igaz

Még várok a megfelelőre (Forrás: GettyImages)

Első pillantásra az életem nem különbözik egy hétköznapi nő életétől, akinek már felnőtt gyermeke van, és rendszeresen jár dolgozni. Mint mindenki, én sem kerülgettem a szenvedést, de az évek során tudom, hogy hibáztathatom magam rossz döntéseim miatt.

Sikerült a kötelező iskolalátogatást egy szakiskolában, ahol szabóként tanultam. Abban az időben a szabókra nagy volt a kereslet. És ha tudta, hogyan varrjon valamit maga, akkor jelentősen különbözött a környezetétől. A boltban alig lehetett találni. Ezért örültem, hogy kitűntem társaim között. A mesterek is megdicsérték. Állítólag ügyes vagyok. Lassan varrtam különféle ruhákat és szoknyákat, hízelgve, amikor a fiúk elkezdtek vigyázni rám.

Szokásom szerint beleszerettem a helyi playboyba. Nők tömege gurult az örökké zselésedett Fer mögött. Ivott, dohányzott és káromkodott, de mindenekelőtt nem okozott gondot a tiltott lemezek biztosítása, amiket körbe hallgattunk. Amikor először randira hívott, majdnem elájultam a boldogságtól. A szüleim elmondták neki, de tudod: A legnagyobb darab kenyér általában a legnagyobb. Minél többet ordított velem anyám, annál inkább nőtt bennem a függő szeretetem Fer iránt.

Közvetlenül a szülés előtt megkaptam tanoncimat. Szenvedélyes szerelmünk hamar átalakult a kis Ferk alakjává. Alig vártam, de ugyanakkor elbizonytalanodtam. Gondolatban varrónői karrierről álmodoztam, de anyai és házassági kötelességeim egy szobába zártak Faro szüleivel.

Nem volt magánéletünk, Feró pedig elkezdett lógni. Örökre pénz nélkül voltunk, neki pedig anyósnak kellett kölcsön adnia tejet a kicsi számára. Szégyelltem magam, mint egy kutyát. Nem tudtam eljönni panaszkodni anyukámnak. Ő maga eltávolított egy irracionális házasságtól.

Kapcsolatunk folytatása egyáltalán nem volt boldog. Feltételezhető. Feró szivárványként ivott, és számomra nem tűnt olyan szépnek és vonzónak, mint egykor. A férjem barátai kopogni kezdtek apósom házának ajtaján, pénzt kértek tőle. Tehát kirúgott minket. Szerencsére engem és a fiamat végül édesanyám örökbe fogadott. Különben az utcára kerülnénk. Feró Pozsonyba ment dolgozni, és minden hónapban, amikor megjelent a szüleim udvarán, még nagyobb roncs volt. Csak a pénzről álmodhattunk.

A megélhetés érdekében éjjel elkezdtem varrni. Boldogulni kezdtem. Azok a barátok, akik megvették a darabjaimat, hamarosan sétáló reklám lettek. Nem sokkal a forradalom után elváltam Feritől, mert a házasságunk amúgy is hivatalos ügy volt. Szülők és ismerősök támogatásával vállalkozást alapítottam. Megnyitottam egy kis szabó műhelyt, varrtam megrendelésekre, miközben nem volt szükségem az ügyfelekre.

Pénzünk volt, és idővel fiatal Ferimmel megengedhettük magunknak, hogy vegyünk egy kis házat a közeli faluban. Amikor azonban este elaludt, vagy este kiment a bulival, a magány kerekedett rajtam. Ki tudja, kivel lennék, ha nem csak egy férfit vonzanék? Tudtam, hogy a szépség nem garancia a boldogságra. Meg kell tanulni más értékeket is keresni. Nos, későn jöttem rá.

Ha a férfiak nem érdekeltek volna irántam, akkor elég sokan forogtak körülöttem. Többségük azonban koszorúslány volt, és nem akartam senkinek a családját szétverni. És már sokkal szigorúbb kritériumaim voltak az "igazi" -ra, mint ifjúkoromban.

Ráadásul az idő múlásával problémáim voltak az üzleti életben. Piacunkat elárasztották a kínai üzletek, és hirtelen a ruháim drágának tűntek az emberek számára. Néhány év hiábavaló küzdelem után bezártam a műhelyemet. Állást kaptam a gyárban, és igyekeztem nem kiemelkedni a tömegből. Én, egykor egy gyönyörű Alena, tucatnyi nővé váltam, de ő még mindig nem állt le élete szerelmére…

Szeretne többet olvasni ezekből a cikkekből? Kövess minket a Facebookon is!