Az életben a macskákat részesítem előnyben a gyermekeimmel szemben, és nem értem, hogy bárki árthat nekik. Velük lehet létrehozni.
Oszd meg:
- Választjuk
- Google+
- Küldés e-mailben
- Tolni
Hogyan barátkozott meg Mirko a szomszéd udvar macskájával
Milka macska átugrott a kerítésen a kertben, és körülnézett. Barátja a szomszéd udvarról még nem volt ott.
Erről az oldalról kellene jönnie, gondolta. A patakból ...
Mindig ott járt, mert az utak rendszeresen ugyanazok voltak. A patak melletti udvarról és a partról a távolból figyelték, ahogy ezüst hullámai villognak a patakban, és ide-oda egy kis hal ugrik.
Asi valószínűleg késett ma, ki tudja, mit kellett tennie ... mert a macskáknak végül is nincs munkájuk ...
De rosszul gondolkodott. A szomszéd udvarról érkezett barátjának volt munkája. Hajtsa ki a csirkéket az udvarról. Ezért haragudott rájuk. Ismét kinyújtózkodtak a kút kedvenc helye körül, ostobaságoktól nyikorogva. Talán valamelyik macskát érdekelheti, hogy kevés szem volt a tálakban. Vagy hogy az egyik csirke elkapta-e a lábát az ízületben?
Megrázta a mancsát, de ez nem segített. Elűzte a másikat, megint semmi. Lassan kuporgott, és a bajusz mögül figyelte őket.
Krákogtak és krákogtak. Ugorj be és ugorj közéjük. Óvatos volt. Gyakran megcsapták a csőrével, amikor alá került. De ma álmosak voltak. Nem is próbálkoztak túlságosan, és szétszóródtak ide-oda.
Boldogan feküdt le kedvenc helyén. Újra lefekszik a meleg napsütésben.
És hirtelen elhúzódott. Nem volt más dolga? És… Milka barátja még mindig a patak partján várja. Halak üldözése. És már repült is. Közvetlenül a patakhoz.
Mirko egy fa mögött rejtőzött és várt. Minden ünnepnap ment a patakhoz, hogy megnézzen két macskát. Az egyik fekete, a másik csíkos. Az egyik fehér fülű, a másik hosszú nyakú bajusszal. Mindketten a vízhez közeledtek és mozdulatlanul ültek mellette. Egyikük belökte a mancsát a vízbe, és ezüst hullámokkal dobálta el. Olyan keményen, hogy elvesztette egyensúlyát és a vízbe esett. Ugrált és négykézláb nyújtózkodott a vízben. A másik valószínűleg nem akart szégyenkezni, és odaugrott hozzá. Mindketten a vízben ugráltak, látszott, hogy csobbannak. Amikor az egyik kimászott, sokáig nyalogatta. A második is. Aztán egymás mellett ültek, és felmelegítették nedves bundájukat.
Aztán elváltak az útjaik. Mindig ugyanaz. Az egyik oldalon Milka macska, a másikon a szomszédja a szomszéd udvarról.
Minden ünnepnap is. Amíg Milka macskának nem volt valami más dolga. Nyalja meg és etesse meg újszülött cicáit. A szomszéd udvarról a macska még mindig a patak partjára sétált. A parton ült, és nem is került a víz közelébe. Szomorú volt, maga sem akart vízbe menni.
Mirko egyszer leült vele. Egy szemével nézett rá. Mirko lassan bedugta a lábát a vízbe. A macska oldalra hajtotta a fejét, majd Mirekre nézett. És egy ideig ültek, mindenki másra gondolt.
Mirko ismét betette a lábát a vízbe. Intette az ujjait, ecsetelve a vizet az ezüst kerekeken. És hirtelen a macska az ujjaira ugrott. Egyenesen a gyomrán a vízbe.
Mirko felállt és a vízben állt. Lehajolt és kifröcskölte a macskát. Boldogan kántált a vízben. Aztán együtt tértek vissza a partra.
A macska megszáradt és megnyalta a bundáját, Mirko pedig hasra feküdt. És hát azóta ott ülnek…
Mirko és egy macska a szomszéd udvarról.
Jana Veghova ennek a mesének szenteli
Viktorka
Szeretetet és mosolyt osztogat minden fél számára, de nincs üdvözlőkártyája. A vidám Viktorkáról beszélünk, akit születésekor súlyos diagnózissal - agyi bénulással (DMO) kaptak. Attól a pillanattól kezdve, hogy a kislány tudomást szerzett nehéz élethelyzetéről, csak egyszer akarja megtenni az első lépéseket. Ehhez azonban még mindig sok türelemre, testmozgásra és rehabilitációra van szükség, ami soha nem elég. Segítsen neki egy gyönyörű gyermekkori álom megvalósításában, hogy ne kelljen többé kerekes székből néznie társaira.