ütés 1. kemény, ütés valamihez, ütés valamihez • ütés • verés • verés • ütés: ütés, ütés, ütés az asztalhoz; ütések, thrashek, kalapácsok kalapáccsal • rázás • sztrájk • font: rázás, ütés az ajtón • pl.: forgácsolás • nyikorgás • nyikorgás • nyikorgás: bottal repedés a falhoz; fogja meg a dugattyút; razsd meg a szárnyad a földön • pl.: aprítás • aprítás (általában vágófegyverekkel): aprítás, darabolás karddal, bot megragadása • kifej.: mosás • dübörgés: mennydörgés mossa, fákba dübörög • dob (üreges hangokat dobogtatva): dobok a hátán ütővel héj (finoman verni) • pl. dübörgés (Šikula)
2. sztrájkol és testi fájdalmat okoz, csatával büntetik • sztrájk • kifej.: szétverés • szétverés: a gyermek ütése, ütése, szétverése, szétverése fej-fej mellett • kifej.: forgácsolás • szippantás • vakarózás • vakarózás: repesztés, kiragadás, kaparás valaki keresztben • kifej.: összetörni • dörzsölni • összetörni • ásni • összetörni • törni • aprítani • vágni: könyörtelenül fiúkendő, lyukak, törések, vágások • pl.: fülsiketítő • varrás • festés • kenőcs • szappan • fésülés • fésülés • oltás: süket, kutya seprűvel történő varrása • ostorozás • fütyülés • ostorozás • pofozkodás • repedés. doboz (ököl) • ütés • hívás.: pofon • pofon • pl.: link • szorít • csapolj • csapolj • tapsolj • légy (verd meg a kezed az arcon): nyers agglegényfalatok, pofonok, kupakok, palackok • hívás.: ütés • font (ütés hátul) • kifej.: kiragad • csaj ki • suhog (nagyon, kemény verés) • mosás (általában amikor munkára ösztönzik): lemossa a lovakat • beszél. kifejez gép: gépelje a fiút öklével • pl. tasať (Tatarka) • pl.: tantušiť • tentušiť: földre döntötték és tantušili • zje mn. al. azt.: szopás • ostor: nem szabad kutyát szívni • kifej.: dadogás • pofon • fraz. vége. írj a hátadra
3. ütéskor sötét hangot ad ki • üt: az óra üt, üti • kopogtat • kopogtat • kopogtat • kopogtat • kopogtat • kopog (szív körül) • ugrik (hangosan dobog; a szív körül) • lüktet: ver • ver: erei erősen lüktetnek, a vér dobog; a szíve hevesen dobog
4. halált okoz • megöli • megöli: megveri, megöli a legyeket • kifejez.: süketek • sikló: süketek, sült patkányok • mészárlás (tömegverés)
verni 1. ütéseket adni egymásnak • ordítani • ordítani: a haragtól kezdtek verni, üvöltözni, üvölteni • thrash • verni • verni • kifejezni.: kaszálni • sóhajtani • tüsszenteni • tüsszenteni • mosni • beszélgetni. illeszkedni: a gyerekek a réten legelésznek • hív. ökölvívás (öklözés) • nat. vigyorogni • hígítani. marasit (Tatarka) • pl. törni (valamivel): a botok eltörnek
2. hívás. nem alkotnak koherens egészet • nem illenek (egymás felé) • hívás. nem illenek: a bemutatott fogalmak ütnek, nem illenek egymáshoz, nem illenek egymáshoz • kiabál (színekkel): színes kiegészítők kiabálnak
3. o. harc 1, 2
bit ka 1. két al fizikai konfliktusa. többen: a veszekedés csatává nőtt • küzdelem • küzdelem: küzdelem, két srác csatája; ökölharc • harc (nagy, gyakran fegyveres konfliktus): ezen a helyen három császár küzdelme zajlott • csetepaté • csetepaté (kisebb konfliktus): verbális csatározások • pl.: kézifegyver • fúvó • mosógép • sárkány • kucapaca: senki sem tudta, ki okozta a pisztolyt, fúvót • hívást. illesztés • pl. hígított.: ruvanica • törmelék • hívás. kifejez: harmatanec • mela • meľa: a kocsma betört ablakai megfelelő harmatóniáról tanúskodtak
2. büntetés ütésekkel: még három napig érezte a csatát • kifej.: verés • kifizetés: örömmel várhatja a verést • beszélgetés r. exp r. zasta r.: virgas • virgáč • világoš: otthon lesz virgas • subšt. rakodó • fraz.: huszonöt • huszonöt (a seggén): huszonöt kapsz bottal
bit autó, aki szeret harcolni: hogy ne verjék el, ő maga is harcos lett • erőszakos • ex. zurvalec: ne kezdj semmit egy ilyen erőszakoskodóval és zurvalec • zasta r. sárkány • pejor.: rabbi • rabbi
bit únok egy olyan hely, ahol húsmarhákat ölnek le: a vágóhídról a szag az egész városra rángatott • vágóhíd • vágóhíd: a húst ömlesztve vásárolták közvetlenül a vágóhídon • zast. levágás