Három forgatókönyv létezik az Unió további fejlődésére. Az egyik rendkívül boldogtalan lenne Szlovákia számára, a másik nehezen megvalósítható, a harmadik pedig nem ideális.

lehetőségek

A szerző a Károly Egyetem Képzőművészeti Karának Politikatudományi Tanszékén dolgozik

Előbb vagy utóbb, a júniusi népszavazás után Nagy-Britannia megszűnik az EU tagállama lenni. Bár sokan szeretnénk, ha ez a lépés nem következne be, és különböző konstrukciók vannak az asztalon, amelyek állítólag megakadályozhatják az ilyen fejleményeket, a valóság egyszerűen az, hogy a népszavazás eredménye egyértelmű, és azt mondja, hogy a legtöbb brit választópolgár választotta az Unióból való „kilépésért”. Ezért el kell gondolkodni azon, hogy ez a fejlődés valójában mit jelent az Európai Unió és a transzatlanti közösség számára, és így számunkra Szlovákiában is, mivel mi, mint állam és társadalom mindkét csoportban, egzisztenciálisan le vagyunk kötve.

A mítosz arról, hogy Nagy-Britannia kilép az Unióból

A jelenlegi vitát kísérő egyik legelterjedtebb mítosz az, hogy Nagy-Britannia kilép vagy elhagyja az Uniót. Ez a kifejezés akkor érvényes, ha az Unió szövetségi állam lenne. Szlovénia vagy Horvátország egyszer kikiáltotta függetlenségét, és így elhagyta Jugoszláviát. Az EU azonban nem szövetségi állam. Ez egy differenciált politikai-gazdasági megállapodás, amelyben az államok részt vesznek az egyes közös politikákban. Ez vonatkozik mind a tagállamokra, mind az Unió szomszédságában lévő harmadik országokra. Az Unióban való részvétel - és a teljes tagság az egyik formája - ezért béke kérdése, nem pedig fekete-fehér, igen vagy nem kérdés.

Nagy-Britannia nagyban függ az EU-val folytatott kereskedelemtől. Ma még többet exportál Belgiumba, mint együttesen Kínába és Indiába. Nagy valószínűséggel Nagy-Britannia az EU közös piacához fog hozzáférni. Hasonló - bár látszólag nem azonos - helyzetbe kerülhet Norvégiával vagy Svájccal, azaz az Unió tagsággal nem rendelkező, de szorosan integrált országaival. És legkésőbb elkerülhetetlenül kijózanítja az Unióból való kilépés gondolatát, mert Nagy-Britanniának el kell fogadnia Nagy-Britannia jogszabályait és a közös piacot szabályozó szabályokat. Nagy-Britannia megszűnik az Unió tagja lenni, de az uniós szabályok már nem szabályozzák.

Ide tartozik többek között a négy mozgásszabadság (tőke, áruk, szolgáltatások és emberek), ami azt jelenti, hogy valószínűleg még a nyitott gondolkodású uniós polgárok is beléphetnek a brit munkaerőpiacra, még a Brexit támogatói mellett is. Röviden, Nagy-Britannia gazdaságát a "brüsszeli" szabályozások fogják szabályozni, beleértve mindazokat - néha kitalált - banángörbéket és uborkahosszakat. A probléma azonban az lesz, hogy Nagy-Britannia és képviselői nem döntenek együtt ezekről a szabályokról, törvényekről és rendeletekről.

Az uniós jogszabályokat az Európai Bizottság javaslatai alapján tárgyalják az EU Tanács konstellációiban, ahol a tagállamok egyes minisztériumokért felelős miniszterei ülnek. Norvég diplomaták ülnek ma a Tanács folyosóin, és megpróbálják legalább néhányat elkapni arról, ami a szünetekben zárt ajtók mögött zajlik a tagállamok tárgyalásain.

Valami hasonló fog várni a brit tisztviselőkre. Nagy-Britannia jogszabályokat és szabályozásokat fogad el a közös piac területén, amelyeket például szlovák miniszterek vitatnak meg és szavaznak meg, anélkül, hogy közvetlenül befolyásolni tudnák ezeket a döntéseket. És itt elkerülhetetlenül bekövetkezik az unióból való kilépés utáni kijózanodás következő szakasza, mert ezt az állapotot hegemóniának hívják. Ez egy olyan helyzet, amikor egy országnak nincs lehetősége befolyásolni az azt szabályozó törvényeket és szabályokat. Nagy-Britannia pedig az Unió hegemóniája alatt áll. A közelgő tárgyalásokon arról, hogyan lehet Nagy-Britanniát EU-tagállamból társult EU-országgá alakítani, a kapcsolatok helyreállításának részleteit és eljárásait vitatják meg. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy Nagy-Britannia továbbra is nagyrészt integrálódik az EU-ba, és ezért az Unió "kilépése" valójában csak meglehetősen hátrányos változás a Nagy-Britanniában hatályos uniós rendeletek elfogadásának módjában, mert a "a britekről a britek nélkül".

Ha a Brexit hívei tagságuk megszüntetésével akarták megoldani az EU demokratikus hiányának problémáját, akkor a valóság kellemetlen felébredésével kell szembenézniük, ahol Nagy-Britanniában mint az Unió társult tagjában a demokratikus hiány még mélyebb lesz. Mindenesetre a briteknek időt és barátságos, megértő és nyitott megközelítést kell adni az Unióval fenntartott kapcsolataik lehető legnagyobb mértékű megteremtésére irányuló erőfeszítéseikhez.

A NATO fokozott szerepe az EU védelmében

Ma Nagy-Britannia kulcsfontosságú katonai hatalom Európában. Nukleáris arzenálja van, és fegyveres erői a világ leghatékonyabbjai közé tartoznak. Az elkövetkező években is folytatódó bizonytalanság Nagy-Britannia részvételének jellege az EU politikai-gazdasági rendjében hatással lehet az Unió védelmi és biztonságpolitikai érdekeinek előmozdítására való képességére. Bár idővel lehetnek megállapodások Nagy-Britannia és az EU között, például Norvégia, amely Dániával ellentétben szoros védelmi együttműködést választott az Unióval, és katonai hozzájárulást nyújt például az Unió néhány válságkezelési műveletéhez.

Jelenleg azonban nem tudjuk biztosan. Ami azonban ma biztos, az, hogy Nagy-Britannia továbbra is a NATO rendkívül aktív tagja, aki elhatározza, hogy hozzájárul az európai védekezéshez, amit Nagy-Britannia nemrégiben hozott határozata, amely szerint 2017 elején 500 katonát küld Észtországba, további 150 katonát pedig Kelet-Lengyelországba.

A NATO révén Nagy-Britannia továbbra is szorosan kapcsolódik az EU-tagállamok védelméhez. Az EU új globális stratégiája világosan megfogalmazza a NATO-val, mint az EU külpolitikájának legszorosabb partnerével való koordinációt. A NATO és az EU fontos lépést tett a közös tevékenységek összehangolása felé a legutóbbi varsói NATO-csúcstalálkozón, ahol közös nyilatkozatban vállalták, hogy eljárásokat hoznak létre a válságkezelési műveletek, beleértve a katonai műveleteket is, közös előkészítésére és lebonyolítására.

Federica Mogherini, az EU diplomáciai vezetője és az EU diplomáciai szolgálata vezényletével az eljárásokat a következő hónapokban összehangolják a NATO központjával. Valójában a NATO és az EU munkájának összehangolásáról folyó vita arról is szól, hogy Nagy-Britannia hogyan fog bekapcsolódni az EU védelmi politikájába. Az Egyesült Államok az elmúlt két évben jelentősen fokozta elkötelezettségét a Szövetség keleti tagjainak védelme iránt, amit többek között az Egyesült Államok által a Baltikumban és Lengyelországban bevetett csapatok és katonai felszerelések száma is bizonyít.

A NATO védi az Uniót is, amelyet Obama elnök nemrégiben Varsóban a "modern idők egyik legnagyobb politikai és gazdasági vívmányának" nevezett. Röviden, az a félelem, hogy az EU valahogy elveszíti stratégiai-védelmi kapcsolatait Nagy-Britanniával vagy az Egyesült Államokkal, miután a brit népszavazás nincs helyén. Éppen ellenkezőleg, a brit népszavazás után jelentősen megnőtt az amerikai részvétel előnyei Európában és az USA szoros kapcsolatai az EU-val.

Három forgatókönyv az Unió fejlődéséhez

Ami az Uniót illeti, a nagy-britanniai népszavazás után az intézményi felépítésről folyó viták kifejezetten élessé váltak. Az egzisztenciális kérdések ma már elkerülhetetlenek, és egy olyan időszakra megyünk, amikor az Uniót intenzíven átdolgozzák és átalakítják. Alapvetően három lehetséges forgatókönyv létezik.

Az első az Unió további széttagoltsága. A nacionalista és idegengyűlölő erők az Unió minden országában növekszik. Számos okból, a Kreml tevékenységétől kezdve a társadalmi kirekesztés és az életszínvonal csökkenésének valódi problémáig az Unió egyes régióiban, az idegengyűlölő mozgalmak a tagállamok néhány tagjának választási alternatívát nyújtottak a mainstream pártokhoz képest az európai integrációs menetrend hagyományos hordozói.

A tagállamok társadalmai kezdik megosztani azt a kérdést, hogy nyitottnak, liberálisnak és integrációt támogatónak kell-e maradniuk és hogyan, vagy inkább zárkózottabbá, önközpontúbbá és kevésbé integráltá kell válniuk. Lehetséges, hogy az Unió további széttöredezettségét eredményezi, és néhány ország alternatívákat keres a teljes tagság számára. Azonban a brit népszavazás eredményei és azok markánsan negatív közvetlen következményei Nagy-Britannia gazdasági, politikai és alkotmányos stabilitására nézve többé-kevésbé az összes EU-országban, és még makacsabb uniós ellenfelek, mint például osztrák elnökjelölt, Hofer kísérletileg az Unió fokozott támogatásához vezettek. az elmúlt hetekben megszüntették az Unióból való kilépés elősegítését.

A második lehetséges forgatókönyv az euróövezet elmélyítése, mint az Unió új integrációs magja. Egyes föderalista politikusok, például Verhofstadt volt belga miniszterelnök vagy vezető közéleti értelmiségiek, például Habermas német filozófus számára a jelenlegi uniós válság a klasszikus szövetségi típusú intézmények kiteljesedését követeli uniós szinten. Mint Padoan olasz pénzügyminiszter június elején - a brit népszavazás előtt - a Comenius Egyetemen elmondta, az Uniónak pénzügyi minisztériumra van szüksége, és a legtermészetesebb konstelláció, amelyhez ilyen kormányzati struktúrát kellene létrehozni, az euróövezet.

Következésképpen az euróövezet elsajátíthatja egy bizonyos típusú föderáció jellegét a közös adó- és szociális rendszerrel, valamint a közös kormányzati intézményekkel, és nyitva állna más tagok előtt. Ma ennek a forgatókönyvnek a motorja sok tekintetben szociáldemokrata pártoként működik az Unió hat eredeti alapító országában, nevezetesen Németországban, Franciaországban, Olaszországban és a Benelux államokban.

A harmadik forgatókönyv az Unió hálózatba kapcsolása a jelenlegi helyzetben azáltal, hogy közös irányítási struktúrákat hoz létre az Unió és a tagállamok között. Ilyen például az Európai Külügyi Szolgálat (az Unió diplomáciai szolgálata), amely a tagállamok diplomáciai szolgálatai, a fegyveres erők, a fejlesztési ügynökségek és a hírszerző szolgálatok közötti együttműködés koordinációs platformja. Hasonlóképpen, a kialakulóban lévő európai határ- és parti őrség olyan szervezet, amely lehetővé teszi az uniós tagállamok számára, hogy támogatást nyújtsanak a határ menti tagállamoknak a migrációs áramlásokkal összefüggő válsághelyzetekben.

A fiskális unió területén is olyan politikusok, mint Merkel német konzervatív kancellár és Schäuble pénzügyminiszter vagy a svéd szociáldemokrata kormány fokozatos és központosított megoldásokat szorgalmaznak a kormányközi elv alapján, és így például nem értenek egyet a tagállamok adósságának központosításával és európai kötvények kibocsátásával. Egyszerűen fogalmazva, ennek a megközelítésnek a logikája az az elképzelés, hogy az EU erősebb vagy ellenállóbb lesz, ha egyes gazdaságai és demokráciái agilisan és hatékonyan működhetnek a saját kereteik között.

Az EU mint rendszer ellenálló képessége viszont az, hogy ha valamelyik gazdaság bajba kerül, a többi ország elég erős ahhoz, hogy megtartsa a problémás országot. Ilyen például Írország és Portugália, amelyek néhány évvel ezelőtt más uniós országok és olyan közös kormányközi eszközök segítségével, mint például az Európai Stabilizációs Mechanizmus, sikerült átalakítani adósságaikat és stabilizálni gazdaságaikat, vagy ma Görögország, amely a közös Uniós megközelítéssel kezeli a határokon a migrációs áramlások kezelését.

Milyen jó nekünk az Unió?

Szlovákia szempontjából egyértelmű, hogy az első forgatókönyv rendkívül szerencsétlen lenne. Ennek elkerülése érdekében azonban nem elegendő az Unió intézményeinek támogatása, hanem foglalkoznunk kell a szlovák állampolgárok csalódottságának forrásaival, akik közül sokan valódi alapokkal rendelkeznek, és társadalmi kirekesztéssel vagy rossz minőségű oktatással vannak összefüggésben. A második forgatókönyv kockázatos, nehezen megvalósítható és hátrányos számunkra. A kockázat az, hogy az euróövezet elmélyülése és saját kormányzati intézményeinek létrehozása az EU kulcsfontosságú intézményeinek, például a Bizottságnak vagy a Tanácsnak a befolyásának jelentős gyengüléséhez és az Unió jelentős megosztásához vezethet a tényleges kilépés révén. az egyesített mag.

Ezt a forgatókönyvet szintén nehéz megvalósítani, mivel meg kell nyitni az Unió szerződéses alapját, és új szerződést kell megtárgyalni az Unió számára, amely csak az összes tagállam beleegyezésével valósítható meg, és ezért egy ilyen lépés valószínűsége alacsony . A harmadik forgatókönyv nem ideális, mert azt feltételezi, hogy az Unió továbbra is rendkívül dinamikus állapotban marad, hogy a politikai koordinációs eszközöket menet közben finomítják, fokozatosan és a tagállamok nagyon különböző csoportjainak kölcsönösen alkalmazkodó csoportjában.

Valójában ma is ebben a helyzetben vagyunk. Az Unió a tagállamok és a társult államok közötti közös politikák kialakításának széles hálózati platformja, megosztott szerződéses alapon. Nehéz eligazodni ebben a folyamatosan változó rendszerben, de ma az Unió tökéletlenségei ellenére Szlovákia mindenképpen a legjobban teljesít a történelemben. Ezért meg kell próbálnunk fenntartani az Uniót mint a liberális demokráciák működő közösségét, amelynek szilárdsága többek között abban rejlik, hogy bármely tagállam bármikor dönthet úgy, hogy megszűnik annak tagja lenni.