TARTALOM

Bántalmazott, elhanyagolt és elhanyagolt gyermek szindróma:

gyermek

I. A gyermekek fizikai bántalmazása 3

II. A gyermekek mentális bántalmazása 4

III. Gyermekek szexuális bántalmazása 4 - 5

Egyik emberi kor sem érzékeny annyira a személyes méltóságra, mint a gyermekkor. Mindegyikük

A gyermekkori tapasztalatok, legyenek azok jóak vagy rosszak, végigkísérnek minket az életen át, és az általunk is alakítanak minket, ami a tudatszint alatt maradt, azaz a természetünk és a személyiségünk.

Ez vonatkozik az erőszak által veszélyeztetett és a felnőttek által bántalmazott gyermekekre is. Sajnos ez legtöbbször családi környezetben történik, azaz olyan környezetben, amelynek a boldog gyermekkor előfeltétele és garanciája kell, hogy legyen, tele van szeretet és szülői szeretet megnyilvánulásával.

Ha a gyermekeket hosszú időn keresztül fizikailag vagy szellemileg büntetés éri, akkor nemcsak testi, hanem mentális károsodásokat, társadalmi alkalmazkodóképességük megzavarását és diszharmóniát tapasztalnak a személyiség fejlődésében.

Mindenki tudja, mi a testi fenyítés. A gyermekbántalmazásnak azonban van egy másik formája, amely nem hagy sebeket a testen, hanem nagy fájdalmat okoz a lélekben. Pl. a gyermek bezárása egy sötét szobában, vagy kísértetekkel való fenyegetés, gúnyolódás vagy hideg közöny a gyermekkel való foglalkozás során. A bántalmazott, bántalmazott és elhanyagolt gyermekek szindrómáját külföldön a CAN (gyermekbántalmazás és elhanyagolás) rövidítéssel ismerik.

Ez a gyermek egészségi állapotának és fejlődésének, valamint a társadalomban és különösen a családban betöltött helyzetének különböző területein jelentkező káros tünetek összessége. Gyermekbántalmazás, kínzó testi, szellemi és társadalmi szenvedések, sőt, különösen a lányok szexuális bántalmazásának eredménye.

A bántalmazás fiatalabb gyermekeknél fordul elő, az idősebbeknél kevésbé, abból a logikus okból, hogy az idősebb gyermek ellenzi a menekülést. A bántalmazás során ujjnyomok, különféle hegek, égési sérülések, horzsolások, törések, duzzanatok, alultápláltság, idegi tünetek láthatók. A bántalmazott gyermek általában krónikusan fáradt, álmatlan, sír, vár segítségre, ujjait szívja vagy mindenki felé téved, de nem a szülei felé, vagy agresszív, mert mindenütt veszélyt lát. Gyakorlatilag mindegyikük lelkileg, motorikusan, beszédben marad, nem tartja fenn a tisztaságot, akár feszes, akár agresszív típusú.

A bántalmazott gyermek a családban minden gyermeknél előfordul, vagy csak egy gyermekről van szó, és nemcsak károsodásának vagy elmaradásának, vagy súlyos hibának vannak jelei, amelyek miatt a szülők fokozottabb erőfeszítéseket, fáradságos gondozást igényelnek. Tehát egy gyermek az, aki valahogy "irritálja" a szülőket egy bizonyos ellenállással szemben. Leggyakrabban egy anya vagy mostohaapa, vagy mindkét szülő, valamint nagyon fiatal és éretlen házastárs bántalmazza ritkán testvért.

A CAN-szindróma többféle erőszakot különböztet meg: fizikai bántalmazást, mentális bántalmazást, szexuális bántalmazást, elhanyagolást és az erőszak speciális formáit.

én.

1. Aktív természetű gyermekek fizikai bántalmazása magában foglalja a zárt, nyitott sérüléseket, a kórházat, amíg a személyzet nem észleli. többszörös sérülés, hanem az ún Munchhausen-szindróma, amikor az anya szándékosan árt a gyermeknek, pl. felesleges gyógyszerek szándékos beadása - a mérgezés úgy következik be, hogy a gyermeket kezelik, leggyakrabban a kórházban, és az anya mártír szerepbe helyezi magát, aki gondoskodik egy ilyen gyakran beteg gyermekről. Mindazonáltal a kórházban folytatja "rosszindulatú" munkáját, amíg a személyzet felfedezi.

2. A passzív gyermekek fizikai bántalmazása magában foglalja az elégtelen ellátást, ill. szándékos vagy nem szándékos gondatlanság; az egészségügyi ellátás hiánya (pl. az oltás elhagyása); a nevelés és az oktatás hiánya; a 15 évesnél fiatalabb gyermekek menedékhelyének, ruházatának, higiéniájának és kizsákmányolásának hiánya; könyörgő.

II. A gyermekek mentális bántalmazása fizikai bántalmazás során is előfordul, de önmagában is létezhet; egyre gyakrabban jelenik meg a jó társadalmi-gazdasági státusú családokban, ahol mindkét szülő szakmailag elfoglalt, a gyerekeket rokonoknál vagy az utcán hagyják.

A bántalmazás leggyakrabban akkor fordul elő, különösen a kortársak körében, amikor az egyik gyermek vagy egy gyermekcsoport csúnya és kellemetlen dolgokat mond egy másik gyermeknek, megveri, megrúgja, megfenyegeti, bezárja a szobába stb. Ugyancsak zaklatásnak nevezzük a szülőkkel kapcsolatos ismételt gúnyolódást vagy csúnya megjegyzéseket. A zaklatásokat általában nem nevezzük alkalmi csatának vagy veszekedésnek a fizikailag alkalmas ellenfelek között.

A megfélemlítést kollektív nyomás okozza; hatalomvágyból - a másik közvetlen irányítása; a kegyetlenség motívumától - hogy a másik szenvedjen; kíváncsiságból - megfigyelni a bántalmazottak viselkedését; egyre izgalmasabb élmények iránti vágy, szenzáció és a hétköznapi unalom miatt is.

A gyerekeket nemcsak az iskolában, hanem otthon is bántalmazzák, amikor gyakran tanúi az ún családon belüli erőszak, amikor egy alkoholista családjában nőtt fel, ahol a csaták és a szülők közötti erőszak a mindennapok rendje, amikor a gyermek csak megfigyelő.

A visszaélés az is lehet, ami gondozásnak tűnik. Pszichológiai zsarolásnak minősítik a megszokott "ha szeretsz engem" által érzelmileg megzsarolt gyermekkel szemben támasztott túlzott követeléseket, vagy a "nem tehetsz semmit" felszólítást.

III. Szexuális visszaélés a gyermekek nem megfelelő szexuális érintkezésnek vannak kitéve,

tevékenységek vagy viselkedés; magában foglal minden olyan érintést, közösülést vagy kizsákmányolást, akit a gyermekre bíztak, vagy aki kapcsolatba került a gyermekkel: szülő, rokon, barát, szakmai ill. önkéntes vagy teljesen idegen. Ez mindig egy gyermek elleni erőszak, függetlenül attól, hogy az elkövető fizikai támadással, vagy pszichológiai megfélemlítésével, jutalmával vagy más módon támogatja-e szexuális érdekeit. egyéb előnyök.

Minden korosztály gyermeke erőszakossá válhat - a legkorábbi kortól a 15 éves korig.

A pedofil-orientált elkövetők 10 éves korig gyermekeket céloznak meg; a 13-15 éves gyermekek az incesztus-orientált elkövetők érdeklődésének tárgyát képezik. Az apai vérfertőzés esete a leggyakoribb, a testvérvérzés ritkább (általában a partner terhessége alatt derül ki), az anya és a fia közötti vérfertőzés nagyon ritka.

A leggyakrabban bántalmazott gyermekek a lányok. A fiúk pedig az összes bántalmazott gyermek körülbelül 20% -át teszik ki.

A szexuális bántalmazás nemcsak fizikai szenvedést okoz a gyermek számára, hanem következményeket is hagy a pszichéjében, amelyek később az életben megnyilvánulnak és annál intenzívebbek, minél tovább bántalmazzák a gyermeket. A visszaélésnek különféle következményei vannak. A gyermek bántalmazását a bizalom és érzéseinek elárulásaként érti. Ugyanakkor tisztában van tehetetlenségével, nem ismeri saját védelme módjait és abban a hitben él, hogy ha visszaélését fedeznék fel, senki sem hinné el. A gyermek általános dezorientáltságát és saját bántalmazásának passzív megközelítését segíti az elkövető téves állítása is a gyermekek szüleivel való szexuális kapcsolat természetéről és általános jellegéről, az ajándékokról, amelyek gyakran költségesek, vagy a favoritizmusról vagy a szeretet különleges megnyilvánulásairól. A gyermek gyakran képtelen bármilyen ellenállásra. Ha előfordul, akkor kisebb és gyengébb, annál kevésbé kapják meg a gyermeket a szexuális életről, a védekezés lehetőségeiről és a kapcsolattartás elutasításáról.

Fontos ebben az esetben az anya hozzáállása, aki nagyon gyakran hallgat, különösen családon belüli bántalmazás esetén. Ennek oka lehet nemcsak a család társadalmi presztízsének csökkentésétől való félelem, elítélése, hanem a fél agressziójától való félelem, a saját gazdasági helyzetük és a család egészének társadalmi-gazdasági helyzetének elvesztésétől és romlásától való félelem is. . Ezért tehetetlenségében és függőségében leggyakrabban hallgat, nem lát semmit és nem hall semmit, és saját sorsára bízza a gyereket. Az ilyen anyai magatartás természetesen megerősíti az elkövető viselkedését. A bántalmazott gyermek viselkedésének sajátosságainak nyilvánvalónak kell lenniük a másik szülő, valamint a tanár vagy a pedagógus számára. Ezek nem csak különféle szomatikus problémák, mint pl hasi fájdalom szerves ok nélkül, alvászavarok, de komolyabb változások is, amelyek hirtelen és kielégítő magyarázat nélkül jelentkeznek a gyermek számára. Bár a viselkedés változásai a gyermek életkorától függően változnak, a viselkedés valamilyen formája szinte mindig előfordul.

A gyermekek szexuális bántalmazását csak a probléma felelősségteljes megközelítésével lehet megakadályozni, különös tekintettel az összes érintett fogékonyságára. Ez egy olyan bűncselekmény, amely nemcsak súlyos pszichés traumát okoz a gyermeknek, hanem gyakran halálával végződik.

KÖVETKEZTETÉS

A fizikai vagy szellemi gyermekbántalmazás nemcsak gyermekkorának gondatlanságát pusztítja, hanem bizonyos körülmények között a bántalmazás következményei felnőttkorig is fennállnak, amikor negatívan nyilvánulnak meg, a serdülőkorban kialakult személyiség kialakulásában, és az ilyen embert emberré változtatják aki mentálisan erősen instabil. A bántalmazott gyermek fokozatosan azonosul egy agresszív szülővel, és hajlamos ugyanazokat a viselkedéseket alkalmazni saját gyermekeire, nemzedékről nemzedékre továbbadva a problémát.

A gyermekbántalmazás az egyik leggyakoribb halálozási ok az óvodáskorú gyermekek körében. Évente több száz gyermek hal meg szülői bántalmazás következtében.

Leginkább a társadalmi környezetben irányítjuk az érzéseinket, de az a benyomásunk, hogy szabad utat adhatunk nekik privát módon. Ezek a tendenciák egyes szülőknél rendkívül szélsőségesek. A nyilvánosság előtt kicsi gondolkodású emberek, megőrzik társadalmi méltóságukat, de otthon gyakran durvaak. Így a bántalmazást gyakran észrevehetik azok, akik úgy gondolják, hogy bizalmas kapcsolatban állnak a családjukkal.

A megelőzés a fiatalok oktatása arra, hogy megtanulják a gyermekek nevelését, amikor a családi kapcsolatok nyugodtak, kiegyensúlyozottak és elárasztják a gyermek iránti érzelmi hozzáállást, mert ezekből a gyermekekből származnak más kismamák.

Az érzelmileg bántalmazott kisgyermek, akinek nem alakult ki szoros érzelmi kötelék szüleivel, ami az abszolút biztonság érzetét kelti bennük, később nem lesz képes minőségi kapcsolatban állni más felnőttekkel.

BIBLIOGRÁFIA

DUNOVSKÝ, J. és mtsai: Bántalmazott, bántalmazott és elhanyagolt gyermek, Grada, Prága, 1995

HEKUS, Z.: Szociálpszichológia a tanárok számára, I. Károly Egyetem, Prága, 1992

A SZERZŐK KÖZLEMÉNYE: Segítő kéz, MPC, Prešov, 2003

POTHE, O .: Veszélyben lévő gyermek, G plusz G, Prága, 1996;

WEISS, P. et al.: Szexuális bántalmazás, elkövetők és áldozatok, Grada, Prága, 2000