igazságos

Mindenki azt várta, hogy a kapcsolat a Frantóval olyan gyorsan véget ér, amint megkezdődött. Nyaraláson találkoztunk. A szüleimmel táboroztam, Franto egy baráti társasággal. Ő huszonhét, én tíz évvel fiatalabb voltam. De mi volt az alapvető probléma, Szlovákiából jöttem, Feri pedig, ahogy becéztem, Csehországból származott. Klasszikus nyári viszonyunk volt, amikor esténként együtt, nyugodtan és elégedetten vándoroltunk a folyó mentén, élvezve egymás jelenlétét.

A tartózkodás végén, annak ellenére, hogy szkeptikusan néztem ki Feri környezetét, kapcsolatban maradtunk. Fél évig leveleztünk, később telefonáltunk, míg végül megtudtuk, hogy egyszerűen nem akarunk egymás nélkül lenni.

A szüleim akkor elváltak. Apám elhagyott minket, anyámmal nem jöttünk össze olyan jól. Iskola után nem találtam munkát, így amikor Feri felajánlotta, hogy költözöm utána, fél másodpercig nem haboztam. Természetesen a kezdetek nem voltak teljesen ideálisak. Hiányoztak a kapcsolataim a családommal, bár nem száz százalékig működőképesek, más néven barátok. Számomra minden új volt, néha rettenetesen magányosnak éreztem magam. Szerencsére Feri mindig velem volt, segített abban, hogy munkát találjak, minden szabadidőnket együtt töltöttük. Néhány hónap után teljesen hozzászoktam az új környezethez. Egy idő után Feritől jött egy házassági ajánlat, amelyet örömmel fogadtam.

Az esküvő kicsi volt, a családom nem volt hajlandó eljönni. A magam részéről csak ott volt a keresztségem, aki tanúskodni ment velem. Nem zavart. Tudtam, hogy feleségül veszem álmaim emberét, aki örökké mellettem áll és jóban és rosszban támogat. Bárcsak legalább tudnám, milyen naiv voltam akkor.

Az esküvő után a férjemmel minél előbb családot akartunk alapítani. Amikor néhány hónap próbálkozás után nem tudtam teherbe esni, nem tettük tudománygá. Fél év után Feri kezeletlen gyulladásának tulajdonítottuk az okát. Több mint egy év elteltével azonban gyanakodni kezdtünk, hogy valami nincs rendben. Végül is mindketten fiatalok voltunk, egészségesek és készek voltunk a szülõségre. De akkoriban a semmiből kezdtem hízni, nem éreztem jól magam. Elmentem az orvoshoz, aki megerősítette a legrosszabb előérzetemet. Volt valami szétszórva a testemben hormonokkal, és amíg rendbe nem jövök, elfelejthetjük a babát.

Boldogtalan voltam emiatt, fél nőnek éreztem magam. De Feri teljesen csodálatosan viselkedett. Biztosított, hogy törődik velem és nem a gyerekekkel. Hiszen hány embernek nincs együtt gyermeke, és magának és boldogan él.

Lassan jobban lettem. Több évbe telt, és még utánuk sem volt biztos, hogy végre teherbe eshetünk. De Feri biztosította, mint mindig, hogy az egészségem a legfontosabb. Ezért a gyermek melletti erőfeszítéseket félreállítottuk, azzal a feltétellel, hogy ha eljön, akkor eljön.

Úgy éreztem, mintha kapcsolatunkat erősítette és erősítette volna ez a teszt. Bár Feri műszakokat végzett, sokat túráztunk együtt, kenyérpirítón, sportoltunk. Belsőleg már megbékéltem azzal a ténnyel, hogy életem végéig csak mi ketten leszünk, és végül elhittem Ferimnek, hogy ez elég lesz neki, csakúgy, mint én. Boldog időszakom volt, de nem ítéltek sokáig.

Feri egyik este hazatért a délutáni műszakból. Bemelegítettem vacsorára, amikor hirtelen kiesett belőle, hogy egy hónapja mással találkozott. Egyébként csak úgy mondta. Mintha azt mondaná nekem, hogy hétfőn műszakot kellett vállalnia egy kollégáért.

Idővel rájövök, milyen chrapúni vallomás volt tőle. Lehet, hogy enyhítette a lelkiismeretét, de a hibát rám hárította. Mert számomra a legrosszabb az ismeretség oka volt. Feri nem tudott belenyugodni abba, hogy soha nem lesz bent gyerek. Annak a nőnek, akivel csalni kezdett, két saját férfival volt két sajátja. Nem tudom, szerinte ez volt-e a termékenység mutatója. Minden vallomása után összeestem. Ki kellett vinnem a robotokat. Háromnegyed évig nem voltam képes dolgozni és antidepresszánsokkal. A legrosszabb pillanatokban anyám tartott, akivel éppen ellenkezőleg, a kapcsolataim javultak, és erre az időszakra vele éltem.

Végül anyámnál maradtam. Először meg akartam menteni Ferivel kötött házasságomat, és ez sok erőbe, könnybe és energiába került. Ebben senki sem hibáztathatja, hogy nem próbálkoztam. Sajnos ez csak pazarlás volt, és inkább elkölthettem az elköltött energiát magamba vagy egy másik kapcsolatba. A viselkedés szerint Feri már jóval azelőtt elszánt volt, hogy elmondta volna ügyéről, hogy nem számított rám. Kár, hogy nem volt igazi srác, és korábban nem mondta el nekem. Néhány éve boldogan élhetek párkapcsolatban valakivel, aki számára a gyerekek nem a kapcsolat alfái és omegái, főleg, ha nem tudják megkapni őket.