő pajzsmirigyhormonokat szállító plazmafehérjék a globulinok, a tiroxint kötő prealbuminok és az albumin.

Káros hatások
Bármilyen túladagolás általában hyperthyreosis tüneteit váltja ki. Allergén hatás nagyon ritka. Mivel helyettesítő terápiáról van szó, elméletileg nincs ellenjavallat.

3.3 Pajzsmirigy-ellenes szerek
A pajzsmirigy túlműködés (tirotoxikózis) kezelésére alkalmazzák, amelyet a pajzsmirigyhormonok túlzott termelődése jellemez, ennek következtében fokozódik az anyagcsere, a hőtermelés, az izzadás, az idegesség, a borzongás, a fogyás és az étvágy növekedése.
Képviselők: karbimazol (CARBIMAZOL tbl.), Jodidok (JODID tbl.).