Egyik pillanatban a legboldogabb nőnek éreztem magam a földön, a másikban a szívem a bánatból ugrott ki a mellkasomból. Gyönyörű volt, hirtelen eltűnt. Nem is tudtam, hogyan, mikor és főleg miért.

történt

Talán milliószor tettem fel magamnak ezt az utolsó kérdést. Miért? Még mindig nem tudok válaszolni rá. Úgy tűnik, tegnap, amikor megfogta a kezem, megsimogatta a hajam, megcsókolta a homlokomat. Olyan volt, mintha csak tegnapelőtt, amikor együtt nevettünk, néztük a kedvenc műsorainkat, pizzát ettünk velük és beszélgettünk, míg el nem aludtunk. Úgy éreztem, hogy minket ítélnek meg. Te voltál az első reggeli gondolatom és álmom, amit minden este láttam.

És hirtelen, a semmiből, mind elhunyt. Úgy éreztem, hogy valami nincs rendben, és nem is habozott. Elbúcsúztál tőlem. Olyan hideg és hétköznapi, mintha idegen lennék tőled. Mintha mindent elfelejtett volna korábban. Nem igazán volt?

Nem maradt más, csak sírni való szemem. Nem válaszolt a kérdéseimre, sem az üzeneteimre, sem a telefonhívásaimra. Csak vége. A szívem millió részre tört szét, és a lelkem mintha kifújta volna belőlem.

Úgy jártam, mint valami zombi, ami belül teljesen üres. Azt mondták, sírjak, hogy egyszer elmúlik. Nyilván az idő meggyógyítja az összes sebet, amit nekem okoztál, és én újra lélegezni fogok. Egy szót sem hittem közülük. Nem érezték, amit tettem!

A sírós éjszakák megváltoztak egy olyan napon, amikor semmire sem volt kedvem. Még több hét kellett hozzá. Idővel visszatért az étvágyam, amit addig nem is akartam. Végül úgy tudtam kimenni a barátommal, hogy nem voltam az első számú téma.

Elkezdtem magamra koncentrálni. Megtisztítottam a fejem, olyan dolgokba kezdtem, amelyek érdekeltek, és arra késztettem, hogy ne gondoljak rád. Nem is tudom, hogyan, és hirtelen nem te vezetted az életemet. Csak fájdalmas emlék lettél. Igazuk volt, amikor azt mondták, hogy elmúlik.

Fájt, de ma erősebb nő vagyok. Rendesen őrzöm a szívemet. És gondoskodni fogok arról, hogy akit legközelebb adok neki, az szeretettel bánjon vele. Már nem haragszom rád. Nem haragszom, de nem felejtem el. És köszönöm a leckét, amit tanított nekem. Tanulok tőle, és hagyom, hogy elmegy a fejemből.