Cikkek a kétnyelvűségről
A kétnyelvű oktatás hatása a gyermek fejlődésére
A kétnyelvűség, vagyis a kétnyelvűség akkor keletkezik, amikor a gyermek korai életkorában nem egy, hanem két nyelvet vesz fel anyanyelvként. A kétnyelvű gyermek szülei általában más kulturális háttérből származnak, és anyanyelvükön beszélnek utódaikkal. Jó ideje viták folynak arról, vajon ez a nevelési stílus nem terheli-e a gyermeket és nem okoz-e neki több nehézséget, mint hasznot. Két anyanyelv megtanulásának folyamata nem mindig séta a rózsakertben.
A kétnyelvű beszéd fejlesztése
A gyermek születésétől fogva érzékeli a beszédet. Pontosabban, valójában a születése előtt érzékeli - de ez inkább a hang intonációjára és színére összpontosít, hogy aztán biztonságosan felismerje anyja hangját. Ami azonban az anyanyelv elsajátítását illeti, a gyermek már az élet első évében érzékeli a nyelvet és annak sajátosságait. Fokozatosan a nyelv utánozza azt is, ami kívülről nem tűnhet így, mert általában a gyermekek beszédszervi edzését tartjuk egyetemes fecsegésnek. Már ebben az időszakban azonban jó mindkét nyelven kommunikálni a gyerekkel annak érdekében, hogy egyformán elfogadják őket anyanyelvként. Minden szülő számára tanácsos csak a saját nyelvén beszélni a gyermekkel - ez megakadályozhatja a nyelvtani és kiejtési hibák előfordulását, amelyek kijavítása szükségtelen terhet jelenthet a gyermek számára.
Csecsemőkorban, azaz a gyermek 1-3 éves korában a beszéd, és nemcsak a megértése, gyorsan fejlődik. A gyermeknek így lehetősége van a környezettel való kommunikáció során kipróbálni, hogy mely szavak melyik „hordóhoz” tartoznak. A két nyelv közötti beszédváltás ugyanis nem mindig ilyen automatizált. Sok nyelvi neoplazma is felmerül ebben a korban. A beszéd fejlődése nem csupán a hallottak és tapasztaltak átvétele. Ez egy kreatív folyamat, ahol a gyermek új és új formákat talál, amelyeket aztán megpróbál alkalmazni a környezetével folytatott kommunikációban. A kétnyelvű gyermekek esetében gyakran előfordul, hogy ilyen kreatív módon találnak ki egy szót, amely mindkét anyanyelv kombinációja, és nem tulajdonít nagy jelentőséget a való világban.
Mint már említettük, a kétnyelvű folyamat nem mindig jár be egy rózsakertbe. Az óvodai és a korai iskolás korban bekövetkező időszak nagyon kihívást jelenthet egy kétnyelvű gyermek számára. Ebben a szakaszban gyakran romlik a nyelvtudás. Ennek oka az iskolalátogatással kapcsolatos növekvő igény. Ezenkívül a gyermek környezete gyakran reagál a kommunikáció legkisebb romlására. A tágabb családi kör erőteljes érvet nyer a kétnyelvű oktatás ellen, amelyhez eleve bizalmatlan (főleg kultúránkban). A körülmények nyomása alatt a szülők egy pillanatra kételkedhetnek a kétnyelvű nevelésben, és pokol lenne, ha mindezen hatások nem helyeznék vissza a legnagyobb stresszt a gyermek vállára. Ez lehet például dadogás, fokozott idegi ingerlékenység vagy gyakori éjszakai vizelés.
Szerencsére a válság után nagyon hamar javul a helyzet. A gyermek általában utoléri a nyelvi hiányosságokat, és emellett a kétnyelvűség számos előnyt jelent számára. Ide tartozik például az idegen nyelv gyorsabb elsajátításának képessége, fejlettebb elvont gondolkodás és kreativitás. Említést érdemel a kibővített kulturális identitás és a jobb foglalkoztatás is.
Használja a gyakorlatban
Már nincs olyan szenvedélyes vita, hogy a kétnyelvűség jó dolog. Oda-vissza. Egyes iskolák a CLIL (Content and Language Integrated Learning) nevű elemet vezetik be tanításukba, amely hasonló elvre törekszik - vagyis az idegen nyelvet a kommunikáció természetes részévé teszi. A gyakorlatban például úgy tűnik, hogy a tanár időről időre beilleszt egy idegen szót a történelem, a fizika vagy akár a tornaterem értelmezésébe. A diákok számára ez nem zavaró elem, mert nem klasszikus idegen nyelvű tantárgy oktatása, mint egyes szakiskolákban. Ez a módszer még mindig lassan települ a szlovák iskolákba, de az eddigi eredmények alapján nagyon ígéretesnek tartják.