Javában zajlik a tanév a pozsonyi Drotárská cestán, ahol a Képzőművészeti Akadémia található.
Hasonló volt 1989-es ilyen időszakban, csak a diákokat érdekelte jobban a politika abban az időben. A társadalom feszültségei fokozódtak, mindenki úgy érezte, hogy a totalitarizmus fellendült, a demokrácia uralkodott Kelet-Európában, a régi készletek hanyatlottak, az élet változott. Minden totalitárius országban megvolt a maga forradalma, olyan emberek, akik gyakorlatilag átalakításokat hajtottak végre, gyűléseket szerveztek, tereket szólaltattak meg, autókat, takarókat, ételeket láttak el. Hogyan tekintenek az ipari formatervezés tanszékének második osztályos tanulói a 22 évvel ezelőtti eseményekre?
A szüleid meséltek neked a novemberi eseményekről? Hogyan tapasztalták meg őket?
Lenka: Megkérdeztem őket. Azt mondták, nagyobb a bizonytalanság. Nem tudták, mi folyik itt, milyen lesz és hogyan fog működni. Gyakorlatilag egész életükben az előző rendszerben éltek.
Ez érdekes téma volt? Vagy az 1989-es események olyan távoliak, hogy a születési dátumán kívül nem érintik Önt?
Lenka: Számomra érdekesnek tűnt, hogy a kulcsok a forradalom szimbólumává váltak. Talán azért, mert olyan gyakori dolog, hogy mindenkinek van magánál, és könnyen megszólaltatható.
A dizájn 1989 után jobbra változott?
Natalia: Egyre több az új anyag, új folyamat. Az emberek megközelítése is más - kezdik felismerni az újrahasznosítás, az ökológia fontosságát, felelősségteljesebben viselkednek, ezért valami változik, és talán továbbra is.
Mit kell említeni 1989 novemberétől? Például tudja, mi az a Budajka?
Mindhárman: Budajka? Erről még nem hallottunk.
És hallotta-e már a folyosó létrehozása hívást?
Nos, ezt mondják, amikor az emberek tömegben tolonganak. Ez egy jelszó?
Budajka a forradalom résztvevőinek, különösen Ján Budajnak volt a feje, akit szintén erre hívnak. Ez egy kerek, kötött sapka brmbolccal, amelyet férfiak viselnek. Ez a kialakítás teljesen eltűnt.
Talán más minőségben fog visszatérni.
A tervezők megváltoztatják a világot - ők is forradalmárok?
Matúš: Bizonyos szempontból igen. Például Jan Kaplický építész.
Abban az iskolában tanul, ahol a gyengéd forradalom középpontjában állt. Hallottál valamit a forradalom diákvezetőiről?
Nem.
Hallottál Ján Kulichról?
Igen. Valami.
Úgy érzed, hogy eléggé tudsz arról, ami 1989-ben történt?
Nincs sok információnk róla, de minket sem zavar.
Érdekel a politika? A tervezőt érdekelnie kell a politikában, vagy egyáltalán nem szükséges?
Matthew: Áttekintéssel kell rendelkezni arról, mi történik körülötte. Tudnia kell, de nem én vagyok az, aki belekeveredik.
Natalia: Kellene egy alapítvány, de engem sem zavar. Van azonban áttekintésem.
Lenka: Nekem is van áttekintésem, de az egyiknek annyi más érdeke van!
Mit mondasz, hogy tíz év állítólag válság?
Lenka: Inkább attól tartok - olvastam -, hogy Szlovákia népességét tekintve az egyik legfiatalabb ország, de szlovák lakosságunk kihal. Kevés a gyermekünk, és mivel nincs megfelelő menekültpolitikánk, fokozatosan kihalunk.
Hány gyermeket akarsz szülni? Három?
Lenka: Nem! Körülbelül kettő.
Matthew: Tíz.
Milyen tervezési projekten dolgozott utoljára?
Natalia: Kincsesládát kellett volna terveznünk. Óra alakjában készítettem. Ahol tizenkettő van, lyukat raktam a pénz bedobására. A nyitás mágneseken működik. Néha valaki még rám is dob valamit.
Matúš: Készítettem egy pénztárgépet a fényképek és videók privát fájljaihoz. Amit nagyra értékelek és nem akarok elveszíteni, ezt elrejtettem. Megvan a merevlemezen, és gyakran félek, hogy mindez eltűnik. A kincs számomra az információ, ezért egy tollállványt terveztem, amelynek beépített merevlemeze van. Nem kell fel-le hordanom, és senki sem tudja, hogy ott van.
Lenka: Készítettem egy kör alakú szerkezetű asztalt, amelyben fedéllel ellátott nyílások vannak a térbe. Apró ékszerek rejtőzhetnek ott. Ezt azonban látni kell.
Szöveg: Helena Dvořáková és Katarína Sedláková a Pravda Magazine számára
Fotó: Ivan Majerský a Pravdához