Kellemes tavaszi melegedés, meleg napfény. Minden sarkon egy szerelmes pár. Ártatlan megérinti és megcsókolja, bárhová is néz. Tavaszunk van.
Nem is olyan régen még játszottunk a homokozókban. Nem is olyan régen, amikor elpirultunk a szex szótól, és nem is olyan régen, amikor a pohár bor...
És hirtelen, mintha egy varázspálcával integetett volna, mindegyik nőm anya lett, és nem feminista szónok a pénteki találkozón az alagsorban.
Minden az iskolában kezdődött. Mindannyiunknak álmai voltak egyetemi diplomáról, nagyszerű karrierről, teraszos lakásról, kilátással az egész városra. Arany Gimnázium . Eljöttek az első szerelmek, örültek egyeseknek és sikertelenek voltak valakinek. Éreztük a tiltott gyümölcs iránti vágyat és a hozzá kapcsolódó "késleltetett menstruáció" kifejezést. "Mi lenne, ha véletlenül" gondolat. Vicces, nagyon vicces volt. A gyermek azonban nem akart minket. A tanulmány elején voltunk, szép mélyen a zsebekben, és partnerek, hogy úgy mondjam, jobban megragadják, akik szerették másokkal meghúzni. Felesleges könnyek. Az érettségi év vízszerűen telt, többen egyetemre mentünk tanulni, alvállalkozók az otthonon kívül utaztak, a boldogabbak pedig váratlanul letelepedtek.
Azok, akik egyetemi diplomáról írtak verseket, nem érték el a magaslatot. A nagy karriert vágyók a munkaügyi irodában kötöttek ki, a luxuslakásra vágyók pedig szüleik tető alá kerültek. és a férfi egót elnyomó feministák anyákká és szerető feleségekké váltak.
Személyesen utaztam az otthon határain túl, bár eddig nem, csak a szomszédokhoz, a cseh testvérekhez, kályha alakú "állatkertjükhöz" ugrottam. Az egyetlen kapcsolatom a közösségi hálózatokkal volt. Ott csodálkozva néztem és olvastam hogy a barátaimnak nem jár sikerrel.És csodálkozva néztem, ahogy sok csecsemőnél nő a szerelem hasa . Amire a családomban vágytam, az nem vált valóra . 2 év eljövetele után káoszom és egy nagy fészerem volt, hogyan sok fiatal csecsemő a környéken és a körben barátnők vannak "benne".