nekem

Mire kint volt, semmilyen erőszak nem árthatott neki.

Nem tudja, hogy fű volt-e, csokoládé puding vagy valami drog. Bámulta őt. Ő egy srác, és a fiúknak szexuális igényeik vannak. Azonban nem volt kész. Úgy intézte el, hogy a lánynak még antidepresszánsai sem lehetnek. Elmentek egy másik, valami külföldi lakásba. Többen voltak. Korábban a rácsok köré hurcolták. El akart menni, de csak nevettek rajta, hogy tönkretette a mulatságot. Valójában úgy tűnt, hogy nincs hova mennie, és azt sem tudta, mit csinál ott, és miért van ott. Különösen nem volt kinek elmondania. Valaki még mindig őrizte. Alkoholt fogyasztott. Görcsöt érzett benne.

Emlékszik, hogy a zuhany alatt ült. Valami történt ott? Zuhanyozták, hogy átvegye? Vagy végül is, amit vele csináltak? Talán volt elég ereje távozni, de nem tudta. Egy pillanatra elájult, nem is tudta, mit tegyen. Korábban nem voltak barátai. Se ölelés, se csók nem volt. Éjszaka volt arról, hogyan zuhanyozzák.

A barátja rettenetesen haragudott rá. Ő is megverte. Nem tudja, miért volt vele. De nem akart sokáig szakítani vele. Valószínűleg azért, mert fél a magánytól. Tudja, hogy a gyermekkori traumák a hibásak. Nehéz erről beszélni. A pornó nézésekor szinte mindig választ egy kategóriát, ahol apa és lánya csinálja. Vagy valami hasonló.

Hetekig él, mintha kimerült volna a testéből. Mintha nem is ő lett volna.

Tizennégy éves korában unokatestvére erőszakoskodott vele. Egyedül volt otthon és beteg volt. Soha nem mondta senkinek. Azóta minden dolgot ellenőrizni kellett, néha negyed órán keresztül, hogy van-e hangya. Nagyon sok hangyájuk volt otthon. Később kézmosási problémák kezdődtek. Élete epizódjai vetülni kezdenek a vízbe. Mintha filmet nézett volna. Este történik zuhanyozáskor is. Nézi a filmet, és elfelejti, hogy valójában zuhanyozik.

Általában különböző férfiak erőszakolták meg többször.

Sérülés a pszichiátrián minden olyan váratlan élményt tapasztal, amelyet az alany képtelen elfogadni. Az azonnali válasz a traumára traumás sokk. Freud szerint a neurotikus rendellenességeknek mindig gyermekkorukban van előzményük. Traumatikus neurózis tehát következménye lehet infantilis trauma. Azt is fontolóra vehetjük, hogy a sérülés sokféle beállítottság befolyásolja, akár biológiai, akár megszerzett környezet és oktatás. Más szavakkal, nem minden nőnek lesz erőszakos erőszak után A poszttraumás stressz zavar, bár véleményem szerint egyéni tüneteinek lesz egy ideje a legtöbbjük.

Traumatophilia egy nagyon ellentmondásos kifejezés, amelyet a pszichoanalízis során használnak olyan betegek kapcsán, akik, mint Charles Rycroft írja, nagy tapasztalattal rendelkeznek a traumatikus tapasztalatok összegyűjtésében. Lehet-e egy bizonyos személyiségi környezet? Mazochista elem? A büntetés szükségessége?

Összefoglalható a boldogtalanság szóval?

A támadás áldozata először ellenáll, védekezik. Eltolja a támadót, megakadályozza, hogy hozzáférjen hozzá, és harcol. Dühös, megfenyegetett, ha van ereje és bátorsága, akkor is sikít, de végül ellenállása gyengül. A földre esik, lemond, ellazul az erőszakoskodó szorításában. Eleinte meg akarja akadályozni az agressziót, de aztán csak életben akar maradni. Úgy érzi, hogy nehéz megemelni a mellkasát, amelyen az agresszor teljes súlya van. Csak a legfontosabb dolgokra kezd koncentrálni. Lélegezni. Adni neki még egy ... egy másik ... és még egy érintést.

Ez nem lehet igaz! Végül is az akarata ellenére történik, valóban részvétele nélkül.

Talán ezért hirtelen lekapcsol az egész helyzetről. Közömbösek a történések iránt. Már nem érez fájdalmat. Már nem tud hányni. A hányinger elhalványult. Tudja, hogy valami történik a testtel. Megnyitja odalent, de a hasában lüktető érzések eltűnnek. Talán valóban felülről látja a saját testét, talán csak ez az érzése van. De már nincs itt. Ha nincs itt, semmi sem árt. A legjobb érzéstelenítő a halál. Az áldozat pedig röviden meghal, hogy élhessen.

Mint Ferenczi említi, a legnagyobb szadista sem okozhat tetemfájdalmat.

Az áldozat pontosan így érzékeli a testét. Nem érdekli a bizonyos formájú és súlyú felhalmozódott anyag. Ő valaki más. Ő lebeg a kozmikus hidegben, az asztrális világban, egy különleges helyen az idő, a tér és az örökkévalóság között. Ott az ember már minden iránt közömbös. Még a nemi erőszakért is.

Ami nem oldható meg a valóság megváltoztatásával, azt az észlelésünk megváltoztatásával oldjuk meg. Még akkor is, ha pszichés eszközökkel végzett mély altatásról volt szó. Ez azonban nem megnyugtatás, vigyázat, csak ideiglenes érzéstelenítés. Pillanatok alatt az ember felébred. Lehet, hogy nem érzi azonnal az érzelmeket. De talán évekkel később ez csak egyfajta doboz lesz, amelybe a lélek még soha nem tért vissza teljesen.

Minderről elmondja a pszichiáternek, és nem fog tudni emlékezni, hogy is volt valójában.

Mire kint volt, semmilyen erőszak nem árthatott neki. De most már nem ő. És könyörög, hogy térjen vissza az övéhez pre-traumatikus személyiség.